Egészen biztosan nincs olyan szombathelyi, aki az elmúlt 30 évben legalább egyszer ne járt volna egy lerakatban. A 90-es évek közepén a rendszerváltás hozta magával ezt a kereskedelmi modellt. Hogy pontosan mi volt a boltok életrehívója, arra már nem is emlékszik Horváth Balázs, aki 1995 óta működteti a Bazsi kereskedés nevű lerakatot Oladon.
Talán megszűnt az alkohol árusításának állami monopóliuma és ez indította meg a lerakatok virágzását, 28 éve volt már. Egyébként is, én akkor még alkalmazottként kerültem ide, csak fél évre rá vettem át az üzemeltetést - meséli ottjártunkkor.
A lerakatok - afféle magyar módra - szinte a repedések közül is kinyitottak. Volt, aki a lakótelepi tömbházak alsó szintjén lévő garázst rendezte be üzletnek. A Bazsi kereskedés is így nyitott ki és tartja magát azóta is. Igaz, most már három garázs van egybenyitva ahhoz, hogy 31 négyzetméteren az árukészlet elférjen.
De hasonló a helyzet a Joskar-Ola lakótelepen is, itt szintén garázsból lett a kis ABC és erre, arra terjeszkedve, egy-két helyiséget hozzácsatolva nyerte el mostani formáját az üzlet.
Na, de vissza Oladra.
Folyamatosan bővült az árukészlet, amit itt látsz az nagyjából úgy épült fel, hogy mindig egy-egy emberért hoztam különféle árukat. Leginkább törzsvásárlók járnak hozzám, kinek ez kellett, kinek az. Hát hoztam, aztán az állandó kínálat része lett. De természetesen helyet kapnak a kínálatban az újonnan megjelenő termékek is, igyekszem úttörőként lépést tartani a piaci trendekkel.Itt folyamatosan fogy az áru, a nyitvatartás idején rendre újra kell tölteni a polcokat, a hűtőt. Ez is az egyik nagy vonzerőnk, hogy 78 féle sört tartunk és mindenből tudunk adni hűtöttet - meséli a részleteket Horváth Balázs.
És, hogy hogyan lehet életben maradni úgy, hogy időközben egyre több nyugati áruházlánc jelent meg?
A személyes emberi kapcsolatokkal - vágja rá a kereskedő. Ez kicsit olyan ez, mint a vendéglátás, itt is tudni kell bánni az emberekkel. Van akinek pár jó szó kell, van, akinek valami apróság, például, hogy szinte már kérés nélkül rakom össze neki a szokásost egy kis táskába. Alsóhangon 3-400 vásárló fordul meg itt nap, mint nap. A vásárlók pedig tényleg sokszor úgy működnek, mint egy közösség tagjai, próbáljuk megoldani egymás kisebb, nagyobb dolgait.
Ahogy Horváth Balázs meséli, a 90-es évek vége, 2000-es évek közepe volt az igazi aranykor.
A kóla háború. Amikor a Coca és a Pepsi egymásnak feszültek. Annyi repi anyagot adtak, amennyit akartunk, az volt a céljuk, hogy csakis a saját termékük legyen jelen az üzlet arculatában. Bejött a Cocás üzletkötő látta, hogy 120 forint volt egy palack Coca-Cola, 100 a Pepsi. Akkor mondta, hogy vigyem le a Coca árát 99 forintra, a különbséget meg jóváírta nekem. Ők háborúztak, mi - kereskedők - meg jól jártunk - emlékezett vissza az üzletvezető.
A slágertermékek szinte nem változtak. A sör, az üdítő, a csoki ezek a három évtized alatt ugyanúgy tartják magukat. Bár igaz, erősen jön a dobogó felé az energiaital.
Rengeteget eladunk belőle - summázza Horváth.
Volt, amikor DVD kölcsönző működött az üzletben, a technika túlhaladta. Mellékesként volt a cigaretta, azt meg elvették.
Amikor még nem volt hatósági áras a dohány és máshol 83 forint volt egy doboz Szofi, akkor én 60 forintért adtam, ebből is látszik, hogy nem a cigi volt a nagy biznisz, hanem az, hogy ha bejöttek egy doboz cigiért, akkor vettek még ezt, azt. Indultunk ugyan a pályázaton, de nem nyertünk, túléltük - meséli a kereskedő.
Most is van egy kis mellékes az élelmiszer mellett: buszjegy, buszbérlet, mobilfeltöltés, kávé. Tartva a lépést az új idők szelével a házhozszállítós appokon is elérhető az oladi lakótelep töretlen népszerűségnek örvendő állandó kis agorája.
12-14 órákat vagyunk nyitva, ünnepnapokon is, nem könnyű munkaerőt találni, így jobbára ketten dolgozunk felváltva itt a boltban. Amikor kezdtem, azt gondoltam, hogy ráteszem a fiatalságom, aztán ahogy bővül az üzlet, egyre kevesebbet kell majd a pult mögött állnom, de nem így lett. Végül is eltartom belőle a családom, van három gyerekem - mondja az üzletvezető.
Bár ottjártunkkor is egymás kezébe adták a kilincset a vásárlók, a 28 év működés alatt mégis egyszer sem volt lakossági panasz a lerakat miatt.
Ez nálam tudatos. Nincs olyan, hogy valaki megveszi itt az alkoholt és a boltajtóban issza meg. Vigye haza, de ha nem oda, akkor is menjen innen távol. Nekem nem hiányzik, hogy a vásárlók nagyobbik részét elijessze innen egy hangoskodó, italozó társaság. Szeretem a rendet, a tisztaságot, az illemet. Sok mindent elárul valakiről, hogy belépéskor tud-e köszönni. Én mindig is arra törekedtem, hogy egyfajta tiszteletetigenis adjak meg a vásárlóknak, hasonlót elvárni pedig nem hiszem, hogy luxus lenne - zárta szavait a kereskedő.
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogast adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |