Bóna Szabolcs: ha az agrártársadalom április 12-én a Fideszre szavaz, a saját jövőjét kockáztatja

Bóna Szabolcs, a TISZA Párt csornai országgyűlési képviselőjelöltje, agrárszakemberként régóta közelről látja a magyar mezőgazdaság problémáit. Arról beszélgettünk vele, miért muszáj helyreállítani a szakmai párbeszédet, miért kulcskérdés az uniós agrártámogatások jövője, és mit lehet kezdeni a térség adottságaival.

Fotó: Bóna Szabolcs Facebook

Mi az első és legfontosabb dolog, amit helyre kellene tenni az agráriumban?

A szakmai párbeszédet. Ez nemcsak az agráriumban probléma, hanem általában is igaz, hogy a politika leuralta a szakmákat. Az agráriumban ez különösen látványos. Ma a szakmai szervezetek hangja gyakorlatilag nem jut el a döntéshozókig. Nem lehet valódi társadalmi egyeztetésnek nevezni azt, amikor egy 80–90 oldalas anyagot délben elküldenek, és másnap reggel 8-ig kérnek rá komplett szakmai véleményt. Ez nyilvánvalóan nem párbeszéd. Az első feladat tehát az, hogy visszaállítsuk a szakmai szervezetekkel való együttműködést, mert ők ismerik legjobban a saját ágazatuk problémáit.

Milyen területeken lát még sürgős beavatkozási pontokat?

Nagyon fontos lenne visszaállítani a növényegészségügy, az állategészségügy és az élelmiszer-felügyelet függetlenségét. Ezeket a területeket ki kell szabadítani a politika fogságából, hogy valóban releváns munkát tudjanak végezni. Jelenleg a végrehajtó szervek ugyanis a kormányhivatal irányítása alatt működnek, ami egyértelműen politikai struktúra. Pedig ezeknek a szerveknek a fogyasztók és az ágazat érdekeit kellene képviselniük, nem pedig politikai szempontokat.

Van olyan SOS intézkedés, amit szinte azonnal is meg lehetne lépni?

Igen, ilyen például az egészséges élelmiszerek áfájának 5 százalékra csökkentése. Ez elsősorban a zöldség-gyümölcs ágazatot érintené, ahol komoly problémák vannak a szürke- és feketegazdaság miatt. Ez az áfacsökkentés segíthetne kiszabadítani az ágazatot ebből a helyzetből, és lehetőséget teremtene a magyar termelőknek, akiket jelenleg az importhoz kapcsolódó visszaélések is kiszorítanak a saját piacaikról. De ez nemcsak a termelőknek lenne segítség, hanem a vásárlóknak is. A nyugdíjasok és az alacsonyabb jövedelműek bevásárlókosarában az élelmiszer meghatározó tétel, így ez számukra is valódi könnyebbséget jelentene.

Fotó: Getty Images

Az agrárirányítást pedig ügyfélközpontúvá kell tenni, segítségként kell működnie, nem hatalmi eszközként. Ugyanez igaz a falugazdász-hálózatra is. Ezt is ki kell szabadítani a politikai nyomás alól. Az agrárkamara mára gyakorlatilag politikai szervezetté vált, és sok falugazdász maga is vállalhatatlannak tartja, hogy a gazdák segítése helyett politikai feladatokat várnak el tőle. Ezt a gazdálkodók is érzik a saját bőrükön, és a szakmán belül is egyértelmű a feszültség.

Mekkora problémát jelent most az agráriumban, hogy Magyarország és az Európai Unió között látványosan megromlott a viszony?

Ez egy nagyon komoly kérdés. Jelenleg egyértelműen van egy bizalmi hiátus Magyarország és az Európai Unió között. A kérdés az, hogy ha lesz politikai váltás, akkor ezt milyen gyorsan lehet helyreállítani, és visszahozni azokat az uniós támogatásokat, amelyek valóban a gazdák érdekeit szolgálják.

Közben fontos látni, hogy a következő KAP-ciklus (KAP: az Európai Unió Közös Agrárpolitikájából (angolul: Common Agricultural Policy – CAP) származó pénzügyi támogatást jelenti, amelyet a mezőgazdasági termelők és a vidékfejlesztési projektek kaphatnak.) tárgyalásait már több tagállam elkezdte, miközben Magyarország szerepvállalása ebben erősen kérdésesnek tűnik. 

Fotó: Pixabay

A magyar kormány retorikája addig terjed, hogy „el akarják venni a KAP-forrásokat”, miközben a valóság az, hogy ezekről a következő évek agrár forrásairól és azok felhasználásáról most zajlanak az egyeztetések.

Mi történik, ha Magyarország ebből tényleg kimarad?

Annak nagyon súlyos következményei lennének. Egyrészt azért, mert a magyar mezőgazdasági termékek jelentős része az Európai Unió piacain talál vevőre. Ha ebből kiszorulunk, komoly értékesítési problémák lesznek. Másrészt a magyar agrárium jövedelmezősége ma nagyon nagy mértékben függ az uniós támogatásoktól. Ha ezt a csapot elzárják, akkor a magyar mezőgazdaság nagyon súlyos helyzetbe kerül.

Éppen ezért szerintem április 12-én a gazdatársadalom erről is dönteni fog. Ha a Fidesz mellett voksol, akkor a saját jövőjét kockáztatja. Ha a TISZA mellett, akkor szerintem megvan az esély arra, hogy ezt az állapotot normalizáljuk, és Magyarország újra szalonképes partner legyen Európában.

Tényleg ennyire gyenge ma a magyar agrár-érdekképviselet Brüsszelben?

Szerintem igen. Pedig Magyarországon továbbra is vannak kiváló szakemberek és jó szakmai kapcsolatok, csak éppen ezeknek a hangját ma már elnyomja a politika. Ez az agrárkamara vezetésére is igaz. Emiatt a magyar gazdák hangja az Európai Unióban ma nem elég erős. Ha viszont valódi agrár-szakmai érdekképviseletet sikerül felépíteni, akkor ez a helyzet orvosolható. De ehhez a gazdatársadalomra is szükség van, amely jelenleg sokszor éppen a támogatások rendszerén keresztül van megfélemlítve.

Ha a saját térségét nézi, mi a legnagyobb probléma?

Az, hogy az adóképességéhez képest nagyon kevés fejlesztést kapott. Emiatt komoly lemaradásban van az infrastruktúra: ez látszik az úthálózaton, az energiahálózaton, de sok helyen még a szennyvízkezelés terén is. Ha ennek a térségnek valódi fejlődési esélyt akarunk adni, akkor az infrastruktúrát fejleszteni kell.

Ugyanakkor nagyon jó természeti adottságai is vannak ennek a térségnek. Az agráriumban komoly lehetőségek vannak, főleg akkor, ha sikerül diverzifikálni a termelési szerkezetet. Tehát nem csak szántóföldi növénytermesztésben kell gondolkodni, hanem kertészeti kultúrákban is. Erősíteni kellene az állattartást és az állattenyésztést is, amire már helyben feldolgozóipart lehetne építeni. Nem csak nagyban kell gondolkodni, hanem kisebb léptékben is.

Emellett erősíteni lehetne a rövid ellátási láncokat, és komoly lehetőség van a turizmus fejlesztésében is. A térség történelme, gasztrokultúrája, természeti értékei, valamint a horgászati és vadászati lehetőségei mind olyan adottságok, amelyekre lehet építeni. Ez sok kis- és középvállalkozásnak adhatna lehetőséget arra, hogy elinduljon és jövőt lásson maga előtt – persze csak akkor, ha valóban segítjük őket, és nem gáncsoljuk, mint ahogy ez ma sokszor történik.

Ha úgy alakul, vállal szerepet egy esetleges első TISZA-kormányban?

Erre mindig azt szoktam mondani, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. De a kihívások elől nem szoktam elugrani, szóval szerintem érti mindenki!

Szólj hozzá!