Kétéves az Ugytudjuk.hu, hogy megajándékozhassunk, olvasd el figyelmesen a cikket!
A Vasi TIT „Mindenntudás” (nem tévedés: így, két n-nel) meséi felnőtteknek című ismeretterjesztő sorozata kapcsán egy hangulatos belvárosi vendéglátóhely árnyékos udvarán beszélgettünk Bakó Bélával, a Vas Megyei TIT igazgatójával, valamint a sorozat kitalálójával és motorjával, Hesztera Aladár restaurátorral. (A régebbi ismeretség és a riport apropóját adó sorozatban való közös munka miatt az interjú során a közvetlenebb, tegeződő beszédmódot használtuk.)
8
Bizonyára az Ugytudjuk.hu olvasói többségének is érdemes bemutatnunk, hogy mit fed az a betűszó, hogy TIT. Ezért mielőtt rátérnénk a Vasi TIT TV újszerű kezdeményezésére, röviden bemutatnád a szervezeteteket, mesélnél arról, kik vagytok és mit is csináltok?
Bakó Béla: Valóban, a harminc alattiaknak biztosan semmit, a harminc-negyveneseknek valamit, az ennél idősebbeknek pedig bőven mond valamit a szervezetünk rövidítése - ami kibontva Tudományos Ismertterjesztő Társulatot jelent. Egyesületként idén ünnepeljük a 30. születésnapunkat, a társulati működés bő százéves múltra, a szervezett tudományos ismeretterjesztő tevékenység pedig még régebbre, a XIX. század közepi polgárosodás, a reformkor idejére nyúlik vissza. Jelenleg klasszikus értelemben vett civil szervezet vagyunk, a rendszerváltásig pedig a polgári gyökerű és újabb értelmiség egyfajta fóruma, gyülekezőhelye voltunk. Klubokban és laza csoportokban, előadások és ismeretterjesztő sorozatok keretei között lényegében a tudományok, a művészetek és a széles érelemben vett kultúra közvetítése folyt. Annak idején még tájolták is a különféle programokat, az előadások járták a falvakat és a vidéket. A működésbe sok minden belefért a mezőgazdasági és műszaki tudás terjesztésétől a művészetek népszerűsítésén át a rendszerváltáshoz közeledve akár a közgazdasági, politikai és jogi vitafórumokig. Ha valaki történelmi mintákat akar hallani, akkor a Széchenyi István által létrehozott kaszinókat vagy a francia felvilágosodás szalonjait lehetne említeni.
Milyen változásokat hozott a működésetekbe a rendszerváltás?
Bakó Béla: A legfőbb változás az volt, hogy a legkülönfélébb igényekhez kapcsolódó szolgáltatások jelentek meg a portfóliónkban. Aki még emlékszik erre az időszakra, azoknak a TIT a különféle képzéseket, elsősorban a nyelvtanfolyamokat és nyelvvizsgákat jelenti. Tulajdonképpen a mai értelemben vett felnőttképzés, továbbképzés legfőbb terepe voltunk: ha valaki tovább akarta magát képezni, akkor az ezredfordulóig a legelsők között a TIT tanfolyamait, képzéseit kereste. Ez a helyzet változott meg a 2013-as felnőttképzési törvénnyel, a most véget érő évtized közepén, amikortól is a felnőttképzések szerepe visszaszorult vagy minimálisra csökkent a működésünkben.
8
Mit tud, kinek szól és hogyan a TIT 2020-ban?
Bakó Béla: Néhány tevékenységünk több évtizedes múltra tekint vissza. Fordítóirodánk stabilan működik, sok állandó és alkalmi partnerünk van. Európa legtöbb nyelvén vállalunk (nem hitelesített, mert azt az országban csak az OFI csinálhat) szakfordításokat cégektől magánszemélyekig bárkinek, reális áron. A megye legnagyobb nyelvvizsga helye vagyunk - jelenleg négy vizsgarendszerrel (TELC, ÖSD, Corvinus, Origo) dolgozunk. Zömében angol és német vizsgákat keresik, de természetesen más nyelvekből is van lehetőség bizonyítványt szerezni. 2020-ra jutottunk el odáig, hogy ismét megerősíthetjük a korábban jelentős felnőttképzési vonalat: a képzési kínálatunk mostanra több mint negyven féle képzésre terjed ki. A megyében talán egyedüliként képzünk például kosárfonókat és szappankészítőket, fut gomba- és gyógynövény-felismerő tanfolyam, valamint kínálunk idegen nyelvi és digitális kompetenciákat fejlesztő kurzusokat. A járvány hatásaival számolva engedélyezettünk egy online kapcsolattartási, home office és prezentációs felületek (Zoom, Meet stb.) kezelésével, hardveres és szoftveres hátterével, az online oktatással foglalkozó tanfolyamot. A civil szervezeteknek szólnak a civil menedzsmenttel kapcsolatos tudást (jogi ismeretek, reklám és marketing, rendezvényszervezés, szervezetépítés, vállalkozási ismeretek) népszerűsítő tanfolyamaink. Hosszabb ideje foglalkozunk pályázatírással is. Ez utóbbi két tevékenységünk egyúttal a civil szektor függetlenségének, az egyesületek és alapítványok önálló és hosszabb távon is fenntartható működésének erősítéséhez is hozzájárul. A média modern és közösségi formáinak megjelenésére reagálva vannak kép- és hangrögzítési kompetenciákat fejlesztő, az ún. civil újságírás iránt érdeklődőknek szóló, kreatív írásra (a Savaria Filmakadémia Egyesülettel partnerségben akár forgatókönyvírásra) és a helyes előadói magatartásra, retorikára és publikálásra felkészítő képzéseinek. Természetesen továbbra is támaszkodunk a hagyományos ismertterjesztő előadási hagyományainkra. Éves nagyrendezvényként mi szervezzük és gondozzuk az építészek és városépítészek egyik legnagyobb, leghosszabb ideje (53 éve) és civil fenntartásban működő nyári eseményét, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemet, ami 2016 óta a Vasi Értéktárnak is része. Bázisunk továbbra is a TIT hagyományos értelmiségi törzsközönsége, de keressük a fiatalabbak felé nyitás lehetőségeit is.
Mivel itt egy nagyjából két éve tartó együttműködésről van szó, kérdezem Hesztera Aladárt: hogyan kerültél te és a Janus a TIT (a szó soros értelmében) képernyőjére?
Hesztera Aladár: A Janus Műtárgyklinika nevében a római istenségre való utalás nem a kétarcúságot, hanem a kettős arcúságot jelent - a múltból a jövőbe látásra utal. Szakmámban, a tárgyak (legyen az profán használati tárgy vagy a szó hagyományos értelmében vett műtárgy) hiteles helyreállításában ezt a látásmódot érvényesítem folyamatosan. Aztán elérkezett az idő, hogy a klinika már ne csak a restauráláshoz, a műtárgy-kereskedelemhez kapcsolódjon, hanem kulturális tevékenységet, ismeretterjesztést is végezzen. Szándékosan kerestünk olyan témákat, amelyek nem a hagyományos tudományterületekhez kapcsolódtak, hanem azok határterületeit piszkálták meg. Bevállaltuk a kicsit „danikenes” hozzáállást: kicsit tudományon túli, merészebb vagy szokatlanabb, de mindig rendszerezett, különféle irányokból megalapozott és még hihető, inspiráló gondolatokat, következtetéseket igyekeztünk felvillantani. A bolsevik hatalomátvétel 90. évfordulójára, 2007-ben a történelmi eseményeket az idehaza megszokott pro és kontra ideológiai értelmezésektől elrugaszkodó megközelítésben tálaló, újszerű előadásunkkal egy időben létrehoztuk a KGST-t…
8
Rossz az, aki rosszra gondol…
Hesztera Aladár: Igen! Mert a KGST ezúttal a Kíváncsi Gondolkodók Spontán Társasága rövidítése. Jellemző adalék napjainkról és az akkori fogadtatásról, hogy a gondolatok újszerűsége, populáris és könnyed tálalása helyett elsőre sokan valami, a családi örökséget (horthysta katonatiszt nagyapa és apa, polgári-katolikus neveltetés) megtagadó pálfordulást gyanítottak az én szervező szerepemben. Holott csak annyi derült ki, hogy bizonyos XX. századi történelemmel kapcsolatos témákban tényleg óriási szakadék van a legkorszerűbb, a tabukkal és konvenciókkal a tények jegyében merészen szakító szakmai tudás és az elmúlt 80-100 évben a gondolkodásunkat meghatározó, leegyszerűsítő közvélekedés, átlagtudás között. Katona Attila tanár úr lebilincselő előadása mellé akkor Peltzer Géza harmonikázott, az egyetem testnevelés szakosai előadták a híres orosz guggolós táncot, a hallgatóság pedig újságpapírba tekert ruszlit fogyaszthatott… egyszóval már akkor is hangsúlyosan felvállaltuk a korfestés, a téma egyfajta hitelességen alapuló, de könnyed, közérthető és szórakoztató tálalását. Frenetikus volt ennek a fajta megközelítésnek a sikere…
Ez volt tehát a most futó előadássorozat origója?
Hesztera Aladár: Így van. Aztán ebből a gyökérből táplálkozva jött létre a Múltunk meséi előadássorozat, ami ebben az említett szellemiségben évekig futott változó helyszíneken a nevem alatt.
Jól tudom, hogy egészen a TIT-tel való együttműködésig a te szerepléseid jórészt a Levéltárhoz kötődtek?
Hesztera Aladár: Igen, a levéltári és más helyszíneken szervezett kiállítások és rendezvények látványtervezője és „éceszgébere” voltam. Saját előadásaimban a TIT-re való váltást egyebek közt az indokolta, hogy el kellett gondolkodnom az állandóan változó színhelyek (Levéltár, Szent Márton látogatóközpont, Malom Söröző stb.) és a technikai háttér összefüggéseinek fontosságáról. Néha ugyanis már többet kellett foglalkoznom az előadások koreográfiájának, lebonyolításának körülményeivel, mint magával a tartalommal. Azt is be kellett látni, hogy a Levéltárra sokan mint egyfajta zárt tudományos intézményre, kicsit idegenkedve tekintenek, ami nagyban behatárolta az előadásokra megszólítható és behívható közönséget. Úgyhogy kapóra jött, hogy 2018 elején véletlenül találkoztam Bélával, aki pont akkoriban vette át a Vasi TIT irányítását. Nagyjából akkoriban jutottam el oda, hogy sokkal szerencsésebb lenne, ha a Múltunk meséi nem kizárólag hozzám kapcsolódna, hiszen egy idő után az ember nem feltétlenül tud újat vagy újszerűen mondani. Egy komolyabb egészségügyi probléma után amúgy is sok mindent át kellett értékelnem és szerveznem az életemben.
Hogy mai kifejezéssel éljek, mi volt a buli nektek, a TIT-nél az Aladárral való közös munkában?
8
Bakó Béla: Több minden is alakította az együttműködésünket. Amikor Aladárral összefutottunk, alig másfél hónapja voltam igazgató, így kicsit kapkodtam a fejem a jövővel kapcsolatosan - jól jött tehát minden értékes kapcsolat. Másrészről komoly elszánás volt bennem, hogy a TIT működésében sokak számára az egyik legfőbb értéket jelentő színvonalas ismeretterjesztést meg kell őrizni, fel kell eleveníteni. Csakhogy látszott, hogy erre és ebben nincsen nagy pénz - annyira, hogy még a működés anyagi feltételei sem biztosítottak. Így különösen felértékelte az együttműködést, hogy itt a kultúraközvetítés kifejezetten önkéntes, civil öntudatból és szándékból történő megvalósításának lehetősége villant fel. Amihez mi a kifejezetten jó helyen (a TIT ma másokkal együtt használt székháza a Kőszegi utca elején, az Uránia Udvar felé vezető átjárónál van - a szerk.) lévő helyszínt, a meglévő infrastruktúrát, szervezési hátteret és az egyesület izgalmas ismeretekre amúgy is fogékony tagságát tudtuk hozzátenni. Volt azonban egy személyes motivációm is a dologban. Magam is történész lévén eleve szívesen hallgatok előadásokat a múltról, de amolyan rebellis szakemberként nem a klasszikus eseménytörténetre, hanem a nagy fordulatoknak a hétköznapiságra, az átlagemberek nézőpontjára gyakorolt hatására vagyok fogékonyabb és kíváncsi. Ez pedig nagyon sokszor érdekes történetekben, sztorikban és értelmezésekben - komolyabb szóval a narratívában ölt testet. Így Aladár ilyesfajta, sokszor merészebb, határterületeket feszegető gondolatmenetei és az által még behozott előadók szemlélete nagyon is rokonszenvesek voltak.
Hogyan tudnátok értelmezni, magyarázni az előadássorozat címében szereplő kifejezéseket?
Hesztera Aladár: A kicsit ironizálóan, viccesen hosszú n-nel írott „mindenntudás” a mi értelmezésünkben a tudományterületek közötti rugalmas átjárásra, a gondolatok laza és konvencióktól mentes ötvözésére vonatkozik. A mesélés szó szerepeltetése pedig a tudásnak, az ismereteknek a közönségbarát tálalására, az érdekes és szórakoztató, ugyanakkor igényes és alaposan alátámasztott történetekben, eszmefuttatásokban való elővezetésére utal.
8
Bakó Béla: Aladár sokszor magát viccesen kétségbe vonva emlegeti, hogy „jövök itt a hajmeresztő hülyeségeimmel” - de meg kell említeni, hogy a történelmi tudásnak van egy nagyon is hasonló, a személyes és közösségi emlékezeten (oral history) alapuló értelmezési iránya. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert egy kiváló szellemi műhelyben tanulhattam: az ELTE Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszékén. Olyan kérdésekkel találkoztam itt például, mint hogy hogyan kapcsolódik össze az örökség a történelemmel, hogyan jön ehhez az emlékezet, vagy mit csinál a történész, amikor „történészkedik”. Az biztos, hogy nem feltétlenül van olyan, hogy objektív múlt. Megközelítések, így-úgy előadott és felfogott, az adott körülmények között hitelesnek tartott történeteink vannak a múltról. A mi célunk sem az, hogy a Múltunk meséiben elmondjuk, hogyan volt pontosan és pláne mindenki számára végérvényesen a bolsevik hatalomátvétel, 1956 magyar forradalma, vagy ki volt-lehetett Jézus és pontosan mit is tudunk róla, hanem hogy a meglévő tudásunkat használva jó kérdéseket tegyünk fel ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan, és erre bíztassuk a közönséget is.
De szögezzük le, hogy a mindez az előadásokban minden merész kérdésfeltevések és következetések ellenére is nagyon is alaposan alá van támasztva a legkülönfélébb tudományágak eredményeivel, érveivel!
Bakó Béla: Pontosan így van. Azt kell látni, hogy nem normatív és örökérvényű állításokkal dolgozunk, hanem az előadók közül ki-ki egy lehetséges nézőpontot, értelmezést, izgalmas elképzelést mond el és kínál fel a saját tudása és meglátása szerint a szakmai tisztesség szabályait maximálisan betartva. Aladár restaurátor, a maga ismereteit maximális használja is, de ha arra van szükség, hogy valamely állítását más szempontokból alá kell támasztani, akkor hoz egy-egy szakembert az ahhoz szorosan vagy csak lazán kapcsolódó tudományterületek - történettudomány, csillagászat, orvostudomány, biológia-kémia stb. - oldaláról.
Hesztera Aladár: Engem a restaurátori munka leginkább arra tanított meg, hogy egy tárgy alapos és hiteles helyreállítása akkor működik jól, ha az ember jókor, jó szakembertől és jól tud kérdezni. A másik felismerésem pedig - ezt napjaink egyik sztárgondolkodója, Yuval Noah Harari többször és többféleképpen megfogalmazta -, hogy a történelem nem a kiemelt nagyemberek élete és tettei, a nagy események sorozata, hanem sokkal inkább a kisemberek, a tömeg és a hétköznapi élet gazdagságának valósága.
Bakó Béla: Hogy egészen szemléletes példával éljek, mire gondolunk: tavaly a Kutatók éjszakáján volt vendégünk Molnár Dániel, aki artistaképző bohóc szakán is végzett színháztörténész - és a 1920-as és 1930-as évek varietéinek világáról tartott előadást. Arról, hogyan mulatott mondjuk az Arizona mulatóban a kor amúgy nagypolitikában érintett elitje és akár a köznép, milyen botrányok és pletykák tarkították a hétköznapokat. Ez az a szemlélet, ami nemcsak érdekessé és szórakoztatóvá, hanem átélhetővé és megközelíthetővé, életszagúvá teszi a tankönyvek évszámain túl a korszak történelmét, hétköznapi valóságát.
Akkor jól értem, hogy itt a közönség nem csak célcsoportja, hallgatósága és befogadója a megtörtént történelem felelevenítésének, az ismeretterjesztésnek, hanem saját élményeinek, tapasztalatainak mozgósításával egyfajta hitelesítője, aktív részese is a múlt ilyesfajta feldolgozásának?
Hesztera Aladár: Azt szoktam mondani, hogy, amit mi az előadásokban csinálunk, az a valamikori népművelés-közművelődés újfajta, a szó legjobb értelmében popularizált, izgalmasan és érdekesen előadott, az átlagember világába illeszthető, de széles körű és alapos tudáson alapuló változata. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a mai világban az Internetnek és más dolgoknak köszönhetően az általános ismeretek köre és a tájékozottság, meg persze a tudományos tudás is sokkal szélesebb és demokratikusabban, egyenlőbben elosztott. A laikusnak tekintett érdeklődők sokszor tesznek fel egészen meglepő és inspiráló kérdéseket, hoznak be izgalmas és elsőre meghökkentő, de nagyon megtermékenyítő szempontokat a gondolkodásunkba. Így, és természetesen az előadók egymással zajló beszélgetései révén folyamatosan alakul az előadássorozat tematikája. Küszöbön áll például a mostani járvány és a középkori pestisjárványok tanulságainak összevetése egy Angliában tanuló egyetemista tálalásában, vagy most vettük fel a kapcsolatot egy, a modern agykutatás és a narrativitás kapcsolatainak európai kutatásaiban második évtizede dolgozó és Szombathelyhez is kötődő kollégával, de bejelentkezett az itteni egyetemi központ tanára a mostanában nagyon felpörgő biomechanika érdekességeivel kapcsolatosan.
Hogyan lett mindebből Vasi TIT TV, és hogyan működik jelenleg ez az online térbe átkerült előadássorozat?
Hesztera Aladár: A koronavírus-járvány és a közösségi terek zárlata a hagyományos ismereterjesztő előadásokra is hatással volt. Némi bénultság és szünet után döntöttünk úgy, hogy nem adjuk fel és a megkezdett sorozatot immáron a virtuális térben folytatjuk. Az előadóink vállalták, hogy előadásaikat az élőszóban megvalósuló változatban, azok minden kellékével (kivetítő, szemléltető anyagok és a személyes előadói tudás) együtt egy állandó, könyvtárszobát idéző helyszínen kamera számára rögzíthetően elmondják. Majd ezeket az alig szerkesztett, a személyesség varázsát és spontaneitását is őrző felvételeket nagyjából háromhetente, előre és stabil időpontban elérhetővé tesszük a TIT és a Múltunk meséi törzsközönségének egy nagy video-megosztón. Folyamatosan bővülő zárt levelezőlistánk alapján a sorozat minden adása előtt többszöri értesítést küldünk a közönség tagjainak, illetve a soros előadás előtt elérhetővé tesszük számukra a megelőző alkalom felvételét. Utóbbi szokásunk most például nagyon jól működött a dokumentumfilm történetének eleve két részesre tervezett előadása esetében. Az említett formára eredetileg a klubszerűség és az exkluzivitás megtartása miatt álltunk rá - bár az első adásokra érkező visszajelzések és folyamatos önértékelésünk alapján erősen elgondolkodtunk az adások szélesebb körű és folyamatos elérhetővé tételén.
8
Kikkel dolgoztok együtt az adások létrehozásában?
Hesztera Aladár: Az adások szerkesztését, technikai előkészítését és bonyolítását Ágh László Helmut végzi önkéntesen és nagyon professzionálisan, az operatőrünk pedig Rudi Máté, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium negyedéves mozgókép-animáció szakos növendéke.
Hogyan és hol érdeklődhet vagy csatlakozhat a közönséghez az, akinek esetleg a mostani beszélgetésünk keltette fel az érdeklődését?
Bakó Béla: A legegyszerűbb, ha valaki jelentkezik ezzel az igényével a Vasi TIT hivatalos email-címén: info@vasitit.hu.
Valami oda nem illőt olvastál a cikkben? Ez csakis EZÉRT lehetett.
