Mindig is izgalmas volt az élet a „nyugati végeken". Állandó csetepaté, háborúskodás, vándorlás, tili-toli a határokkal. Megszállás, függetlenség, vasfüggöny, szabadságkapu. Szóval kijutott a történelmi „jóból" a megyének, Ráadásul egy hajszálon múlt, hogy most vasinak mondhatjuk magunkat.„Ha nincs 1956, akkor nincs Vas megye sem, legalább is ebben a formájában" – ez a meghökkentő kijelentés többször is elhangzott már szakmai fórumok szüneteiben, vagyis nem hivatalosan. Így a legtöbben legendának, mai divatos kifejezéssel élve „fake news"-nak tudták be. Ezt erősítette, hogy senki sem állt elő dokumentumokkal és nem kutatták az amúgy izgalmasnak tűnő témát.
Lapunk megkérdezte Feiszt György szombathelyi történészt, kutatót, nyugalmazott főlevéltárost: igaz-e az időről időre felröppenő állítás? „Igaz", válaszolta, „De hogy ide eljussunk, tudnunk kell a megye határainak történelmi változásairól is". Mert voltak korok, amikor hízott és voltak korok, amikor fogyott a megye. Mígnem 1920-1923 között Trianon alaposan lesoványította.
„Tudvalevő, hogy István király egyik legfontosabb műve a vármegyék létrehozása volt", kezdte a történetet az ismert kutató. „A 11. században az ország határának őrzését a nyugati gyepűn, a Marcal folyó árterében álló karakói vár látta el. Vezetőjét a korabeli források Karakó várispánság-nak mondják. E feladatot a 13. századtól már az uralkodó által kinevezett vezető végzi, akit a források „comes Castriferrei"-nek azaz Vasvármegye ispánjának neveznek, Vagyis a vármegye székhelye ekkor már Vasvár volt.”
Feiszt György történészA történész elmondta, hogy a történeti Vasvármegye területe ezt követően évszázadokig változatlan maradt. A II. József császár által 1785-ben végrehajtott, az országot 10 kerületre osztó közigazgatási reform a vármegyék határait nem érintette, csak a tisztségviselők választásának jogát vonta meg.„Vasvármegye területének radikális változását a trianoni határok kijelölése hozta magával. 1922-ben a vármegye 5036 négyzetkilométeres területéből 1707 négyzetkilométert veszített. Ekkor került Ausztriához a teljes Felsőőri-, valamint a Kőszegi-, a Németújvári-, és a Szentgotthárdi járás területének jelentős része, Jugoszláviához pedig 3 község kivételével az egész Muraszombati főszolgabírói járás”.
A „fordulat évét", vagyis a Rákosi-féle kommunista hatalomátvételt követően is akadt okuk az izgalomra a helyi lokálpatriótáknak. Feiszt György kifejtette, hogy ekkor indult el az a gépezet, amely átrendezte az addigi országos megyetérképet és ez Vas-t is jelentősen érintette. „A fordulatot követően elfogadott, a szocialista alkotmányba foglalt tanácsrendszer kialakítása nyomán született meg a 4.343/1949. (XII.14.) M.T.számú kormányrendelet, amely az ország megyéinek számát 25-ről 19-re csökkentette.
Ez az intézkedés jelentős területi változásokat is hozott. Az egykor Sopron megyéből Vas megyéhez csatolták a megszűnt csepregi járás 12 községét, ezzel párhuzamosan Győr-Sopron megye Kemenesszentpétert kapta meg. Veszprém megyéhez a celldömölki járás Kemeneshőgyészi-, Zalához pedig a Vasvári járás egervári körjegyzőségének három-három községét csatolták".Ezután vált csak izgalmassá a területi átalakítás a nyugati végeken. Ugyanis a megyék területi reformjának ügye 1953-ban újfent terítékre került. És itt jutunk el a fentebb idézett, meghökkentő kijelentésig, a megye majdnem megszűnéséig.
Feiszt György: „Az akkori állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága 1956. május 4-i ülésén vitatta meg a megyei beosztás reformjára vonatkozó tervezetet. Ennek 9. számú határozata kimondta, hogy elvileg elfogadja a megyék számának legalább tizenkettőre való csökkentését. Ebben elképzelésként Vas és Zala megyék fúziója szerepelt és a megyeszékhely Nagykanizsa lett volna. A koncepció a Területszervezési Kormánybizottság megalakulása után 1956 májusában módosult. Ez Vas megyét annyiban érintette, hogy területe nem Zala, hanem Győr-megyéhez került volna. Győr-Vas megye központját ez a tervezet Győrbe helyezte. A reformterv végrehajtásának határidejét az 1957-es tanácsválasztás idejében határozta meg", ismertette a tényeket a történész.
Egy, a forradalom után kiadott párt brosúrában bukkantunk az alábbi sorokra. A „szerző" vélhetőleg az akkor rendszeresített „hangulatjelentésekből" idézett.„Az ellenforradalmi cselekmények kialakulást az is elősegítette Vas megyében, hogy már a nyáron (1956 nyarán – a szerk.) elterjedt, megszüntetik a megyét és Zala megyéhez csatolják... Ez elkeseredettséget és rossz hangulatot szült sok munkahelyen, amit a reakció kihasznált. Alá kell húzni, hogy több elvtárs is tiltakozott... Nehezményezték azt is, hogy komoly hátrányuk lesz abból, ha nem lesz Vas megye, mert minden hivatalos iratot újra kell csináltatni."
A koncepciót aztán az 1956-os forradalom levette a napirendről. Így lehet ma vasi megyeszékhely, megyei jogú város Szombathely. Mégpedig Győr és/vagy Nagykanizsa helyett...
