A mostani, járványra hivatkozó törvénykezés egyik fontos eleme az önkormányzatok formálissá tétele. Ezt a modellt, Szájer József alkotmányozó gondolatainak nyomvályújában, már 2011-ben megalkották Orbánék. Nem lopták az időt, csak arra kellett várniuk egy keveset, hogy a fennálló Alkotmányt elvessék és az általuk kialakított Magyarország Alaptörvényét (2011. április 25) tegyék a helyére.
Ebben - szemben a korábbi, hatályos Alkotmánnyal - már nem rendelkeznek arról, hogy mely területi egységekben kell helyi önkormányzatokat alakítani és ott ki rendelkezhet az önkormányzás kollektív jogával.
A megyei vagyonvesztés ékes és szomorú példája a ma is üresen álló, balatonberényi gyermeküdülőFotó: hirbalaton.hu
A puding próbája az evés, ezt követve a fideszes modellt már 2012-ben kipróbálták. Ez évben indult el az a folyamat, amely a megyei önkormányzatiság de facto kiüresítéséhez, ellényegtelenítéséhez vezetett. Hogy miért a megye volt a kísérleti célpont? Részint a szétszórt, könnyen megosztható-összeugrasztható településszerkezet, másrészt az országban szinte teljessé vált kormánypárti megyeirányítás miatt.
Utóbbiak aztán sorra ajánlották fel értékes ingatlanjaikat (középületek, intézmények, iskolák, parkok, üdülők, szállodák, kastélyok) az államnak, elébe menve súlytalanná válásának.
Ez a folyamat játszódott le Vas megyében is. A rendszerváltás után a baloldali dr. Pusztai Gyula lett a megyei elnök, ekkor még 40 képviselővel bírt az irányító testület. A megye jelentős pénzek fölött rendelkezett, sőt maga is fialtatta a forintokat.
Pusztait a Fidesz-KDNP politikusa, Markó Péter követte, aki például önálló megyei külpolitikát épített ki, gazdasági kapcsolatokkal. Markót a fideszes Kovács Ferenc váltotta, aki országgyűlési képviselő is volt. Több ciklusos regnálása alatt történt meg az önkormányzati vagyon, úgymond, felajánlása.
Gonda György megyei tanácselnök kulturális kitüntetést ad átDe ekkor még a megyei önkormányzat jelentős tényezőnek számított, nagy vagyonnal gazdálkodhatott, számos intézményt működtetett. Mindez megfelelt az önkormányzatiság rendszerváltáskor rögzített demokratikus elveinek. Meglepőnek tűnhet, de voltak előzményei az új modellnek, mégpedig a kádári tanácsrendszerben.
A harmadik tanácstörvény (az 1971. évi I. törvény) újraszabályozta a tanácsok jogállását, szerepét és a tanácsi szervezet hatáskörét. Az előzőekhez képest a legjelentősebb változás a tanácsok jellegének meghatározásában történt. Eszerint a tanácsok „a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei" voltak.
És most jön a lényeg: ez a változtatás azt jelentette, hogy a tanácsok munkájában a korábbinál jóval nagyobb szerepet kapott az önkormányzati jelleg, vagyis a tanácsok növekvő önállósághoz, öntevékenységhez juthattak. Ez természetesen azzal járt együtt, hogy a helyi igényeket figyelembe vevő tanácstestületi döntésekhez a szükséges gazdasági eszközöket, főleg pénzt is biztosítani kellett. Ezért a tanácsok szabadabb kezet kaptak a tervezésben, az anyagi eszközök felhasználásában.
Itt meg kell jegyezni, hogy Vas megyében képzett, elismert szakembereket ültettek, természetesen pártjóváhagyással, az elnöki székbe. Gonda György kimagasló politikussá vált, nevéhez köthető a megye felrajzolása az ország kulturális térképére. Bors Zoltán pedig a gazdaság területén erősítette a megyei pozíciókat, ő indította el az országos mozgalommá vált kastély-hasznosítást.
Ha azt vesszük, hogy manapság mit lát el egy megyei önkormányzat, mekkora ráhatása van a megye dolgaira, életére, akkor egyértelmű a visszafejlődés 1990-hez, de még a tanácsrendszerhez képest is.
Vélhetőleg ez is a cél: mindent a központi hatalom szab meg és egyben ellenőriz, a működő vagyonelemek profitját pedig gazdasági csápjai révén begyűjti. A megye vezetés jobbára protokolláris feladatokat lát el, alig észrevehető.
Bors Zoltán (középen) volt az utolsó tanácsi vezetőA megyék kiüresítése után most az ellenzéki városokon a sor (a kormány számára, túl a „vidékbarát" propagandán, a falvak nem tényezők. Ott a független polgármesterség egyenlő a kormánypártisággal). A cél ugyanaz, de a módszer más. Mégpedig a működési költségek folyamatos megnyirbálása, az adók elvétele, a pénzügyi mozgástér szűkítse, a hatáskörök folyamatos elvonása. A folyamat végpontján a városvezetés blokkolása, kiterjedt működési zavarok, majd a kaján állami „segítségnyújtás" áll.
Ha a mai, satuba szorított önkormányzatiságot vizsgáljuk, akkor arra jutunk, hogy a fejlesztésekhez szükséges pénzek csak a kormánypárti képviselőkön keresztül érkezhetnek. Így állhat elő az a faramuci helyzet, hogy amíg Vas megye fideszes vezetésű városai (Körmend, Vasvár, Sárvár, Kőszeg) milliárdos nagyságrendű beruházásokhoz jutnak, addig a 80 ezer lakosú, ellenzéki irányítású Szombathely a létéért küzd, nem jut forráshoz.
Ez a fajta protekcionizmus azonban nem a jelenlegi rendszer sajátossága, ugyanis a kádári településfejlesztésben bevett gyakorlat volt. A „jó" városokat jutalmazták, a kevésbé fontosakat mellőzték. A vasfüggönyös Vas megye sokáig az utóbbi kategóriát nyögte.
Fontos szempont az is, hogy az Alaptörvényben 2012. január 1-től lényegében nincs alkotmányos garancia annak tekintetében, hogy a megyékben önkormányzatoknak kelljen működniük. Vagyis a megyei önkormányzatokat a törvényhozó sarkalatos törvényben teljes egészében meg is szüntetheti. Szintén alaptörvényi újítás, hogy jelentősen kitágították az önkormányzatok jogainak és kötelezettségeinek korlátozását, vonatkozó szabályozási jogosítványait.
Vasi úttörők ebédelnek a balatonberényi üdülőbenLátható, hogy de jure ugyan működnek a megyei önkormányzatok, de hatáskörűk rendkívül korlátozott. A jelenlegi hatalmi szerkezet, ha 2022-ben ismét győz a választásokon, abban lesz érdekelt, hogy teljes (párt)ellenőrzést valósítson meg, főleg az ellenzéki végvárakon. Másik opció az önkormányzatiság teljes felszámolása lehet.
Ez a megyei önkormányzatok esetében könnyebb útnak tűnik, ott csak kis ellenállással kellene számolniuk. Vas megyében például 1998 óta nem rúg labdába sem a baloldal, sem más politikai formáció. Így elmondható, hogy a fideszes szavazóbázis gyakorlatilag bebetonozott. Még az is lehet, hogy a korábbi, „felajánlásos" módszert újra értelmezik, mondván: „ez az elvárása a vidék nemzeti szellemű lakosságának".
Abban viszont biztosak lehetünk, ha netán visszahozzák a tanácsrendszert, akkor azt annak előnyei nélkül fogják megtenni.
