Papp Éva Orsolya cikke eredetileg társlapunkon, az Azonnali.hu-n jelent meg.
Orbán Viktor két év kihagyás után újra beszédet tartott a Tusványos fesztiválon, ahol túlzás nélkül elpuffogtatta a fideszes-konzervatív oldal összes kedvenc közhelyét a "narkós" kutyapártosoktól kezdve, az LMBTQ-n át a migránsokig.
Az utóbbi fejtegetésébe becsúszott egy kis fajelmélet is, amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy „mi nem vagyunk kevert fajúak és nem is akarunk azok lenni”.
Azt, hogy ez a kijelentés önmagában értelmezhetetlen, a magyar kormányfő valószínűleg pontosan ugyanolyan jól tudja, mint bárki más, aki tanult középiskolás biológiát. Mint PR-kampány azonban remekül működött: ugyanis nem csak a magyar, hanem a nemzetközi címlapokat is bejárta a tusnádi beszéd.
Ha már ennyien írtak róla, akkor viszont érdemes megnézni, hogy hol milyen felütéssel, mit emeltek ki: nemzetközi sajtószemlénk következik.
Még az angol konzervatívoknak is sok a fajelmélet
Ahogy az várható volt, az Egyesült Királyságban viszonylag széles körben beszámoltak a Tusványoson történtekről: a részben nekiment magyar újságíró által jegyzett Guardian cikk és a hagyományosan baloldali Independent is kiemelte a magyar miniszterelnök „rasszok keveredéséről” szóló mondatait (még ha magyarul nem is teljesen ez hangzott el).
A Daily Mail - bár a felmérések szerint általánosságban konzervatív álláspontot képvisel - szintén keményen nekiment Orbán Viktornak, akit nemes egyszerűséggel „Putyin szövetségesének” nevezett.
A szintén konzervatív irányultságú, zömében publicisztikákat közlő Spectator szerzője szintén nem finomkodott a szavakkal, amikor az "Orbán nem fogja megmenteni a konzervativizmust" című írásában elemezte a kormányfő szavait.
„Bár sem Brüsszel, sem a progresszív média nem lelkesedik annyira ezekért a fogalmakért, az is igaz, hogy vannak teljesen tiszteletre méltó, legitim érvek a migráció szigorú ellenőrzése és a nemzet szuverenitásának féltékeny őrzése mellett.
Orbán Viktor nem tartozik ilyen tiszteletreméltó hagyományokhoz, legalábbis ma már nem. Ő egy nativista demagóg”
- írta Stephen Daisley, a lap állandó szerzője.
A legkevésbé rosszalló elemzés a néhány éve alapított ultrakonzervatív brit portált, az Unherd oldalán jelent meg, azonban itt sem mondató el, hogy a cikk támogatta volna a miniszter kijelentéseit: a szerző - egy félsoros említést leszámítva - elegánsan elhallgatta őket és inkább a miniszterelnök geopolitikai fejtegetésére helyezte a fókuszt.
A németek pedig nem viselik jól a holokauszt-vicceket
Érdekes módon a német sajtóban a legnagyobb visszhangot Orbán egy olyan mondata váltotta ki, ami a magyar hallgatóság ingerküszöbét szinte alig érte el.
A Spiegel vette észre, hogy a miniszterelnök elejtett egy finom cézást, amikor az EU-s energiacsökkentési tervekről beszélt.
„Itt van például az Európai Unió bizottságának legújabb javaslata, ami azt mondja, hogy mindenkinek csökkentenie kell kötelezően 15 százalékkal a gázfogyasztását. Nem látom, hogy ezt hogyan kényszerítik ki, bár erre van német know-how, régebbről úgyértem” - mondta a miniszterelnök.
A holokauszt viccnek titulált félmondatról több nagy német napilap - köztük a Bild és a Berliner Zeitung - is beszámolt, érthető módon nem éppen pozitív felhanggal.
A liberális Die Tageszeitung „Elviselhetetlen papolás” címmel adott közre egy elemzést a beszédről, amiben arról írnak, hogy Orbán európai fajokról szóló kijelntései összecsengenek Anders Breivik norvég terrorista szavaival.
„Meddig mehet el Orbán, mielőtt valaki azt mondja: elég volt? Büszkén fejezi ki egyértelmű rasszizmusát, és a 2011-es norvégiai jobboldali terrorista Breivikhez hasonlóan azt állítja, hogy a Nyugat pusztul, mert állítólagosan más "fajokkal" keveredik” - teszi fel a költői kérdést a lap szerzője.
Bár ez a párhuzam joggal minősíthető túlzásnak, jól mutatja, hogy a német közgondolkodásban hol foglal helyet a magyar kormányzat.
A többi német lappal szemben az állami fenntartásu Tagesschau csak egy rövid hírt közölt Orbán beszédéről, amiben azt emelték ki, hogy a miniszterelnök kritizálta az Oroszország elleni EU-s szankciókat és amerikai-orosz kiegyezést sürgetett.
A német lapokhoz hasonlóan egyébként a holland újságok is erre a két „táborra” oszlottak: a Reformatorisch Dagblad konzervatív napilap szintén arról írt, hogy a magyar miniszterelnök szerint a szankciók kudarcot vallottak, míg az Algemeen Dagblad szerzője azt emelte ki, hogy nagy felháborodást váltottak ki Orbán kijelentései.
A holokauszttal kapcsolatos beszólás nem csak a német, hanem az osztrák sajtót is megihlette: a Kurier szerint az oszták központú Nemzetközi Holokausztbizottság aggodalmát fejezte ki az elhangzottak miatt és a cikkükben kiemelték a magyar miniszterelnök „rasszista szóhasználatát”.
Tengerentúli támogatás
Bár többségében a kritika vagy az óvatos elhallgatás a jellemző, azért akadtak olyan sajtótermékek is, amik teljes mellszélességgel kiálltak Orbán Viktor mellett.
A republikánus hátterű American Conservative például egy hosszú fejtegetést szentelt a tusnádi beszédnek, amiben megmagyarázták, hogy a magyar kormányfő tulajdonképpen nem is a rasszról beszélt, amikor a fajok keveredését ecsetelte.
„Orbán Viktor tudja azt, amivel Nyugat-Európa vezetői nem tudnak szembenézni: hogy a Nyugat jövője kétséges a nem nyugati, nem keresztény világból érkező tömeges migráció miatt, amely a Nyugat szellemi és erkölcsi összeomlásával egy időben zajlik” - írta a szerző egy bekezdésben, ami akár egy kormánypárti magyar publiciszta tollából is származhatott volna.
„(Orbán) egyértelműen nem a genetikáról, hanem a kultúráról beszél”
- összegezte.
A szerecsenmosdatásba hajló magyarázat persze nem véletlen: a magyar kormányzat híresen jó kapcsolatot ápol a republikánus párttal és a hozzájuk köthető véleményformálókkal, aki egyfajta romantikus utópiát vélnek felfedezni hazánkban, emellett pedig - ahogy a cikk is kiemelte - Orbán Viktor a néhány hét múlva esedékes texasi CPAC jobbos-konzervatív dzsembori egyik felszólalója lesz.
Címlapfotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher
