A szocializmusban autózni teljesen más élmény volt. Az idősebbektől minduntalan azt halljuk, akkor még senki sem sietett, mégis lehetett haladni az úton, és bár családonként csak egy autó volt, az 20 évig gond nélkül kiszolgálta az egész pereputtyot. A Ladákra, Trabantokra, Skodákra éveket is kellett várni, miután megrendelték őket leendő tulajdonosaik, de a faék egyszerűségű autóknak aztán soha semmi bajuk nem volt a közemlékezet szerint. Pedig a valóság az, hogy valahogy minden hétvégén rendszeres program volt a férfiaknak a kocsi bütykölése.
Ma már ehhez nem sok idejük, kedvük, vagy képességük van az embereknek, így öreg szociautót is csak hobbiból érdemes tartani. Ez a narancssárga Skoda 120L is ilyen célt szolgál.
Az első tulajdonosa egy Veszprém megyei néni volt, aki a győri Merkúr telepről vitte haza új kocsiját. Jelenlegi gazdája tőle vásárolta meg, de az eredeti merkúros papírok egyelőre nem kerültek még elő. Az idős, első tulajos autó néhány szempontból ugyan megkíméltnek számít, hiszen nem valószínű, hogy versenyezni jártak vele, de a tapasztalatok alapján ez sokszor inkább hátrány.
Ez a Skoda például évek óta nem volt kitakarítva, vastag mocsok ült rá mindenére. A kuplung elvásva, húzás nyomok a karosszérián, monyákolt rohadás-javítás is jellemzi. Valamiért ezekben az öreg kocsikban szerettek mindent facsavarral rögzíteni, így itt is a legkülönbözőbb helyeken van átfúrva a műszerfal, az oldalkárpit. Az első szélvédő árnyékolása miatt kívülről felragasztott huzat miatt pedig a tető fém felületéig kapirgálták le a ragasztószalag maradványait.
Sokan azt hiszik, hogy a 105-ös típus a kereklámpás, a 120-as pedig a "nagylámpás" Skoda, de ez nem ilyen egyszerű: rengeteg típus készült, szinte mindent szereltek mindennel. Ez a példány egy '84-es évjáratú kocsi, eredetileg kis trapézlámpákkal közlekedett, ami egy átmeneti széria volt. Nincsen se fordulatszámmérő, se hátsó biztonsági öv. Sőt, eredetileg még fejtámlák sem voltak az első üléseken. Az akkori extra ugyanis a hátul is letekerhető oldalablak volt ebben a példányban (az alaptípust fix üvegekkel szerelték).
Gyárilag a rádiónak sincsen helye, azt utólag szerelték be kisiparos műanyag idomok segítségével. Ebben a Skodában is volt ilyen, de mivel szanaszét volt repedve, ezért egyelőre nem lett visszarakva. A hátsó ülés mögött meglepő lehet az úgynevezett "csempészrekesz", ami azért is tesz jó szolgálatot, mivel a kocsi elején lévő csomagtartó nagyon kicsi.
A motort hátul kell keresni, ebből adódik a kocsi leghírhedtebb problémája is: forralja a vizet. Ugyanis a hűtő elöl található, így az egész hűtőkör 12 liter folyadékot nyel el, ennek mozgatása pedig nem egyszerű feladat. Igaz, ha karban tartották a hűtőrendszert (értsd: nem töltöttek bele csapvizet), akkor nem kell a túlmelegedéstől sem tartani. A csomagok szállításában a motorháztetőn lévő hetyke kis vasrács is segít.
A menetdinamika a mai kívánalmak alapján megmosolyogtató, aki ilyennel közlekedik, meg kell tanulnia lendületből autózni. De manapság nagyon ritka már a közutakon az öreg Skoda, egyszerűen szépen lassan elfogytak. Régen a Ladát tartották a menő autónak, de a Skoda valahol mégis szerethetőbb volt a mindennapok során. Talán emiatt is nosztalgiáznak sokan szívesen a parkolóban felbukkanó kocsi mellett.
Neked is van egy érdekes négykerekű garázsleleted? Írj az ezittaz@ugytudjuk.hu e-mail címre, hogy bemutathassuk!