Egyre nagyobb az érdeklődés csillagászat iránt, ez pedig csak nőtt, amikor beindították az exobolygók feltérképezését. Hatalmas program, bolygónk szürkeállományának is a legjavát veszi igénybe, mivel az érintett tudósok a legmodernebb technikai eszközökkel, űrtávcsövekkel dolgozhatnak, folyamatosan finomítva a megfigyeléseken.
Meglehet, sorsunk múlhat a mostani tudományos projekteken.
A nemzetközi exobolygó kutatás, amely a 35 milliárd forint értékű Cheops űrtávcsőre, ennek továbbított adataira épül, érinti hazánkat is. A 35 fős irányító testület tagja a szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatórium kutató csillagásza és vezetője, Szabó M. Gyula, aki a napi konkrét teendőkön túl szívesen beszél szakmája más, filozófiai vetületeiről is.
31
Hiszen kit ne érdekelne, hogy miként és honnan jöttünk? Vagy milyen lenne egy fénysebességű űrhajón utazni? Nem is beszélve a sci-fi filmek állandó témájáról, az időutazásról...
1 milliárd forint értékű kutatást végeznek a Gothard Obszervatóriumban
Nemzetközileg is jegyzik a Gothard Obszervatóriumot, amely nyitott a szombathelyiek előtt is. Vezetőjével, Szabó M. Gyulával beszélgettünk; mint mondja, 1 milliárd forint értékű kutatási feladatokat valósítanak meg. Az első hallásra meghökkentő kijelentés nagyon is valós. A CHEOPS űrtávcsőhöz kapcsolódik, amit 2019 karácsonyán bocsátottak világűrbéli útjára.
A legizgalmasabb kérdések egyike pedig nem más, mint hogy vannak-e társaink a Világegyetemben? Vagy a Tejútrendszerben, amelyre a kutatás is irányul. Izgalmas kérdés az is, hogy miért éppen a Földön alakult ki az élet, amikor galaktikus szemmel nézve parányi Tejútrendszerünkben 3-400 milliárd csillag található.
Szabó M. Gyula szerint
a fénysebességgel kapcsolatos kérdést nyugodtan föl lehetne tenni doktori szigorlaton, ezen a konfiguráción én sem gondolkodtam el. Ez önmagában nagyon érdekes gondolatkísérlet. Nyilván a fénysebességet nem tudjuk elérni, mert van egy véges nyugalmi tömegünk. Viszont tetszőleges pontossággal megközelíthetjük elvileg, és a határeseten elgondolkodhatunk.
Egy ilyen űrhajón ülve a mögöttünk lévő világ teljesen sötét lesz, az előttünk lévő pedig ragyogóan fényes. Pusztítóan nagy energiájú sugárzás érkezne onnan. Az idő és a tér pedig mai fogalmaink szerint értelmezhetetlenné válna. Saját létünket a relativitáselmélet az "időszerű" fogalommal írja le, ami azt jelenti, hogy a térben lassan mozgunk és állapotunk változását elsősorban az idő múlása határozza meg.
Ellentétben az utca két végén lévő villany póznával. Ezek viszonya térszerű, hiszen elsősorban nem az idő, hanem a tér választja el őket egymástól. Mi viszont nem tudunk úgy létezni, hogy egyszerre két helyen - tehát térszerűen - képesek lennénk megjelenni.
A fénysugarak viszont "fényszerű" események, ez a viszonyok harmadik lehetséges állapota. Ha ezt megtapasztalnánk, az jelenlegi létünktől talán annyira különbözne, hogy jelenlegi fogalmainkkal le sem tudnánk írni. Ez a kérdés tehát, mivel kísérletileg nem vizsgálható, filozófiailag tárgyalható. A tudományos elmélet jellemzője ugyanis, hogy megmondja magáról, milyen kísérlettel lehet megcáfolni. Ami elmélet ilyen, az tudományos.
31
A szombathelyi tudós az exobolygókkal kapcsolatban elmondta, hogy egyrészt tudományos, másrészt filozófiai vetületük van. A bolygók klimatológiája például, aminek a földi klímaváltozás egyik tanulságos, bár meglehetősen speciális alesete, az exobolygókon a maga teljes általánosságában vizsgálható.
Ne feledjük, az üvegházhatást a Vénusz példáján keresztül, tehát egy csillagászati jelenség alapján értettük meg először! Ugyanakkor az élet elterjedtségének kérdése mindaddig filozófiai kérdés, ameddig nem találunk rá kísérleti bizonyítékot, és ez esetben a kísérlet más - nem életformához kötődő - értelmezése lehet annak az elméletnek egy cáfoló kísérlete, miszerint "X bolygón élet van".
Addig még a fogalmak filozófiai megalapozása (mit tekintsünk majd életnek?) együtt halad a kutatásoknak a, jelenleg még, az élet keletkezéséhez vezető folyamatokat tárgyaló áramlatával (hogyan alakulnak ki az élet alapvető építőkövei?).
Ez a két irány az első életforma fölfedezésénél szükségszerűen találkozni fog, addig azonban szükségképpen nem. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a filozófiai meggondolásokat is a tudomány talaján kell megalapozni. Hiszen tudományosan cáfolható érvekkel nem szabad filozófiai vitában sem érvelni - tehát akkor sem hagyhatjuk el a realitás és a logika talaját, ha nincs esély közvetlen kísérleti cáfolatra
- fejtegette a csillagász.
31
Az élet és ennek nyomán civilizációnk kialakulását a Földön sokan annak tudják be, hogy a Naprendszer a Tejút egyik kieső zugában található, csillagászati szemszögből unalmas helyen. Megállja helyét ez az elmélet?
Szabó M. Gyula azt mondta, hogy
valóban lehet, hogy "unalmas" hely kell az élet kialakulásához. Ez a Fermi-paradoxonnal is kapcsolatos egyik magyarázat. A Fermi-paradoxon immár hetven éves. Lényege, hogy "hol van mindenki"? Vagyis ha ennyire hatékonyan keressük az élet jeleit a világegyetemben, miért nem találjuk meg?
A gondolatkör mögött a Drake-egyenlet húzódik, ami azt próbálja összefoglalni, hogy milyen - egymástól független, azonban az egyenlet/elmélet szerint meglehetősen általános gyakoriságú - eseményeknek kell egyszerre megtörténnie ahhoz, hogy élet kialakuljon.
Azonban lehet, hogy az itt számba vett faktorok túl optimisták és egy csomó más feltétel is szükséges az élet kialakulásához. Például egy nagy tömegű hold jelenléte a bolygó körül, vagy nagy tömegű bolygók a külső bolygó rendszerben, illetve majdnem biztosan igen: "nyugodt, unalmas" kozmikus környezet, csillagkeletkezési régióktól, szupernóváktól, hipernóváktól, gamma-kitörésektől, sőt akár közönséges csillaghalmazoktól és csillagködöktől mentes területen.
Ráadásul egy teljesen unalmas, kiszámíthatóan azonos fényességű, kis csillagaktivitású, sem túl hideg, sem túl forró központi csillag. A legtöbb csillag ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget. Én ehhez a kérdéshez tudok érzelemmentesen viszonyulni. Nem rázna meg, ha egyszer kiderülne, hogy csak nagyon ritkán lakott a világegyetem, vagy akár az, hogy gyakorlatilag egyedül vagyunk.
Mint ahogy az sem rázna meg, ha intelligens civilizáció nyomára bukkannánk. De az kétségkívül egy izgalmasabb és inspirálóbb helyzet lenne. Nem tudom, hogy az öröm jó szó-e erre, a kíváncsiság és a várakozás talán jobban leírják a hatásokat, amire számítok. Legalábbis magammal kapcsolatban.
31
Végül azt a kérdést tettük fel a tudósnak: miért fontos az exobolygók kutatása és mit várhatunk ettől?
Az exobolygók kutatása a csillagászat egyik húzóágazata. Olyan pontosságú mérésekre van szükség, amik messze meghaladják a húsz, vagy akár tíz évvel ezelőtti csúcstechnika színvonalát is. Mivel általános kíváncsiság övezi, nagyon látványos technikai ugrást eredményezett a csillagászatban, a műszertechnikában, a jelfeldolgozásban, az űrtávcsöves megfigyelések előtérbe helyeződésében, az asztrofizika elméletében, a szimulációkban.
Olyan teljesen új vizsgálati ágak születnek éppen, mint a szintetikus észlelések rekonstrukciója, amivel az vizsgálható, hogy egy-egy tervezett műszert érdemes-e az adott formában megépíteni, illetve milyen feladatokra és milyen objektumlistákra van szükség ahhoz, hogy a legnagyobb hatást elérjük.
Nem árulok el szupertitkot, ha elmondom, hogy a CHEOPS teljes küldetésének minden másodperce régóta létezik már szimulált észlelések formájában. Ahol persze változik az objektumlista, ahogy az új felfedezések érkeznek, az eljárások finomodnak, új kérdések vetődnek föl.
De a lényeg, hogy már évekkel a felbocsátás előtt volt egy terv, ami nem hogy a programot tartalmazta, hanem a legjobb tudásunk szerinti várható eredményt is, másodpercre lebontva! Szó szerint! E nélkül ma már nem lehetne zöld jelzést kapni a műszer elindításához - húsz éve ez a megközelítés nem is létezett, de igazából még tíz éve sem.
Az új ismeretek, amiket a bolygók vizsgálatával szerzünk, viszont a csillagászat megannyi, már meglévő - és persze folyton fejlődő - ismeretét fűzik össze közvetlenül a mi életünkkel, az eredetünkkel, a jövőnkkel, bolygónk közeli és távoli jövőjével, lényegében a sorsunkkal.
A kozmogónia - helyünk a világban - kérdése már régóta tárgyalja e viszonyok filozófiai aspektusait ("unalmas" világban alakul ki az élet?), most viszont a kérdés átlépett a tudományosság mezejére (milyen befolyással van egy bolygó légkörére egy, a csillagról érkező nagy energiájú kitörés?
Úgy gondolom, hogy nagyon izgalmas korban élünk, mert az a nagy összefüggés, amit sok évezrede várt már az emberiség, éppen napjainkban kezd felismerhető alakot ölteni.
Ennek két kristályosodási pontja a kozmológia és az exobolygó-kutatás. Nevezhetnénk naprendszer-kutatásnak is. De itt nem a saját Naprendszerünk történetére gondolunk, hanem az összes létező naprendszer történetére, egyszerre
- mondta Szabó M.
