Szombathelyen idén már másodszor szervez a Magyar Szakszervezeti Szövetség félpályás útlezáró-demonstrációt kifejezve tiltakozásukat a rabszolgatörvénnyel kapcsolatban. A Vas megyei „mozgalom” élére Horváth Csaba, a MASZSZ Vas megyei képviseletvezetője állt, többek közt neki köszönhető, hogy szakszervezeti szinten nálunk is megmozdult valami.
Külön érdekessége a dolognak, hogy most úgy döntött, 30 év után, idén január 31-én befejezi pályafutását és visszavonul, így a mostani útlezárásos-demonstrációk megszervezését bátran tekinthetjük karrierje záró akkordjának. Többek közt ennek apropójából kerestem fel Csabát, akivel arról beszélgettünk, milyen fényben látja a tiltakozásokat, tapasztal-e változást a szakszervezeteken belül és általában az emberek hozzáállásában. Mit gondol a politika és a szakszervezetek kapcsolatáról.
„Valami történik! Valami olyan, amit eddig nem mertünk még gondolni sem. A kisember szeme kinyílt, kezdi felfogni és megérteni, hogy ez a világ, melyet 2010-ben talán az Ő szavazatával is sikerült felépítenie, most az ő életére, munkájára, családjára, barátaira dől rá. A hatalom még kiszolgáltatottabbá akarja tenni, hogy ne gondolkodjon, maradjon csak meg olyannak, amilyennek eddig a hatalom gondolt. Félművelt, könnyen befolyásolható, félelemben tartható kisembernek. De a kisember most lerúgta a takarót! Végre észrevette, hogy évek óta félrevezetik, sőt már azt sem engedik, hogy többet lehessen a családjával, egészségesen élhesse meg nyugdíjas éveit. Kiáll önmagáért, erősnek és bátornak érzi magát, képes arra, hogy a társaiért, az elesettekért, az idősekért, a fiatalokért felemelje a hangját, magasra tartsa a zászlót, harsogja azt, amire régen vágyott: NEM VAGYOK EGYEDÜL! EGYÜTT ERŐSEK VAGYUNK! Üzenem neki: már nem vagy egyedül!”
A kormánysajtó állandóan azt harsogja, hogy egyre többen vannak a Fidesz szimpatizánsai és egyre kevesebb a teher az embereken. Ennek ellenére akármerre megyek, elégedetlenkedők sokaságába botlom. Emberekbe, akik kizsigerelve érzik magukat, mégsem mernek fellépni, kiállni a hatalom ellen. Az utóbbi idők tüntetései viszont felcsillantották sokakban a reményt és mutatták meg, hogy egyre többen szakítanak a félelemmel és szólalnak fel jogaikért. A szavaidat hallgatva is ez jön le, hogy mintha kezdenének előlépni ezek az emberek. Valóban úgy látod a környezetedben, hogy megmozdult valami? Hogy az embereknek elegük van, hogy végre fel merik vállalni, hogy nekik nem jó?
„Az emberek érzékelik az összefogás erejét, elindultak tüntetni, ki akarják kiabálni magukból azt a sok rosszat, melyeket az elmúlt években nyelni kényszerültek. Féltek, félelemben éltek, óvatosan mertek kritikát megfogalmazni, nem bíztak senkiben. Gyűlölködés, megosztottság vette körül őket, ahol elveszett az ember igazi értéke.
Ezt a kisembert kell megbecsülni, figyelni rá, érzékenynek kellene lenni rezdüléseire, becsülni tisztességes munkájáért, a szabadságba vetett hitéért. "
A szakszervezetek szerepéről a tüntetési hullám elején még nem lehetett sokat hallani, mára viszont országszerte elkezdték a mozgolódást és 16 városból is jelezték, hogy valamilyen formában részt vesznek a hétvégi demonstrációkban. Hogyan látod, most már nincs megállás? Az emberek ráléptek az „útra” és már nem néznek hátra, csakis előre, szolidaritást vállalva egymásért?
„A szolidaritás szót még nem merem leírni, mert óriási a súlya és véletlenül sem akarnám lesilányítani. Még nincs meg erre a társadalom válasza, még nem dübörög a szívekben, a lelkekben a másikért való feltétel nélküli kiállás. Persze még mindig óvatosak vagyunk, mert tudjuk, a hatalom figyel és azonnal lép.
És, hogy milyen lehet ez a jövő? 30 éve vagyok szakszervezeti vezető. Érdekvédelmi vezetőként évtizedek óta arról beszélek, hogy mindenki felelős a saját életéért, mi magunk vagyunk képesek formálni a világot melyben élünk, mi magunk vagyunk azok, akik ezt megváltoztathatjuk, csak szembe kell nézni mindig a valósággal, és ha ott azt látjuk, hogy ez az út rossz, nem vezet sehová, ne mutogassunk a másikra, magunk legyünk, akik erre választ adunk. Változtassunk!”
Mit gondolsz a szakszervezetek politikai szerepvállalásáról? Szükségesnek érzi, hogy a mindennapokban is aktívan részt vegyenek a közéletben? Bár az eddigiek alapján sejtem a választ. :)
„Egész munkám során szerettem volna egy modern, nyugati típusú szakszervezeti modellt felépíteni. Megreformálni a struktúrát, hogy képesek legyünk felvenni a versenyt a hirtelen ránk szakadt kapitalizmus, számunkra akkor még ismeretlen kihívásaival. A rendszer nem fogadta az újat, nem volt képes megmozdulni, nem volt képes megállítani a tagvesztést, nem volt képes egy új gondolkodást befogadni. Sose adtam fel, és az élet engem igazolt. Igaz el kellett telnie 30 évnek, de talán már nyugdíjasként megélhetem, hogy a szakszervezetek erősek, modernek, lendületesek lesznek.
2019. január 19-én "Álljon meg az ország!" Mi is demonstrálunk Vas megyében, mert harc van, igazságos és kemény, de reményekkel telve. Gyere velünk, légy bátor, állj ki magadért mert csak így vagy képes bármit is változtatni.”
