Nem mutat ma felemelő képet a város egyik fontos pontja, a Március 15. tér, noha nemrég felújították a Művelődési és Sportházat és a térkövezet is bírja még. De a tér másik fontos eleme, a Rendelőintézet (SZTK) romlása szemmel látható. A csak szocreálként emlegetett két középület és a térszerkezet valójában nagyon is értékes és egységében megőrzésre méltó.
Erről nyilatkozott lapunknak Portschy Tamás okleveles építészmérnök, okl. városépítés-városgazdasági szakmérnök. Akit sokan ismernek a szakma nemzetközi porondján úgy is, mint a már több évtizedet megélt Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem egyik meghatározó személyiségét.
Az építész szerint a tér várostervezési módszere éppenséggel nem volt szocreál. Ennek neoklasszicista építészeti karakterét levetkőzve, a korabeli modern európai architektúra eszközeivel élve tervezték meg a két fontos épületet, az MSH-t és a Rendelőintézetet.
Mindez pedig Károlyi Antal nevéhez fűződik. A kiváló építész csempeszkopácsi születésű volt, de Szombathelyen nevelkedett és 50 évvel ezelőtt hunyt el. Szakmai pályafutása csúcsaként a város főépítésze lett, valamint a Lakóterv műteremvezetője. A megyeszékhelyen számos jelentős, máig meghatározó köz-és lakóépületet, városrészt alkotott az Ybl-díjas szakember.
Portschy Tamás értékelése szerint a Március 15. tér azon kevesek közé tartozik, amelyik tervezett módon épült. Ezek közül is az egyetlen, amelyik a középkorra jellemző téralkotási eszközök felhasználásával, mégis a hatvanas évek architektúráját szinte egységesen tükrözi.
„A régi európai városok jelentős részében jellemző, hogy egy nagy teret közel azonos homlokzatmagasságú, zömmel zártsorúan épített térfalként megjelenő, önmagában akár értékes kialakítású épületek sorával, de összességében semleges háttérként határoltak le. A téren belül helyezték el a kiemelten fontos középületeket, vagy a templom köré építettek ilyen módon teret. Például a felvidéki Kassa, Lőcse, vagy az Erdélyben lévő Brassó főterét is a templom, városháza, vagy éppen a színház épülete díszíti", avatott be az előzményekbe.
„A Március 15. teret három oldalról az említett módon négyszintes épületekből álló térfal határolja. A keleti irányban folytatódó, a Gyöngyös patak túloldalán lévő park kialakítású részt a két középület vizuálisan leválasztotta. Ezáltal egy önálló karakteres tér jött létre, amely egy kor építészetét egységesen jeleníti meg. Az építész – feltehetőleg tudatosan – arra is ügyelt, hogy a Király utca – Sugár út tengely látómezejét szabadon hagyta.
A Sportház és a Rendelőintézet épület-együttesként jelenik meg. Míg előbbi többfunkciós épületként egyedi tömegformával rendelkezik, utóbbi egy hangsúlyos épülettömeg a maga 6 szintes magasságával, törtvonalú kialakításával. Az akkoriban korszerűnek számító üveghomlokzattal igyekezett a tervezője mégis könnyedebbé tenni. Én úgy gondolom, hogy ez a két épület így együtt alkot egy egységet, nyilván az építész célja is ez lehetett", fogalmazott az építész.
Arra is kitérve, hogy az idő múlásával a városban több kulturális és sportlétesítményt is átadtak, a rendelőket pedig elköltöztették. Így aztán megváltozott a két épület kihasználtsága, állapotuk pedig jelentősen romlott. A Sportházat a közelmúltban az alkotó építész fiának, Károlyi Istvánnak a tervei alapján ugyan sikeresen felújították, de a Rendelőintézetnek még nem sikerült új funkciót, esetleg új tulajdonost találni.
„Nyilván egy adott, speciális rendeltetésre épült létesítményt nem könnyű egyéb célra átalakítani", folytatta Portschy Tamás. „Építészként azonban úgy gondolom, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni arra, hogy mi történik ezzel az épülettel. Egyrészt, mert egy karakteres építészeti egység része, egy téralkotó elem. Másrészt Szombathelynek a Károlyi Antal munkássága révén megteremtett sajátos architektúrájának, városépítészetének is fontos egysége".
Körültekintő döntés szükséges, húzta alá az ismert vasi építész. Ugyanis városképi szempontból nagyon nem mindegy, milyen megjelenése lesz az épületnek, ha a jelenlegi, vagy egy új tulajdonos teljesen más homlokzatot igénylő rendeltetést szán neki.
„Óvatos munkát igényel majd a tervező építész részéről is egy esetleges átalakítás. Azt én sem tartom szerencsésnek, hogy tartósan használaton kívüli az épület és így egyre rosszabb állapotba kerül. Esetleges lebontását csak úgy tudom elképzelni, ha helyén az eredeti tervezési elveket is tiszteletben tartó, fontos középület jelenik meg. Nem véletlen, hogy szóba jött a helyszín a színház tervpályázatának egyik lehetséges pontjaként is".