„Ez itt milyen bolt?”
– kérdezi meg minden családtagom vagy barátom, aki más városból érkezve látogat meg engem Szombathelyen. Az a bizonyos „bolt” pedig nem más, mint a 11-es huszár út elején található Charity Shop. Annak idején én is meglepve pillantottam az üzletre, hiszen korábban nem láttam ilyet, de az ajtón lévő feliratokból hamar leszűrhető, milyen elven is működik a zsúfolásig telt kis helység.
De kit is támogathat az, aki betér ide?
„Mi 2019 végén vettük át az üzletet a 7mérföld Közhasznú Nonprofit Kft.-től, akik a Charity bolthálózatban több boltot is üzemeltettek itt a Dunántúlon” – mondta el nekünk Pohánka Edit, a PontMás alapítvány elnöke. „Az volt a koncepciójuk, hogy pár év üzemeltetést követően- miután bejáratódtak- szeretnék mindegyik üzletet egy helyi, gyermekekért tevékenykedő, jótékony célokért dolgozó civil szervezetnek átadni.”
A szombathelyi Charity összekapcsolódik Szabó Tibor „Tibke” a Weöres Sándor Színház igazgatója nevével is, hiszen ő a Szombathelyi Charity Shop nagykövete. Emellett az autizmussal élők ügye mellett is gyakran kiáll.
„Ő mindig vállalt szereplést az autizmussal kapcsolatos felhívó eseményeinken; amikor pedig a hatvanadik születésnapja volt, akkor azt mondta, nem szeretne ajándékot kapni, hanem ő szeretne ajándékozni. Összehozott minket a 7mérföld Közhasznú Nonprofit Kft. képviselőjével – egyben a bolt addigi üzemeltetőjével – Takács Balázzsal. A 7mérföld Közhasznú Nonprofit Kft.-én keresztül Tibke a születésnapi előadásának jegyeiből befolyt összeget Alapítványunknak, és egy másik Vas megyei autistákért tevékenykedő civilnek, az Esőemberke Alapítványnak megosztva ajánlotta fel. Nem sokkal később keresett meg minket Takács Balázs, hogy volna-e kedvünk átvenni a szombathelyi bolt üzemeltetését úgy, hogy ők továbbra is mindenben segítenének bennünket. Sokat tépelődtem persze, azért nem egy megszokott dolog, hogy alapítvány üzemeltessen egy kereskedelmi egységet, vagy bármilyen gazdasági, vállalkozási tevékenységbe kezdjen. Viszont mi úgy gondoltuk, hogy belevágunk.”
Nem akarunk csak támogatásokra, pályázati lehetőségekre hagyatkozni, hogy céljainkat megvalósíthassuk.
Mint mondja, Takács Balázs ismertette meg őket ennek a koncepciónak a szellemiségével, hiszen külföldön rengeteg példa van arra, hogy egy alapítvány boltot üzemeltessen, a bevételt pedig céljaikra fordítják. Így kevésbé függnek a pályázatoktól, adományoktól. 2020-tól tehát már a PontMás Alapítvány üzemeltetése alatt működik a Charity Shop, a szombathelyi városvezetés támogatásával: kezdetben ingyenesen bérelték, majd 2021. augusztusától kedvezményes bérleti díjat fizetnek az önkormányzati tulajdonú helyiségért.
Az emberek alapvetően nem rosszindulatúak, csak keveset tudnak az autizmusról
2007. decemberében jelölte ki április 2-át az ENSZ az Autizmus Világnapjának. Céljuk, hogy ezzel is felhívják a figyelmet az autizmus spektrum zavarra. Ennek egyik legismertebb eszköze a „Ragyogj kéken!" kampány, aminek keretében világszerte épületek sokaságát világítják meg kék fénnyel - itt Szombathelyen például a Városházát.
Ők pedig alaposan ki is használnak minden négyzetmétert, az üzletben tényleg minden megtalálható. „A használati tárgyaktól kezdve, a lakberendezési, háztartási, lakástextil felszereléseken át, a játékokig és a könyvekig… Minden van, de főleg könyv, könyv és könyv. Ennek az üzletpolitikája az – ami eredetileg is volt, és amit mi is folytatunk –, hogy az adományokat behozzák a lakosok, olyan dolgokat, amikre nekik nincs már szükségük, de használhatóak, jó állapotúak. Átvétel, szelektálás, tisztítás után kerülnek ki a polcokra. Ezeket pedig olyan áron értékesítjük, ami azok számára is megfizethető, akinek szűkebb a pénztárcája.”
A vásárlók köre viszont meglehetősen színes, hiszen rengeteg – ahogy Edit fogalmaz – „gyűjtő” és „kincsvadász” jár be az üzletbe, sokan pedig kisgyerekkel érkeznek.
Az eladást Szombathelyen jelenleg egy állandó kolléganő, Andi végzi, egy éve pedig Marcsi is csatlakozott a csapathoz. „Nagyon jó, hogy végre megtaláltuk őket, mert fantasztikus páros. Szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. Végig az volt a koncepciónk, hogy olyan munkatársat is szerettünk volna foglalkoztatni, aki az autizmus folytán érintett. Most már a harmadik olyan édesanya dolgozik nálunk, akinek autizmussal érintett a gyerkőce. Számukra a munkavállalás nehéz terep, nem túl bíztató kilátásaik vannak, főleg, ha olyan a gyerkőc állapota, hogy az anyuka csak napi 4 órát tud dolgozni. Úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy ez megoldható legyen, de az is, ha esetleg be kell hoznia magával a gyermeket.”
Az Alapítvány azonban tovább dolgozik azon, hogy még inkább a saját lábukra állhassanak: már a zalaegerszegi adományboltot is ők üzemeltetik.
„Azért ez sok munka, és vannak más tényezők is, amit figyelembe kell vennünk. A vállalkozási tevékenységünk egy remek eszköz Alapítványi céljaink eléréséhez-ami nem más, mint az autizmussal érintett családok támogatása- semmi nem mehet ennek a rovására, nekünk ezt kell szem előtt tartanunk!”
Az pedig, hogy miért is fontos, hogy az alapítvány ne függjön egyéb támogatásoktól, az elmúlt években jól megmutatkozott. „Ebben a két éves pandémiás időszakban nagyon nehéz helyzetben voltunk, mert visszaestek a pályázatok, támogatások, támogatási hajlandóság; most pedig a háború miatt sokan nem a hagyományos civil szervezeteket támogatják, hiszen most ők a rászorulók, rajtuk van a hangsúly. Így pedig még inkább örülünk, hogy van ez a szál, amire tudunk támaszkodni.”