Augusztus 1-én lesz 358 éve, hogy az európai szövetséges hadak döntő csapást mértek Szulejmán török seregére. A csata színhelye Szentgotthárd volt, jelesül a Rába és árterülete, a környező falvakkal.
A tét Bécs és vele Nyugat sorsa: ha a török győz és bevonul, ő diktálja a békét a nyugati hatalmaknak. Ha viszont az egyesült haderő győz, a török kiűzhető Európából és a 150 éve megszállt, három részre szakadt Magyarországról.
A francia, az angol, az olasz történelemkönyvekben többet foglalkoznak a szentgotthárdi csatával, mint a magyar történelem egészével. Az, hogy miért fontos Szentgotthárd, a franciák kívülről fújják, ez nemzeti sikereik egyik fő mozzanata. Amit persze az olaszok is magukénak vallanak.
A török haderő már nem tudta kiheverni a csatavesztéstÚgyhogy a vasi kisváros messze az egyik legfontosabb szellemi exportcikkünk.
Hogy mégsem kattan rá a lehetőségre a magyar közélet politikai-turisztikai-történeti vonzata, annak egy apró mellékzönge az oka: Szentgotthárd ebben a vonatkozásban teljesen európai terep, magyar érintettsége csupán a puszta helyszín. Holott a mi bőrünkre (is) ment a halálos hadijáték.
A szentgotthárdi csatát, szokás szerint, minden politikai rezsim a maga szemszögéből láttatja. Ebből következően máig legendák és kitalációk veszik körül.
A kádári történetírás a csatával alig, következményeivel, a felemás vasvári békével viszont behatóan foglalkozott, így is támadva a Nyugatot. A jelenlegi kurzusnak sem éppen „hungarikum" a csata. Vélhetőleg azért, mert nem tud róla lehúzni semmiféle nacionalista bőrt.
Mivel ez a sorsdöntő ütközet igazi európai összefogás révén született meg és megsegítette a magyarokat a keleti barbarizmus ellenében.
Jelképesen azért találunk a csatatéren magyarokat is. E rövid sorban főleg egy végvári kapitány, az őriszentpéteri csata hőse, Csányi Bernát említhető. Rajta kívül részt vett a küzdelemben Esterházy Pál és Nádasdy Ferenc országbíró is.
Nem volt ott viszont Zrínyi Miklós, holott generációkat szédítettek azzal a hazugsággal, hogy ő volt a magyar haderő vezére.
Az európai szövetséges csapatokat az olasz generális, Montecuccoli vezette. Mellette volt Wolfgang Julius von Hohenlohe generális, Badeni Vilmos herceg, Georg Friedrich von Waldeck a német haderő parancsnoka és kiemelkedően Jean de Coligny-Saligny francia parancsnok.
A két vezér: Montecuccoli és KöprülüA török haderőt Köprülü Ahmed nagyvezír és Izmail budai pasa vezette. A szövetségesek 15-20 ezren, a törökök 70-90 ezren lehettek.
A csata a Rába-hurokban zajlott, de átterjedt a környezetére is (Szakonyfalu, Tótfalu, Alsószölnök, Nagyfalva – ma Mogersdorf). A törökök a hagyományos, letámadós lovasrohamot vitték a janicsárokkal, ezzel kezdetben sikereket értek el. A német csapatokat például tönkreverték.
De aztán történt valami, ami az európaiak javára döntötte el a csata kimenetelét.
Az egyik a Rába folyó váratlan és nagymérvű áradása volt. Ez felülírta a török taktikát, hiszen lehetetlenné tette a hatékony lovassági akciókat. A másik a francia muskétások hatékonysága, az éppen kellő időben történő bevetése volt. Ez utóbbi igazából Waldeck érdeme, mert ő adatta ki a támadási parancsot Montecuccolival.
Jól jellemzi a helyzetet egy korabeli leírás a csata döntő momentumáról, mégpedig a fő stratégiai pont, a szakonyi hídfői ütközetről:
„Az oszmánokat félelem fogta el és fejvesztett menekülésbe kezdtek. A janicsárok közül is sokakat magukkal ragadtak és belevetették magukat a folyóba. A híd is összeomlott, a Rába megáradt, így a szerencsétleneknek kevés esélyük volt, hogy átúszhassák.
Sokan megfulladtak, de a mögöttük támadó francia és cseh gyalogság heves muskétatüzet irányított a vízbe, ami tovább növelte az áldozatok számát. Nagy zavar támadt... A török súlyos ruházata megnehezítette az úszást; azokat pedig, akik úszni tudtak, az úszni nem tudók fojtották a vízbe.
Sokan ugyan elérték a túlsó partot, de vagy nem tudták megmászni..., vagy pedig a francia lövészek lőtték le őket, főként pedig azokat, akik a szárazra jutottak. Óriási öldöklés ment végbe; alig jutott a túlsó partra egy-két török. A támadás végeztével a szakonyi hídfő török serege teljesen megsemmisül
A vérfürdőre máig emlékeztet a Holt-Rába elnevezés.
Korabeli rajz a Rába körül felsorakozott seregekrőlA török veszteség 20-25 ezer, a szövetséges pedig 7-10 ezer katona lehetett. A csata után Szulejmán elővette a diplomáciai kártyát. Jól keverte, mert valóban előnyös békét kötött Vasváron. Az egyezmény nagy csalódást keltett szerte Európában és végképp a Habsburgok ellen hangolta Zrínyi Miklóst.
Az is gyorsan kiderült, hogy „szégyenletes vasvári béke" éle igazából a franciák ellen irányult. A Habsburgok e politikai cél érdekében beáldozták Magyarországot, a három részre szakított országnak még várnia kellett a török teljes kiűzésére.
Az ország függetlenedési folyamatának azonban kétségkívül 1664 augusztus 1. a meghatározó dátuma. Erre emlékeztet az 1964-ben emelt, 15 méter magas kőkereszt a Schlössbergen. Amely egészen 1989-ig a Nyugat szabadságát jelképezte a szovjet tömb keleti határán.
A szentgotthárdi csata üzenete 2022-ben aktuálisabb, mint valaha. Hazánk Nyugat-Európa nélkül csupán egy gumilabda a nagyhatalmi szelek játékában.
