Magyarországon 2010 környékén jelentek meg a különböző dizájnerdrogok, a legtöbbször herbál és kristály néven emlegetett olcsó és könnyen hozzáférhető pszichoaktív szerek letarolták az ország legszegényebb településeit. A városokban is megjelentek, Budapesten ennek leglátványosabb példáival a Hős utca környékén találkozhattunk. Elsősorban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és a fiatalok kezdték el nagy arányban fogyasztani ezeket a kiszámíthatatlan hatású szereket.
Állami gondozásból az utcára
A probléma a hajléktalanellátásba is begyűrűzött. A kőbányai Bánya utcában található Utcafront Menedék Hajléktalan Személyek és Szenvedélybetegek Integrált Intézményét vezető Miletics Marcell szerint ez nem meglepő, tekintve, hogy a dizájnerszerek használata a szegénységgel és a kilátástalan élethelyzetekkel függ össze. Becslése szerint ügyfeleik 10-15 százaléka fogyaszt valamilyen új pszichoaktív szert: nagyrészt 18-25 év körüli fiatalok, akik jellemzően az állami gondozásból kikerülve váltak hajléktalanná. Otthonról kidobott vagy a bántalmazó szüleiktől menekülő fiatalokkal is találkoznak, akik Budapesten próbálnak szerencsét, és végül az utcán kötnek ki. “És melyik lesz az a társas közeg, amelyik befogadja őket? Nyilván a droghasználóké.” Vannak köztük intravénás használók is, őket a Népliget környékén működő mobil tűcsereprogramjukon keresztül tudják elérni. A két legnagyobb tűcsere bezárása és a rendőrséggel kötött megállapodásuk megszűnése óta (kártyákat adtak a fecskendők mellé, hogy a rendőröknek igazolni tudják a kliensek, hogy ott kapták azokat) egyre nehezebben, mert bizalmatlanok lettek a kliensek.
A Február Harmadika Munkacsoport 2018-as országos, 9000 hajléktalan ember megkérdezésével készült felmérése szerint minden második hajléktalan fiatal állami gondozott volt. A magas arány mögött az állhat, hogy egyre kevesebb állami gondozásban nevelkedő fiatal kap támogatást nagykorúvá válása után. Az utógondozói ellátás keretében néhány évig még állami otthonban vagy nevelőszülőknél lakhatnak, ettől a lehetőségtől pont azok esnek el, akik eleve jobban ki vannak téve a prostituálódás, a kriminalizálódás és a kábítószerfogyasztás veszélyének. Általánosságban is igaz, hogy az állami gondozottak munkaerőpiaci helyzete rosszabb a kortársaikhoz képest. Mindezek fényében nem csoda, hogy a rendszerből kikerülve sokan szinte automatikusan hajléktalanná válnak.
Az idősebb hajléktalan emberek között jóval kevesebb dizájnerhasználót találni, de van rá példa. Valaki a kannás bort cserélte le a néhány száz forintért megkapható drogra.
“Az ő életében már a dizájnerdrog jelenti a vészkijáratot, hogy megszabaduljon a szenvedéseitől.”
Beszámoltak olyan esetekről is, amikor véletlenül, az utcáról felszedett csikk miatt lettek rosszul.
Jobb a cucc, mint az alkohol
Hasonló tapasztalatokról számoltak be az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársai, Bagdi Tímea és Botos Laura, akik az ötödik kerületben végeznek utcai szociális munkát. Ők is ezzel a két csoporttal találkoznak: az állami gondozásból kikerült fiatalokkal és az idősebb hajléktalanokkal, akik az olcsóságuk miatt váltottak dizájnerszerekre. “Megrendítő volt látni, hogy ők már nem alkoholbetegek, hanem ötven pluszos szerfüggők, akik azelőtt soha nem nyúltak droghoz.” Ahhoz tudták hasonlítani, mint amikor az Oroszországban elterjedt, súlyos szövetkárosító hatása miatt ismert krokodil nevű szer megjelent az idősebb hajléktalanok között. Három ügyfelük ebbe halt bele, néhány hónap leforgása alatt végzett velük a szer.
A fiatalok ritkán veszik igénybe az intézményi ellátást, nem akarnak hajléktalannak tűnni. Gyakran nem is lehet őket megkülönböztetni a belvárosban bulizó külföldi turistáktól. Leginkább akkor mennek szállóra, ha már nagyon hideg van az utcán vagy ruhára van szükségük. Volt egy időszak, amikor Oltalom által működtetett Fűtött Utcában is nagy számban jelentek meg, lehetett tudni, hogy sokan jönnek a Hős utcából és környékéről. Ironikus módon találkozott a kereslet és a kínálat: a szállótól néhány kapualjjal arrébb működött a dílerek elosztóközpontja.
Szerintük a fiatalok részben kíváncsiságból fogyasztják a dizájnerdrogokat, másrészt pedig azért, mert elveszettnek érzik magukat. Nem foglalkoznak velük, nincs hova tartozniuk, közben rengeteg inger éri őket a felgyorsult világban. Erre a dizájnerdrog a válasz, ami valami olyasmit ad nekik, amit máshol nem kapnak meg. “Az egyik srác azt mondta, hogy soha többé nem akar alkoholt fogyasztani, mert annyira jó a cucc”. Az eufória azonban csak rövid ideig tart, nagyon hamar komoly fizikai és pszichés problémák alakulnak ki a függőknél. Ritka, hogy valaki segítséget kérjen, mert le akar állni. Mindössze egyetlen esetet tudtak felidézni az elmúlt évekből: a srác egy hétig bírta a rehabon, egy év múlva újra az utcán találkoztak vele.
Mentőt hívni? Ki sem ér ennyi idő alatt
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a hajléktalanellátásban megjelenő dizájnerhasználók teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek, a szociális munkások gyakorlatilag tehetetlenek. “Kiment a srác a kapun, beszívott, öt perc múlva nem tudott bejönni, ott esett össze. Azt hittük, a halálán van, néhány perc múlva a saját lábán távozott. Mentőt hívni? Ki sem ér ennyi idő alatt” – idézett fel egy tipikus esetet Miletics Marcell. Míg a heroinnál pontosan tudták, milyen hatása van, milyen elvonási tünetekkel jár, addig a biofű vagy a kristály esetében ez megjósolhatatlan. Ha valaki rosszul lesz, maximum annyit tudnak tenni, hogy stabil oldalfekvésbe helyezik és mentőt hívnak hozzá. Ha kitisztul a tudata, mire kiér a mentő, nem is viszik be.
Az utcán sem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a szerhasználókkal. Lehetetlen velük kommunikálni, nem fogadják el a segítséget sem. “Akkor ijedtünk meg legjobban, amikor olyan ügyfeleink viselkedtek kiszámíthatatlanul, akiket ismertünk korábbról. Egyszerűen nem tudtunk rájuk hatni.” Botos Laurát egyszer májkrémes konzervvel dobálták meg, egyik kollégájukat pedig megkergették. Különösen félelmetes volt, amikor a Kálvin téri aluljáróban összeállt egy 20-40 fős fiatalokból álló csapat, Minden este együtt buliztak, de egy idő után közöttük is megjelent az agresszió. Nem tudják, mi lett velük, egyszer csak eltűntek az aluljáróból. Egymás között sokat beszélgetnek arról, hogyan tudják feldolgozni a tehetetlenségüket, hogy ne éljék meg kudarcként, ha nem tudnak segíteni ezeken a fiatalokon.
Az agresszió és a kiszámíthatatlan viselkedés bent a szállón is gondot okoz. A Fűtött Utcában régebben többször volt konfliktus a bedrogozott fiatalok és az idősebb lakók között. “Egyszer bejött egy totál beállt srác, ő maga kérte, hogy külön lehessen egy ideig, mert félt magától” – mesélte Botos Laura. A Bánya utcai szállón ez kevésbé jellemző, ezért nincsenek is elkülönítve a szerhasználók a többiektől. Az Utcafrontnál a közösségben hisznek, minden lakóegységnek külön csoportfoglalkozásokat tartanak.
Kitiltották a szállóról a dizájneres fiatalokat
A hajléktalanellátásban dolgozó szervezetek is tanácstalanok, hogyan kezeljék a problémát. Vannak szállók, ahol szigorúbban szabályozzák, hogy kiket engednek be este, a legtöbb helyen feltétel például a józanság. Alacsonyküszöbű ellátást nyújtó intézményekből – mint amilyen a Fűtött Utca és a Bánya utcai szálló is – viszont kevés van: a kőbányai szállón van egy szoba, ahol józanodhatnak az ügyfelek, mielőtt bemennének aludni. Ugyanakkor a dohányzás egyik helyen sincs megtiltva, biofűnek pedig nincs szaga, így könnyen kijátszható a józanságra vonatkozó megkötés. Ez arra motiválhatja a hajléktalan embereket, hogy az alkohol helyett inkább drogozzanak.
A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) fenntartásában működő Előd utcai szállón is rendszeresen megfordulnak dizájnerhasználó fiatalok, a lakók 30-40 százalékát ők teszik ki, mondta Biczók Zoltán intézményvezető. Három éve külön részleget alakítottak ki számukra, így nem kellett az utcán éjszakázniuk, és az idősebbekkel sem balhéztak. Ennek nem csak az volt a funkciója, hogy elkülönítsék őket a többi lakótól. Plusz szolgáltatások is biztosítottak a részlegen: mindenkivel külön szociális munkás foglalkozott, pszichológus járt hozzájuk, közösségi programokat szerveztek nekik. Volt, akit ennek köszönhetően tudtak eljuttatni rehabra. Hiába volt eredményes a részleg, egy ideje nem működik. Ennek egészen prózai oka van: nincs elég emberük hozzá.
Miletics Marcell szerint valódi megoldást az jelentene, ha kiutat tudnának mutatni számukra a hajléktalanságból. “Szinte másodlagos, hogy milyen szert használnak. Akkor tudnak leállni, ha reményteljes jövőt látnak maguk előtt. Ha el is megy dolgozni, hamar rájön, hogy végzettség nélkül annyit sem keres, ami egy albérletre elég. Ez egy komplex probléma, ami komplex kezelést igényelne.”
(Mizsur András / Abcúg)
