A kormány bölcsődebővítési programját általában azok is támogatják, akik amúgy kritizálják a többi családpolitikai intézkedést. Nem véletlenül, hiszen minél több gyerek jár bölcsődébe, annál több nő tud visszatérni a munkaerőpiacra. Ez egyszerre jó a gazdaságnak és a gyerekvállalási kedvnek is: általában azokban az országokban magasabb a termékenység, ahol könnyebb összehangolni az otthoni és a munkahelyi feladatokat.
A kormány szeretné, ha 2020 végére a mostani 47 ezerről 60 ezerre nőne a bölcsődei férőhelyek száma, 2022-re pedig teljes körű bölcsődei ellátást akarnak. Ezért előírták, hogy minden település köteles bölcsődei ellátást szervezni, ahol legalább 40, három év alatti gyerek lakik, vagy legalább öt gyerek szülei igénylik a bölcsődei elhelyezést. Közben kormányzati és uniós fejlesztési projektek indultak, és rugalmasabbá is tették a rendszert. Támogatják a mini és munkahelyi bölcsődéket, a családi napközik helyén pedig létrejöttek a családi bölcsődék.
Több bölcsődéshez viszont több kisgyermeknevelő kell, amiben nem állunk túl jól. Az alacsony fizetés és a bizonytalan környezet sokszor még azokat is elriasztja a pályától, akik amúgy alkalmasak lennének rá. Honnan lesz elég munkaerő, és mivel próbálkoznak más országokban?
Már most hiányoznak
“Van olyan budapesti kerület, ahol már most körülbelül harminc kisgyermeknevelő hiányzik. Van, ahol több csoport működésének szüneteltetésére kényszerültek a létszámhiány miatt” – mondta Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke. Ez azt jelenti, hogy ha csak ebben a kerületben sikerülne találni harminc dolgozót, akkor 180-al több gyereket láthatnának el. Erre viszont kicsi az esély, hiszen Budapesten különösen súlyos a bölcsődei munkaerőhiány: egyrészt mert eleve ott van az intézmények 30 százaléka, másrészt könnyen találni jól fizető munkát, akár teljesen más területen.
A KSH 2018 végi adatai szerint országosan 200 dolgozó hiányzik. “Ez azt jelenti, hogy 1200 gyerek csak azért ellátatlan, mert nincs elég kisgyermeknevelő. Vagy ha egy részük bent is van a rendszerben, őket többletmunkával látják el azok, akik az intézményekben dolgoznak (nem ritkán annak honorálása nélkül). És akkor még nem beszéltünk a bővítés következményeiről”. Szűcs szerint az utóbbi időben talán a kormányban is belátták, hogy akármilyen szép terv a férőhelybővítés, dolgozók nélkül nem tud megvalósulni. “Ezt a nyár elején leírták egy véleményezésre megküldött minisztériumi anyagban is, amiben terveztek némi béremelést, de csak a szakdolgozóknak, ami önmagában is visszás és igazságtalan”. Azóta viszont semmit sem hallottak erről, és így már egyáltalán nem biztos, hogy a javaslatból rendelet is lesz.
Így nehéz lesz bővíteni
Pedig a bővítést nem lehet megúszni: most csak a három év alatti gyerekek 17 százalékának jut férőhely, nagyjából 2600 településen pedig egyáltalán nincs bölcsőde. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2017-ben több mint 70 ezer olyan gyerek élt Magyarországon, akit nem tudtak helyben bölcsődébe vinni. Ráadásul nagyok a területi különbségek is, Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon különösen kevés a férőhely.
Országosan, ha lassan is, de évről évre egyre jobb a helyzet. A növekedés egy részét mégis érdemes fenntartásokkal kezelni: 2009 után azért is történt ekkora ugrás, mert az akkori kormány 10-ről 12-re emelte a maximális csoportlétszámot. (A kétévesnél idősebb gyerekekből álló csoportoknál pedig 12-ről 14-re). Vagyis úgy lett hirtelen ötezerrel több férőhely, hogy közben egyetlen intézmény sem lett nagyobb, és sehová sem vettek fel új dolgozót. (A grafikonon a hagyományos bölcsődék férőhelyeit ábrázoltuk, ebben nincsenek benne a családi, a mini és a munkahelyi bölcsődék).
Szűcs szerint ahhoz, hogy tartható legyen a kormány férőhely bővítési terve, legalább ötezer új dolgozóra lenne szükség, a kisgyermeknevelők száma azonban nem növekszik ilyen ütemben. “Dolgozói utánpótlás nélkül nem lehet beindítani az intézményeket, és nem lehet több gyermeket bölcsődébe íratni. Az pedig elfogadhatatlan lenne, és a minőség rovására menne, ha egy kisgyermeknevelőnek több gyerekre kellene figyelnie, mint eddig”. Magyarországon most hat gyerek jut egy kisgyermeknevelőre (csak kétévesekből vagy idősebbekből álló csoport esetén ez hét is lehet), ami nemzetközi összevetésben nem rossz, de inkább az lenne a cél, hogy javuljon ez az arány.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy az OECD 2016-os adatai szerint a magyar bölcsődei dolgozók több mint 40 százaléka 50 év feletti, vagyis hamarosan nyugdíjba megy. Közben a 30 évnél fiatalabbak alig tíz százalékot tesznek ki. Az ábrán látszik, hogy ennél csak Olaszországban, Szlovákiában, Csehországban, Portugáliában és Litvániában nagyobb az idősek aránya.
A kora gyermekkori ellátásban dolgozók korosztályi megoszlása (50 év felettiek, 40-49 évesek, 30-39 évesek és fiatalabbak). Forrás: OECD
Ugyan, diákmunkával többet keresek
A szakszervezet számításai szerint akkor lenne teljesíthető lenne a kormány férőhelybővítési terve, ha mindenki, aki ezen a területen tanul, végül valóban bölcsődében helyezkedne el, és ott is maradna. A fizetés viszont nem ösztönzi erre az embereket: 2017-ben egy OKJ-s végzettségű, kezdő kisgyermeknevelő havi 142 ezer forintot kapott kézhez, 20 év tapasztalattal 156 ezret, 40 évvel pedig 180 ezret. Aki főiskolát végzett, az kezdőként 129 ezret keresett, 20 év után 182 ezret, 40 év után pedig 224 ezret.
Az OECD 2016-os adatai szerint egy magyar bölcsődei dolgozó a hasonló végzettségűek átlagfizetésének 76 százalékát kapja. Lettországban például majdnem 90, Szlovéniában is közel 80, Belgiumban pedig szinte 100 százalékát. Igaz, az észteket vagy a lengyeleket így is megelőzzük.
“Az elmúlt egy évben több szakképző intézménybe és főiskolára is ellátogattam. Amikor megkérdeztem a végzés előtt álló diákokat arról, hogy ki szeretne bölcsődében dolgozni, legalább tíz százalékuk rögtön nemet mondott. Pedig kiderült, hogy nem is voltak képben a bérhelyzettel. Miután beszéltünk erről, az egyikük azt mondta,
– mondta Szűcs, aki úgy látja, általános jelenség, hogy valaki úgy készül egy pályára, hogy közben fogalma sincs, milyenek a fizetések, egyáltalán mi vár rá a munka világában. “Hálásak, amikor végig tudjuk venni, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, vagy hogyan kell megkötni egy munkaszerződést. Az iskola erre senkit sem készít fel”.
“Nem látják esélyét, hogy ebből a pénzből kifizessék az albérletüket, pláne saját lakásuk legyen. A közalkalmazotti illetménytábla 2008 óta be van fagyasztva, a pótlékként adott plusz pénzek pedig nem bizonyultak elegendőnek. Volt olyan fiatal kollégám, aki elvégezte a főiskolát, de egy percig sem dolgozott bölcsődében. Ehelyett sokan adminisztratív munkakörbe vagy máshová, akár vendéglátásba mennek” – mondta. Ismer olyanokat is, akik inkább külföldre költöztek, és ott helyezkedtek el bölcsődében vagy óvodában. “A fiatalabbak nyilván könnyebben mozdulnak, de lassan azt mondom, ez már életkortól független, az idősebbek is lépnek”.
Más országokban is hasonló problémákkal küzdenek: azzal együtt, hogy sok kormány felismerte a bölcsődei ellátás fontosságát, a munkaerőhiány ott is felütötte a fejét. Németországban például tíz év alatt másfél millióról kétmillióra nőtt a bölcsődébe járó gyerekek száma, és hasonlóra számítanak a következő években is. A dolgozók száma közben 130 ezerrel nőtt, ez viszont nem lesz elég, főleg úgy, hogy sokan hamarosan nyugdíjba mennek.
Svédországban például úgy döntöttek, megemelik a legtehetségesebb dolgozók fizetését, akiket helyi szinten választanak ki. Ők havi 230-330 euró (70-100 ezer forint) plusz pénzt kapnak, ezzel próbálják vonzóbbá tenni a szakmát a fiatalok szemében (ugyanezt a rendszert bevezették az általános iskolai tanítóknál is).
Nem muszáj egyetemre menni
A béremelés talán a legfontosabb, de önmagában ez sem oldana meg minden problémát. Szűcs Viktória szerint a képzésnek is fontos szerepe van, hogy az biztos szakmai tudást és tényleges gyakorlati felkészítést nyújtson. “Ismerje meg, milyen felelősség és feladat vár rá majd a munkában, kapjon szakmai segítséget az első munkahelyén, legyen egy jól képzett szakember a mentora, de az idősebb kollégák is fogadják el tőle azt a friss ismeretet, amit az iskolából hozott. Ne legyen túl magas a bölcsődében a gyermek-felnőtt arány, és legyen lehetőség szupervízióra és előmenetelre is” – sorolta, mi mindenen lehetne megváltoztatni.
Egy friss, jó példákat felsoroló OECD-kiadványban idézik a dán rendszert, amelyben a hároméves képzés utolsó éve csakis a gyakorlatról szól. Az első néhány hónapban a diákok az egyetemi tanáraikkal közösen dolgozzák fel a munka során szerzett tapasztalataikat, majd kapnak egy külső értékelést is. Közben ösztöndíj is jár nekik, amit felváltva biztosít az állam és a bölcsőde. A szupervizorként dolgozó, idősebb nevelők pedig plusz pénzt kapnak cserébe, hogy segítik a fiatalabbakat.
Az elmúlt években sok országban szigorítottak a pályához szükséges képzettségi elvárásokon. Ez azonban könnyen távol tarthatja azokat, akik nem szívesen töltenének éveket az iskolapadban, de egy rövidebb tréninggel könnyen alkalmasak lehetnének a munkára. Ezért Angliában például lehetővé tették, hogy szakképzettség nélküli fiatalok 1-2 éves kisgyermeknevelői gyakorlaton vegyenek részt, a németországi Baden-Württembergben pedig havi 1600 eurót (több mint 500 ezer forintot) fizetnek azoknak, akik vállalják, hogy egyszerre tanulnak és dolgoznak ezen a területen.
A svédek a bevándorlókra is számítanak. Nemrég 14 különböző szakmában indítottak “gyorstalpaló programokat” olyan külföldieknek, akiknek már van képzettségük, akár tapasztalatuk az adott területen. Így könnyebben munkát találhatnak azok, akik hazájukban is a legkisebb gyerekeket gondozták.
