Pár napja emlékeztünk a berlini Fal leomlásának 30. évfordulójára. A gyűlölet fala már korábban kiegészült a gyűlölet drótkerítésével, az aknákkal spékelt magyar Vasfüggönnyel. Amit aztán egy időben az Őrségre, a jugoszláv határra is kiterjesztettek. Mégis akadtak bátrak, olyanok, akik áttörték az öröknek hitt falakat.
Állam az államban volt a BM Határőrség, amely védte a határt – az állampolgáraitól. Utazni a szocializmus éveiben nem, vagy csak 3 évente lehetett. Akkor is maximum 30 napra, megszabott valutakerettel. Csóró magyarok kis csoportjai járták a nyugati világot és képet alkothattak arról: mire is kell otthon a Vasfüggöny. Arra, hogy az alacsony életnívón élő milliók meg ne tudják, hogy nyugaton még a munkanélküliek is pénzt kapnak. Aztán autót vehetnek, saját házuk van és igen, bármikor vásárolhatnak húst. A hatvanas évekről beszélünk, amikor a KGST- országok (ez volt a keleti tömb gazdasági összefogó szervezete, Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa) súlyos ellátási nehézségekkel küzdöttek. Lengyelországban például mindegy volt, hogy a vevő ruhatárba, vagy húsboltba tér be. Ugyanis mindkét helyiségben csak akasztót talált...
Vas megyében külön szigorúsággal védték a menekülni vágyóktól a határt, egymást érték az őrsök. Az ötvenes években telepítették a hírhedt és barbár aknazárat, amely sok ember halálát, csonkulását okozta. A nyugati sajtóban elhíresült – itthon agyonhallgatták – egy lengyel ifjúsági rúdugró olimpikon szökési kísérlete. A fiatal Kőszegnél, a Hétforrás közelében próbált átjutni a határon, az osztrák oldalon már várták. Az erdőben egy hosszú botot keresett, azzal lendült a drót felé, de éppen fölötte fogyott el a lendülete. Visszaesett, szerencsétlenségére egy hatos aknafüzérre. Azonosítani is csak az okmányaiból tudták...
A disszidensek – így hívták a menekülőket – bevett szokása volt, hogy vonattal Szombathelyig jöttek, ellenőrzéskor a vécében elbújtak, vagy kiálltak a vonat lépcsőjére. Ha sikerült a városba érniük, stopposként a határ közelébe mentek. De hiába jutottak el az adott faluig, ott mindig akadt valaki, aki besúgta őket... Ezért hozták létre az önkéntes határőr, valamint a Határőrközség nagyon is hatékony intézményét. Ha valaki sok idegent dobott fel, az jutalmat kapott és meleg kézszorítást az aktuális elvtársaktól. De ha ezt is leküzdötte a disszidens, akkor ott volt az aknazár. Ha ezt is sikerrel vette, akkor még mindig belefuthatott a járőrökbe. Volt, aki hihetetlen szerencsével átment ezen a szomorú akadályversenyen és már ünnepelt. Mégis elkapták. Ugyanis több helyen beljebb hozták a határvonalat a valóságosnál, így a járőrök a dobbantó után mentek. Ha nem állt meg, lelőtték. Többen trükkösen próbálkoztak. Kőszegnél egy teherkocsival törték át a határt, de az erős sorompó kettévágta a járgányt. Rábafüzesnél többen úgy jutottak át, hogy amikor a vonat közvetlenül a határ mellé ért, felmásztak a vagon tetejére és átugrottak Ausztriába. Több sikeres akció után a kalauzok parancsba kapták a vagonszakaszok lezárást Szentgotthárd előtt.
A határőr sorkatonákat szigorú alapon válogatták a szolgálatra. Az őrsökön ugyan el voltak vágva a külvilágtól, de kiemelt élelmezésben volt részük és sört is vehettek a kantinban (a honvédségnél ez tilos volt). A politikai tiszt, elhárítós, figyelt arra, hogy közös ismerősök ne kerüljenek együtt járőrbe és azonos szolgálati idejű katonák se. Mégis előfordult szökés. Zsiránál két vasi katona kazalba dobta fegyverét, majd nekifutott a határnak. Találomra, éjjel. Ez lett a szerencséjük, mert véletlenül jó irányba rohantak, lerázva fegyveres követőiket. A mai napig nem tudható, hogy a Vasfüggönynél hányan haltak meg, mivel a rendszerváltás napjaiban rengeteg dokumentumot eltüzeltek, többek között a Söptei úti laktanyánál is. Az viszont ismert, hogy az aknazár felszedésekor számos katona sérült meg, vagy veszítette életét. De egyszer minden véget ér, így 1989 őszére a szögesdrót is elporladt.
A magyar Vasfüggöny pár hónappal előbb múlt ki, mint a Berlint kettészelő Fal, de léleknyomorító hatásuk máig érzékelhető.
Szólj hozzá!
A Fidesz tisztújító kongresszusán sem indul egyetlen tisztségért sem.
A győri látképet romboló társasház egyöntetű elutasítást kapott.
A TISZA Párt elnöke szerint a gyermek- és oktatásügy élére egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember kerül.
Változnak a plakát kihelyezési szabályok, és hamarosan kiderülhet az is, hogy pontosan mekkora bajban van a médiacég.
Autós nyílt nap, anyák napi készülődés, hangfürdő, egy csomó koncert és még rengeteg minden más.
Az alpolgármester szerint a Győr-Szol Zrt. trükközött az adatokkal az ominózus "Nokiás-dobozos" közgyűlésen.
A közlekedési és a szociális tárca vezetőit jelentette be Magyar Péter - délután az oktatásügy miniszterének személyére is fény derül.
Fekete Dávid a frakciójával szemben szavazott, Szeles Szabolcs inkább tartózkodott.
153 szavazattal nyert is a városban a fideszes jelölt a tiszással szemben.
Sárkány Pétert kérdeztük a kialakult helyzetről. Tóth Rebeka vezérigazgatót is kerestük, de őt sem mi, sem a Győr-Szol nem érte utol.
A modern internetes világban, ahol a fenyegetések száma és összetettsége folyamatosan növekszik, a vállalatok számára létfontosságú a megfelelő kiberbiztonsági stratégiák alkalmazása.
A szem körüli bőr rendkívül vékony, épp ezért különösen érzékeny a külső hatásokra.
A megyei napilap korábban egy sort sem írt arról a mutyiról, ami az országos média figyelmét is felkeltette.
Gondolta volna, hogy mennyire fontos szerepet játszik a hőszabályozás a hidraulikus rendszerek működésében? Az ilyen rendszerek, különösen teherautókban és munkagépekben, jelentős mennyiségű hőt termelnek működés közben.
Egy 150 éves platán és egy különleges tölgy lett a városi zöldfelületek jelképe.
A kezdeményezés egy több mint harminc egészségügyi intézményt és szervezetet magába foglaló stratégiai együttműködés része.
A kertápolás területén az utóbbi években jelentős átalakulások történtek, melyek új távlatokat nyitottak a zöld területek szerelmesei előtt.
Kaczor Zsolt szerint nem mint polgármester, hanem mint magánember kérte a falu lakóit, hogy a fideszes jelöltre szavazzanak. A szórólapokat közmunkások hordták ki, munkaidőn kívül.