A kormánykritikus attitűddel nehezen vádolható Mandiner új kampányt hirdetett a mai napon. Ebben arra kérik olvasóikat, hogy egy frissen létrehozott email-címen jelentsék, mit tudnak a Tisza Párt jelöltjeiről. A lap ezt „közéleti információgyűjtésként” tálalja, valójában azonban olyan módszert éleszt újra, amely leginkább a kommunista állambiztonság feljelentős kultúrájára emlékeztet. Etikailag és demokratikusan is problémás módszer, amely sokkal inkább zavarkeltésre, mint tájékoztatásra alkalmas - bár utóbbi nyilvánvalóan nem is volt cél.
Fotó: ugytudjuk.hu
A cikk elég sánta politikai magyarázatot gründolt a felhívás köré. A Mandiner ugyanis arról írt, hogy Magyar Péter késve mutatta be a jelöltjeit, két körzetben pedig nem is talált három támogatót. Ebből nekik is - mint minden kormányközeli médiumnak - azt a következtetést sikerült levonni, hogy a jelöltek „baloldali körökből érkeztek”, a pártelnök pedig „rejtegeti őket”, és nem fogja engedi, hogy minden témában megszólaljanak. A lap még tovább ment, és úgy fogalmazott, hogy a Tisza „212 vesztest toborzott”, akik a kiválasztás első köre után eltűnnek majd a közéletből.
A propagandisztikus felütés után aztán jött a lényeg. Mivel a lap szerint nehéz lesz megismerni a jelölteket, „ezért” hoztak létre egy email-címet, ahová bárki beküldheti a róluk szerzett „releváns információit”. Csakhogy arról, hogy mi számít relevánsnak, ki szűri az adatokat, hogyan kezelik a személyes vagy épp kényes információkat, egy szó sem esett a cikkben. Azon a fórumon, ahol pár napja még a 200 ezer adatát vesztett tiszás miatt ment a „ukránozós” ajvékolás. Arról sem szólt a fáma, - de vastagon benne van a pakliban - hogy egy ilyen felhívás tág teret ad(hat) a rágalmazásnak, karaktergyilkosságnak, és az adatvédelmi visszaéléseknek.
A Mandiner akciója rengeteg etikai kérdést vet fel. Hiszen honnan fogja tudni az önjelölt „informátor”, hogy milyen adatokat oszthat meg? Ki dönti el, hogy amit elküld, az nem becsületsértés, nem személyes adat, nem magánéletet érintő tartalom? A Mandiner cikkéből egyértelműen kiderült, hogy sem szűrőről, sem iránymutatásról, sem adatvédelmi megfontolásokról nem beszélhetünk, ami azért okot adhat némi homlokráncolásra. A gyakorlatban bárki, bárkiről, bármit beküldhet, a lap pedig majd saját hatáskörben eldönti, hogy mire használja a beérkező „releváns információt”.
A felhívás így sokkal inkább egy pártpolitikai akció benyomását kelti, mintsem a felelős újságírásét, és egyértelműen a Tisza ellen irányul. Ez abból is kiválóan látszik, hogy miközben a lap komoly buzgalommal gyűjtene adatokat a hazai politika legerősebb ellenzéki pártjának jelöltjeiről, arra sajnos nem éreztek késztetést, hogy létrehozzanak egy olyan email-címet is, ahová az emberek leírhatnák, hogy mit tudnak a jegybank alapítványaiból eltűnt 600 milliárd forint sorsáról, a Szőlő utcai gyermekotthonban történt visszaélésekről, titkosított közbeszerzésekről, Hatvanpusztáról, és a többi hasonló, kormányhoz köthető kétes ügyről.
A Mandiner felhívása így végső soron nem a transzparenciáról, hanem egy politikai célkereszt felállításáról szól. Olyan módszer ez, amely jóval többet árt a közélet tisztaságának, mint azt a szerkesztőség buzgó harcosai jelen pillanatban - némi buksi simogatásért, és kormánypárti hirdetésért cserébe - gondolják. Azt ugyanis megtiltani nem lehet, hogy egy médium egy email-címet létrehozva buzdítson adatgyűjtésre másokról, a morális minimumnak kellene lennie, hogy ilyen gondolat eszükbe se jusson. Hát, nekik eszükbe jutott.
|
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogasd adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |
