2009. január 7-én este egy csepeli iskolában kivégeztek két embert: Takács József intézményvezetőt és Papp László tanárt – már ez sem mindennapi eset Magyarországon, két körülmény azonban még érdekesebbé tette az ügyet. Az egyik, hogy mind az áldozatnak, mind a későbbi egyik elítéltnek komoly beágyazottsága volt a helyben akkor uralkodó MSZP-hez; a másik pedig, hogy példátlan módon
az egész gyilkosságot, illetve az ahhoz vezető beszélgetést rögzítette egy diktafon.
Papp László ugyanis elindított egy felvételt a gyilkosság előtt, talán egyfajta biztosítéknak, a gyilkosok pedig ezt nem vették észre, pedig egyébként mindent megtettek, hogy a kamerarendszer felvételeit eltüntessék. Hamar kiderült: a sikkasztás erős gyanúja miatt leváltott volt igazgató, Deme Gábor és a hozzá nagyon közel álló biztonsági őr, Kun Tamás beszélgettek a két áldozattal aznap este, egészen addig, amíg utóbbi hidegvérrel le nem lőtte őket. Végül mindketten börtönbe kerültek.
Azt talán nem mondhatjuk, hogy az ügy nem kapott nagy médiafigyelmet – hiszen a mai napig téma az újságokban –, mindenestre az elmúlt 15 évben kikopott valamennyire az emlékezetből a megdöbbentő gyilkosság. Schubert István 2023 végén megjelent könyve, A csepeli kettős gyilkosság arra vállalkozik, hogy visszahozza az érdeklődés homlokterébe az esetet, és feltárja annak minél több részletét, illetve lehetséges motivációját.
True crime-reneszánsz
Reneszánszát éli az utóbbi években a valódi bűneseteket feldolgozó true crime műfaj, bár első sorban nem könyvben, hanem a streamingszolgáltatóknál és a podcastekben. Én, bár erősebben visszatértem mostanában ifjúkorom kedvenc műfajához, a krimihez, sosem éreztem különösebb vonzódást a műfaj iránt. Az egyetlen kapcsolódási pontom a rendszerváltás után kiadott Fekete Füzetek, amelyben nagyapám is jegyzett pár kötetet: az ő történetei is true crime írások voltak, saját egykori eseteit dolgoza fel bennük.
Schubert István más vonalon indul el, egy teljesen külső nézőpontból: mint az epilógusból megtudjuk, kívülállóként kezdte foglalkoztatni az ügy, amitől azonban nem tudott szabadulni, meg akarta érteni, hogy történhet ilyesmi. Ezért aztán először a bírósági tárgyalások nyilvánosan elérhető anyagait kutatta fel, beszélt az ügy számos szereplőjével – például az elkövetővel – vagy azok túlélő rokonával, végül küzdelmek árán nem csak a teljes iratanyagot ismerte meg, de azon kevese közé tartozik, aki a gyilkosság hangfelvételét is meghallgathatta.
A csepeli kettős gyilkosság, mint eset vonzereje nagyon hamar átérezhető: tulajdonképpen teljesen érthetetlen, mit várt a gyilkosságtól a tettes és a felbujtó. Hogy az egészről van egy hangfelvétel, attól pedig tényleg egyedivé válik az ügy.
A true crime-nak persze az is vonzereje mostanság, hogy az esetet feltáró személy, illetve a hallgatóság nyomoz, nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy ilyen műsor valóban új tényeket vagy összefüggéseket tudott feltárni ügyekben. Ez a faktor is megvan A csepeli kettős gyilkosság kötetben: Schubert az ügy rendőrségi nyomozás és bírósági ítéletek által meghatározott tényállása mellett mélyen belemegy a helyi MSZP akkori viszonyaiba, illetve a csepeli rendőrfőnök viselt dolgaiba és az ügy esetleges maffiabekötöttségébe.
Mindkét utóbbi szál egyfajta lehetőségként bukkan fel, olyan körülményként, amelyek érintőlegesen a tárgyaláson, vagy a korabeli sajtóban is előkerültek, többnyire az elkövetők által bedobva, akik a mai napig egy ilyen összeesküvés-elmélettel védekeznek. Ezek kimerítő kifejtés mellett néha több, néha kevesebb érdekes kontextust, körítést adnak a történethez, annyit mindenképpen felvillantva, hogy
még ha a gyilkosságot magát elég egyértelműen tisztázza is a hangfelvétel, maradtak nyitva kérdések.
A kevesebb néha több
A szerző saját kiadójánál megjelent kötet első ránzésére csinos, a külső és belső borítók, az ezekre rajzolt helyszínrajzok, a belső, fejezetelválasztó rajzok nagyon szépek; mindenképpen hozzáadnak az élményhez. Maga az eset ugye – mint írtuk – izgalmas, a könyv eleje remekül fogja ezt meg, mikor onnan indítja az ismertetést, hogy a gyilkosság közben magát kézen lövő Kun megérkezik a közeli zöldségeshez, akik mentőt hívnak rá. Ekkor még senki sem tudja, mi történt, Kun azt hazudja, hogy egy külső támadó lövöldözött az iskolában.
Innen bontja ki a sztorit a szerző, kifejtve annak minden kisebb és nagyobb részletét. Ebből fakadóan a kötet ritmusával, szerkesztettségével akadnak kisebb-nagyobb problémák.
A könyv 632 oldalas, elképesztően hosszú, ami önmagában nem lenne baj, de rengeteg benne az ismétlés. Néha ennek van alapja (más szemszögből ismerünk meg valamit), de nagyon gyakran nincs. Hosszú idézeteket kapunk a tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyek nem mindig adnak hozzá a történethez még akkor sem, ha egyébként máshol lehet, hogy nem elérhetőek. Ugyanígy az MSZP-s és a maffiás szálak ismertetése érdekes adalék, de relevanciájukhoz képest talán aránytalanul sok időt töltünk el velük.
Úgy érzem: van ebben a true crime könyvben egy nagyon izgalmas és tömör 300 oldalas történet, amit egy keményebb kezű szerkesztő ki tudott volna hozni a történetből, és mindenki jobban járt volna. Zavaró gyakran a szöveg esetlensége, előfordulnak a helyesírási hibák – ezek kezelése szintén szerkesztői kompetencia lenne. Ez a szöveg, ami megjelent, lényegében egy első draft, amiben tényleg minden benne van, amit a szerző a csepeli kettős gyilkosságról megtudott az elmúlt években.
Ez egy nagy tudásanyag, de nem az egész átadására van szüksége az olvasónak, pláne nem úgy, hogy sok információ gyakran céltalanul ismétlődik benne. Egy feszesebb szöveg dramaturgiailag is izgalmasabb lett volna: azt a feszültségszintet, ahogy indul a történet, simán fenn lehetett volna tartani, ha nem is végig, de nagyon sokáig. Ezt egy elszalasztott lehetőségnek érzem.
Összességében viszont egyáltalán nem bánom, hogy végigolvastam a kötetet, az ügy ugyanis tényleg döbbenetes,
bevallom azonban, hogy néha muszáj voltam heves lapozásba kezdenem. Akinek most nincs érkezése elolvasni róla 632 oldalt, annak pedig tudom ajánlani szintén a szerzőtől a Szürke Zóna podcastban megjelent feldolgozást, aminek struktúráját egyébként a könyv is követi.
Schubert István: A csepeli kettős gyilkosság. Juniperus, 2023.
