Június 30-án lesz 112 éve, hogy bolygónk egy nagyobb űrbéli testtel ütközött a szibériai tundra felett. A robbanás elképesztő erejű volt, az egész Földön érzékelték. Az első expedíció csak 1920 után indulhatott a világ végének tartott körzetbe. Kulik professzor vezette, aki meteoritmaradványokat keresett, de nem talált. Amire lelt, az viszont még ma is konteók, tudományos elemzések tárgya.
De mi is történt azon a szép nyári napon a Szovjetunió Tunguszka folyójának mentén? A kép a szemtanúk észleléseiből és az akkor már működő, meteorológiai műszerek adataiból állt össze. Kora reggel fénylő tűzgömb jelent meg az égen, elhomályosította a Napot. A jelenséget lökéshullám és fülsiketítő robbanássorozat követte. A becsapódás helyétől 200 kilométerre, egy faluban például mindenkit ledöntött a lábáról a légnyomás. A szeizmológiai műszerek „erős földrengést" jeleztek a térségben, de a lökéshullámot az USÁ-ban is érzékelték.
Ma már tudjuk, hogy a becsapódó tárgy/valami 30 kilométeres körzetben elégette a fákat, további 80 kilométeren pedig szabályos kör alakban elfektette. Kulik professzor felfigyelt arra, hogy míg a tundra gyakorlatilag elégett, addig az epicentrumban, attól 5-6 kilométerre fák sokasága maradt állva, ha meg is égve. Távíróoszlopként magasodtak ki a hamuból, innen az elnevezés: Telegráf-erdő.
8 millió fa semmisült meg, 1 millió tonna por került a légkörbe. A Fölre mért ütés erejét mutatta, hogy a moszkvai műszerek a mágneses mező zavarát mutatták ki, több órán át (ez védi a bolygót a Nap és az űr káros sugárzásától, nélküle napok alatt megszűnne az élővilág).
A legkülönösebb az volt, hogy sem Kulik, sem utódai nem leltek kráterre, vagy űrbéli anyag maradványra. Úgy tűnt, mintha valaki rátüsszentett volna a tajgára. Persze, a becsapódás ténye így is nyilvánvaló, a különösségén van a vita. Ma a műholdak fotói világosan mutatják, hogy lepkeszárny alakú kiégés jött létre, amely általában a nagy hőhatás eredménye. Az erdő a mai napig (112 év!) nem heverte ki az incidenst, ráadásul még mindig felfedezhetők a fás-körök.
A moszkvai tudományos akadémia kutatói, élén Kulikkal, tehát nem értek el áttörést. A professzor a naplójában leírja, hogy az expedíció útja felért egy rémregénnyel. A szúnyoginvázió legyengítette a tudósokat, többen megsebesültek, a felszerelés jó része odalett. Szerencsére megmaradtak azok a fotók, amelyek máig hitelesen bizonyítják a történteket. Igaz, az esemény után több mint tíz évvel később készültek.
A Tunguszka rejtélye abban rejlik, hogy ha bolygónk űrbéli tárggyal ütközik, akkor szükségszerűen kráter keletkezik, anyag maradványokkal (lásd: Arizona-kráter az USÁ-ban, vagy Wolf Creek Ausztráliában). Ilyen azonban a tajgában nem volt és ezért gyors ütemben sorakoztak az elméletek. A legvalószínűbb egy kőmeteorittal történő nagy bumm volt, de ezt megkérdőjelezi a kráter hiánya.
Egy másik elmélet szerint jégüstökös csapódott be. Ezt erősíti, hogy már Kulikék is találtak „gázokat rejtő jégréteget" a helyszínen, csak nem törődtek vele. Ez a variáció megmagyarázná a kirívóan erős, légköri fényjelenséget is. A jégtömb a légkörben azonnal olvadni kezdett, így már a becsapódás előtt, úgy 6-8 kilométeres magasságban gőzzé vált és robbant. Ezért nem keletkezett kráter és ezért dőlt le koncentrikus körökben a tajga.
Születtek népszerű konteók is: egy amerikai tudós, Tesla lézerfegyvert próbált ki: földönkívüliek érkeztek, de felrobbant az űrhajójuk: más csillagrendszerből küldtek nekünk csomagot, de nem sikerült lefékezni a zuhanást – és így tovább.
METEORROBBANÁS Oroszországban - 2013.február 15. (1. rész)
Hallottál már az új műsorról? Még nem? Hát ezt csekkold... Az ÉLETPERCEK egy új online sorozat a YouTube-on amely szórakoztatási célzattal készül (18 éven fe...
Pár hónapja pedig egy újabb elmélet látott napvilágot. Ezek szerint egy kisbolygó közelítette meg a Földet, de nem ütköztünk, csak súrolt az égitest. A levált anyag felhevült és elégett, a jelenséget robbanások és fényvillanások kísérték. Elméletileg ez indokolhatja a kráter hiányát, a lehetőséget több ismert tudós is vizsgálja.
A Tunguszka bár messze van a civilizált környéktől, de azért sokan felkeresik. A kutatások folytatódnak. Ennek nyomán fedezték fel az epicentrumtól mindössze 7 kilométerre elterülő Cseko-tavat, amely több furcsaságot mutat. Kúp alakú és nagyon mély. Olyan, mintha kráter lenne... A tudósok a 60 méter mély tó fenekét kívánják megfúrni, sejtésük szerint ott lesz a keresett meteorit anyaga. A történet szálai tehát a becsapódás után sok-sok évvel tovább fonódnak.
