Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy mekkora problémát jelent Magyarország néhány részén az aszály. De nem csak itthon, hanem az EU nagyjából felében kongatják a vészharangokat a hatalmas hőség és a csapadékmentes időszakok miatt. A nyugat-magyarországi régióról viszont rendre azt hallhatjuk, hogy nincs gond, hiszen természetes vizekben gazdag az országrész. Sőt, Ausztria felől rendszeresen érkezik nagyobb csapadékmennyiség is, ami viszont már nem éri el a keleti országrészt. Megkerestük hát a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy rákérdezzünk, milyen állapotban vannak jelenleg a vasi és a zalai vizek.
Az igazgatóságtól megtudtuk, hogy a nagyobb vízfolyásainkon, például a Rábán, a Zalán, vagy a Murán egyetlen vízmércén sem vagyunk legkisebb vízállás (LKV) közeli vízállásnál. A Rábán átlagosan 30-40 centiméterrel vagyunk a valaha mért legkisebb szint felett, a Mura Letenyénél pedig átlagosan fél méterrel magasabb ennél a szintnél. Zala esetében Zalaapátinál szintén fél méterrel magasabb vízállás van jelenleg, a felső vízmércék (Zalabér, Zalaegerszeg, Zalalövő) 10-15 centivel vannak az LKV felett.
Összességében a Nyugat-dunántúl és Ausztria keleti részének csapadékosabb időjárása miatt vízfolyásainkon az elkövetkezendő időszakban nem várható LKV-t "alulmúló" vízállás. A jelenlegi egy teljesen normális nyári kisvízi állapot.
Az igazgatóságtól azt is elmondta, hogy az alacsony vízállások, kis vízhozamok leginkább a kisvízfolyásokat, patakokat érintik, ezek időszakosan ki is száradhatnak, illetve van kimondottan időszakos jellegű vízfolyás is. Viszont nem minden vízfolyás szakasz kezelője a Vízügyi Igazgatóság, önkormányzatok, Nemzeti Park, Erdészet, és magánszemélyek is megjelennek a kezelők sorában.
Arra a kérdésre, hogy mi mit tehetünk azért, hogy megvédjük a vizeinket a kiszáradástól, az igazgatóság azt válaszolta, hogy mindenképpen a vízvisszatartásra hívják fel a figyelmet, például záportározókban. A 2017-2021 Programozási időszakban az igazgatóság több záportározót is megépített Vas és Zala megyében, és a tározótérben levő anyagnyerőhelyeket vizes élőhelyekké rekultiválta. Jó példa erre a Zala megyében megépült Kerka és Kebele tározók a kialakított állandó vizű tavakkal a tározótérben, illetve a Lukácsházi tározó tározóterében kialakított Abért-tavak, vagy a Dozmati-tározóban lévő tó.
Az igazgatóság emellett úgy látja, hogy
a hosszútávú előrejelzések a lokálisan lehulló, intenzív nagycsapadék növekedést prognosztizálják, illetve a száraz, csapadékmentes időszakok hosszának növekedését.
A gyorsan lehulló, nagy mennyiségű csapadék viszont sajátos veszélyeket rejt, a szakemberek szerint a lokális csapadékok elleni védelem csakis a megelőzésben nyilvánulhat meg, a záportározók, hordalékfogók, övárkok segítségével.
A száraz időszakok megjelenését kivédeni nem tudjuk, a hatást lehet csökkenteni oly módon, hogy az öntözési vízkivételeket korlátozzák a Vízügyi Hatóság bevonásával, illetve a rendelkezésre álló vízkészletek függvényében összehangolják őket. Vas és Zala megyében nincsenek olyan mértékben kiépített öntözőfürtök, mezőgazdasági vízhasználatok, mint az Alföldön, Tiszántúlon, ahol a gazdálkodókkal ütemezett öntözési rend kialakítására törekednek a Vízügyi Igazgatóságok, mint vízszolgáltatók.
A szakértőktől végül azt kérdeztük meg, hogy mekkora veszélyt jelent az emberi tevékenység a vasi és a zalai vizekre. A válaszukból megtudtuk, hogy
sajnos a szemetelés állandóan jelen van Vas és Zala megyében,
nagyon gyakran tapasztalják, hogy a szemetet, fémhulladékot, veszélyes hulladék számító autógumikat, építési törmeléket a vízfolyások partján vagy rosszabb esetben magába a vízfolyásba dobálják a lakosok. Az elkövetőket viszont a Rendőrség csak nagyon ritkán tudja tetten érni, megbüntetni, így a szemét elszállítása a vízfolyás kezelőjének feladat és költsége.
A helyi gyárakból viszont nem kerülnek szennyező anyagok a vizekbe, hiszen az innen kijutó szennyvizek tisztítás után kerülnek az élővízbe, a határértékek betartását a Vízügyi Hatóság ellenőrzi.
