Magyarország Európa egyik „legfelszántottabb” országa, mégis egyre több alapélelmiszerből szorulunk behozatalra – írta friss elemzésében a Másfélfok. A hazai cukortermelés ma a kereslet alig 40 százalékát fedezi, de a burgonya esetében sem tudjuk biztosítani a szükségleteinket. A jelenség mögött nem egyszerűen piaci folyamatok állnak, hanem mélyebb szerkezeti problémák: a termelés iránya, a vízgazdálkodás rendszere és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás hiánya egyszerre húzza lefelé az ágazatot.
Fotó: Pixabay
A 2026-os év eleje jól példázza a problémát, a januári havazás ellenére már március végére aszályos állapot alakult ki Magyarországon és a régióban is. A két jelenség nem egymástól független. Miközben az ország továbbra sem számít vízszegénynek, a vízgazdálkodás szemlélete nem követte a megváltozott klímaviszonyokat, tehát a rendszer ma is a víz gyors elvezetésére épül, nem pedig annak megtartására.
Ennek következményei már kézzelfoghatók, egyes becslések szerint a Tisza vízgyűjtőjén mintegy három és fél Balatonnak megfelelő víz hiányzik a talajból, míg a Duna vízgyűjtőjén további egy Balatonnyi mennyiség tűnt el. A talajvízszint csökkenése miatt a növényzet egyre sérülékenyebb, miközben az árhullámok vizét továbbra is gyorsan kivezetjük az országból ahelyett, hogy helyben tartanánk.
A mezőgazdaság szerkezete sem a hazai ellátást szolgálja, hiszen a szántóföldi termelésnek mindössze mintegy 10 százaléka kerül közvetlenül a magyar fogyasztókhoz. A többi exportként, takarmányként vagy ipari alapanyagként hasznosul – például bioetanolként. Közben az iparpolitikai irányok is növelik a nyomást: az akkumulátorgyártás jelentős vízigénye olyan térségekben jelenik meg, ahol eleve szűkösek a készletek, miközben zöldmezős beruházások jó minőségű termőföldeket vonnak ki a művelésből.
Fotó: MTI/Komka Péter
Gyakori válasz az agrárium problémáira az öntözés fejlesztése, ám ez önmagában nem jelent megoldást. A jelenlegi, sokszor pazarló technológiák nemcsak hatástalanok, hanem akár gyorsíthatják is a vízkészletek kimerülését, különösen csökkenő talajvízszint mellett. A szakértők szerint érdemi változást csak szerkezeti átalakítás hozhat: a vízigényes növények visszaszorítása, szárazságtűrő kultúrák – például cirok – térnyerése, valamint új kertészeti irányok, akár a füge termesztése.
A helyzet súlyosságát növeli, hogy a közbeszédben gyakran külső tényezőkre – például az EU–Mercosur megállapodásra – irányul a hangsúly, miközben a számok szerint ezek hatása korlátozott. A valódi probléma belső eredetű, a jelenlegi rendszer nem alkalmazkodik sem a klímaváltozáshoz, sem a hazai ellátási igényekhez. Ha ez nem változik, az importfüggőség tovább nő, az árak emelkednek, és a ma még alapvető élelmiszerek hazai előállítása is egyre kevésbé lesz magától értetődő.
|
Neked 1%, nekünk nagy segítség! Támogasd adód 1%-val a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Most a legkisebb is számít. Adószám: 19294571-1-18 |
