Ahogy horgadnak fel újra a túlzó nacionalista, sőt irredenta hangok az ennek teret engedő mai Magyarországon, úgy lehet egyfajta laboratórium az 1942-45 közötti társadalmi kapcsolatrendszer az éppen visszacsatolt Muravidéken. Itt szögezzük le: a Muravidék tiranoni elcsatolása Jugoszláviához az antant döntnökök egyik gaztette volt, mivel a Lendva központú régió színtiszta magyar településekből állt. Göncz László maga is e kisebbség része, több cikluson át szlovéniai magyar országgyűlési képviselő Szlovénia parlamentjében.
Országosan ismert személyiségről van szó. Szombathelyen folytatott főiskolai tanulmányokat és azon értelmiségiek sorába tartozik, akik semmiféle kényszer, vagy nyomás hatására sem hajlandók csőlátásra. Ez könyvében is megmutatkozik, hiszen nem csak a kommunista titóisták térnyerést ítéli el szereplői által, hanem a horthysta csendőrség vaskalaposságát, a nyilasok nemzetrontó ténykedését is. A szorongatott kisebbségbe időnként még jól belerúgtak a németek is, ha már ott voltak.
A jól megírt és elmélkedő párbeszédekkel, filoszos eszmefuttatásokkal megtűzdelt mű főhőse Varga Péter alsólendvai fiatalember, akit SAS behívója után a csendőrségre visznek a front helyett. Ebben szerepe van nyelvtudásának – magyar, szlovén, horvát, hogy valami előnye is legyen a kisebbségi létnek – és annak, hogy „nem fertőzték kommunista eszmék". Gyorstalpalón lesz tiszt, ám karrierjét két tényező is fenyegeti. Az egyik a háború már látható kimenetele, vagyis a bukás.
A másik, s ezt Göncz megdöbbentő hitelességgel érzékelteti, még súlyosabb bűn, mint a milliók életét követelő háború. Péter bele szeret egy gyönyörűszép zsidó lányba, Klein Bertába. Az antiszemitizmus a kor vezérideológiája, mindent áthat és megfertőz. Olyan, mint a rák. A Horthy-éra zsidótörvényei, a fasiszta propaganda, a plakátkampányok, a sajtó uszítása megteszi a magáét. Péter még szüleinek sem meri elmondani, hogy szerelmes, Berta hasonló helyzetbe kerül. A magyarénál egyébként jóval megengedőbb Muravidéken is megbocsáthatatlan bűn zsidókkal érintkezni. A goebbelsi-gépezet államaiban az ilyen elsöprő erejű szerelmet elsöprik. A sárga csillag maga a halál bélyege.
Ám tudvalevő, hogy egy alapos, felkészült, patikamérlegen súlyozó íróról van szó. Tehát szereplői, helyzetei a valóságból építkeznek. A két főhős sorsa izgalmas, ez a könyv legsodróbb lendületű része. Péter, látva zsidók elleni szörnyű tetteket, megszökik a kötelékből. Bár az oroszok már a spájzban vannak, az államhatalom mégis óriási erőket mozgósít felkutatására. Szombathelyen bújtatja egy ismert értelmiségi, majd tovább megy Körmendre, a közönyös városba és tovább, Iváncra. Őriszentpéteren fogadja be egy háromtagú család. Amelynek csinos lánytagja azonnal szimpatizál a jóképű legénnyel.
Péter számára sem közömbös a kecses, hosszú, barna hajú lány, de kezét kezébe helyezve elmondja: van egy alsólendvai lány, akit ő el nem hagy, akihez égő szerelem köti és akihez tart. Szökése miatt nem tudhatja, hogy időközben a Klein családot deportálták, Auschwitzba vitték, míg az elárvult és kifosztott családi házban csak hűséges kutyájuk maradt. Berta a lágerben Péterre gondol, ez élteti. A koszos, véres ruhacafatokon is átüt szépsége, s ez erőt ad neki. Drezdába vezénylik, egy tölténygyára. A gyárat lebombázzák, Berta ugyan nem sérül meg, de fedél nélkül marad és a csaknem 20 fokos hidegben elfogy az ereje.
Ezt észreveszi egy német katona, megmenti. Majd elmondja, hogy a németek nem gonoszak, ami történik (a zsidókkal is), az egy őrült hatalom őrült elméinek őrült tombolása. Berta valamiféle megbocsátást érez, amikor megérkeznek a szürke szárnyas varjak, ezrével... A szövetségesek légiereje porig bombázza a várost. Abszurd mementóként a központi pályaudvar mellett, az egyik vadgesztenyefa tetején elpusztult ló lóg, oda röpítette légnyomás.
Péter a szovjetek bejövetele után Lentibe menekül, a Muravidéket visszacsatolják Jugoszláviához. A partizánok bosszút állnak, sok magyart megölnek. A határ lezárul, a háborút és a borzalmakat túlélt Berta pedig kifosztott, szétdúlt otthonra lel Alsólendván. Minden hozzátartozója meghalt, csak a cérnává soványodott, hűséges kutyája fogadja. Mindketten sírnak...
Az író üzen: a legnagyobb kockázat minden kisebbségi létben a türelmetlenség.
