Elhunyt Babos Ágnes festőművész, illusztrátor, grafikus, a magyar képzőművészeti élet meghatározó alakja. 1948. április 10-én született Budapesten, diplomáját a Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerezte. Mesterei Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon voltak, akik meghatározó hatással voltak művészi gondolkodására és formai fegyelmére.
Pályája során 1976-tól Győrben élt és alkotott, festészeti munkássága mellett hosszú éveken át oktatóként is dolgozott. 1994-től a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola - később a Nyugat-magyarországi Egyetem - adjunktusa volt, ahonnan nyugdíjba vonult. Oktatói tevékenysége során generációk találkozhattak szemléletével, amelyben a művészi érzékenység és a következetes szakmai gondolkodás egyszerre volt jelen.
Babos Ágnes festészetét egyedi látásmód jellemezte, amelynek fontos eleme volt a mindennapi létkérdéseket megjelenítő korrajz. Műveiben az emberi élet pillanatai, a belső feszültségek és az időtlenség motívumai álomszerű, gyakran időn kívüli terekben jelentek meg. Alkotásaira jellemző volt a tér és az idő szabad kezelése, a figurális elemek oldott formavilága, valamint a lírai és drámai hangvétel sajátos egyensúlya.
Illusztrációiban klasszikus irodalmi művekhez kapcsolódott, többek között Madách Imre, Illyés Gyula és Lesznai Anna szövegeihez készített munkákat. Pályafutása során számos egyéni és közös kiállításon szerepelt, testvéreivel - Babos Évával és Babos Lászlóval - közösen is bemutatkozott. Nagyszabású önálló kiállítása 70. születésnapja alkalmából, 2018 tavaszán nyílt meg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban Angyal szívemmel létezem címmel. Művészi és pedagógusi életműve maradandó része a magyar kulturális örökségnek.
