A dinnyék szakértő ábrázattal való paskolása és/vagy kopogtatása, a több száz kilós dinnyehalom átválogatása a tökéletes példány kiválasztása érdekében, sajátos rítusa a nyárnak. A megfelelő dinnye kiválasztása a hagyomány szerint nagy figyelmet, tapasztalatot igényel, már-már művészet, igazi férfimunka, amelynek jutalma a megdicsőülés a valóban kiváló ízű dinnye megkóstolása után. De ha mégsem sikerült volna a kiválasztás, és szégyenszemre tököt vettünk dinnye képében, akkor nyilvánvalóan átvertek minket, csaló minden dinnyeárus és az idén amúgy is rosszak a dinnyék.
Az igazság az, hogy a görögdinnye érettségének a megállapítása valóban szakértelmet igényel, de leginkább a dinnyetermelőtől. Általában a táblán több helyről vett minták megkóstolása alapján döntik el a betakarítás időpontját, vagyis azt, hogy érett-e már a dinnye, vagy még szüksége van egy kicsi hizlalásra. Mivel a görögdinnyét a gyümölcsök többségéhez hasonlóan az ún. biológiai érettség állapotában fogyasztjuk, az érettség szintjére kóstolás nélkül is lehet következtetni bizonyos jelekből.
Árulkodó lehet a dinnye kocsánya, hiszen az érett gyümölcs már készen van, az anyanövényre már egyre kevésbé van szüksége, ennek megfelelően a kocsány kezd száradni, barnulni (a fán termő gyümölcsök ugyebár lepottyannak). Az erős, friss, zöld kocsányú dinnye valószínűleg még nem érte el a teljes érettséget.
A csíkos héjú fajtáknál érdemes a színre is figyelni, a világosabb csíkoknál megjelenő halvány vajszín az érett állapotot jelzi. Az ütögetésre jelentkező kongó hang nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dinnye megérett, sokszor csupán arra utal, hogy a dinnye belseje nincs megszakadva, magas a víztartalma. Ez az információ leginkább a szezon végén érdekes, amikor már arra is ügyelnünk kell, hogy kiszűrjük a túlérett, belül löttyedt dinnyéket.
(Nébih)