Miközben az Európai Unió több tagállama az elmúlt években érdemben csökkentette az orosz energiafüggőséget, Magyarország továbbra is nagymértékben a Barátság vezetéken érkező kőolajra támaszkodik. A Másfélfok által közölt elemzésben Perger András arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábban is ismert kockázatok ellenére nem történt meg az érdemi alkalmazkodás, így az ellátásbiztonság szempontjából a mozgástér egyre szűkebb lett.
Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
Az elmúlt időszak eseményei – a Barátság vezeték időszakos leállása, a közel-keleti konfliktusok vagy akár egy hidegebb téli időszak – gyorsan megmutatták a rendszer sérülékenységét. Egy enyhébb időjárási sokk miatt is azonnali költségvetési beavatkozásra volt szükség, a kormány mintegy 50 milliárd forinttal támogatta meg a lakossági energiafelhasználást, ami jól mutatja, mennyire érzékeny a rendszer a külső hatásokra.
A szakértő szerint a probléma gyökere nem új. Az orosz–ukrán konfliktus és a geopolitikai feszültségek évek óta ismertek, ennek ellenére a magyar energiapolitika nem épített ki olyan rendszert, amely csökkentette volna a függőséget. A kőolajimport döntő része továbbra is orosz forrásból érkezik, így a kitettség nemcsak fennmaradt, hanem egyre inkább strukturális problémává vált.
A helyzetet bonyolítja az energiapolitika intézményi széttagoltsága is. Az Energiaügyi Minisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium közötti megosztott hatáskörök nehezítik az egységes stratégia kialakítását, miközben kulcsterületek – például a kőolajellátás – jelentős részben piaci szereplők, köztük a MOL kezében vannak. Ez a rendszer a felelősségi viszonyokat is elmoshatja.
Rövid távon ugyanakkor az olcsóbb orosz olaj komoly gazdasági előnyt jelentett: a világpiaci árnál 15–20 százalékkal kedvezőbb beszerzés jelentős nyereséget hozott, amelyből a költségvetés is részesült. Ez az előny azonban nem ösztönözte az alkalmazkodást: a finomítói technológia átalakítása és az alternatív beszerzési útvonalak kiépítése elmaradt, így a rövid távú nyereség mellett fennmaradt a hosszú távú kiszolgáltatottság.
Perger András szerint az elmúlt években a hangsúly inkább a függőség kezelésén, mint annak csökkentésén volt. Miközben az állam mintegy 6900 milliárd forintot fordított rezsivédelemre, ennek egy része energiahatékonysági beruházásokra is fordítható lett volna, ami tartósan mérsékelhette volna az importigényt. „Az világos, hogy egy felelős energiapolitika nem engedte volna, hogy előálljon a mostani, ellátásbiztonsággal úgy is fenyegető helyzet, hogy közben négy év alatt elköltöttek a területre csaknem 7000 milliárd forintot” – fogalmaz a szakértő, aki szerint elkerülhetetlen, hogy a jövőben a politika kilépjen a rövid távú megoldások logikájából.
|
Neked 1%, nekünk nagy segítség! Támogasd adód 1%-val a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Most a legkisebb is számít. Adószám: 19294571-1-18 |
