Kósa András cikke eredetileg társlapunkon, az Azonnali.hu-n jelent meg.
Bár időről időre felmerül, hogy az Európai Unió szankciókat vezessen be az orosz olaj-, és gázimportra (amit persze Orbán Viktor eddig mindig megvétózott és ígérete szerint a jövőben is ezt fogja tenni), az orosz nukleáris ipar eddig látványosan kimaradt a büntetőintézkedésekből.
A kormány pedig arra számít, hogy ez a jövőben is így marad, emiatt semmilyen veszély nem fenyegeti a paksi atomerőmű bővítését – erről beszélt egy kormányzati forrás az Azonnalinak. A beruházás részleteire is rálátó informátorunk szerint az orosz atomipart érintő szankciók elmaradásának nagyon egyszerű oka van:
az orosz állami vállalat, a Roszatom egyszerűen túl erős pozíciókat épített ki magának a nyugati világban ahhoz, hogy ettől egyik pillanatról a másikra látványosan meg lehessen szabadulni.
Emellett pedig a paksi beruházásban is bőven érdekeltek nagy nyugati cégek és egyelőre nincs jele annak, hogy feladnák a pozícióikat. Utóbbira csak két példa: a jelenlegi állapot szerint az új blokk vezérlését a Siemens építi majd ki, míg a turbinákat a General Electric szállítja majd.
Július 1-én egyébként Dmitrij Romanyec, a Roszatom Törökországban atomerőművet építő projektcégének vezetője nyilatkozott úgy, hogy a vállalat külföldi partnerei továbbra is teljesítik minden szerződéses kötelezettségüket. A már említett Siemens és General Electric egyébként
nem csak a magyar beruházásban működik szorosan együtt a Roszatommal,
hanem számos más területen is. Ezért őket biztosan nagyon érzékenyen érintené egy esetleges szankció.
A Roszatom globális. Szerepéről korábban az Index is közölt egy cikket, eszerint a világ urándúsító kapacitásának 40 százalékát az orosz állami cég irányítja és a fűtőanyag terén is nagyon fontos beszállítónak számít Európában 20, az Egyesült Államokban 16 százalékos részaránnyal.
Fotó: Paksi Atomerőmű
Ráadásul a Roszatom birtokolja mára 100 százalékban az Uranium One kanadai céget, amelyik viszont nem csak Kanadában van szinte monopolhelyzetben az uránbányászat terén, de mára az Egyesült Államok uránkitermelése kapacitásainak ötödét is (köztük a legjobb uránlelőhelyeket) birtokolja.
„Ilyen szoros gazdasági összefonódásokkal szinte kizárt, hogy bármilyen nyugati szankciót valaha is elrendeljenek az orosz atomiparra, vagyis a paksi bővítés sincs veszélyben”
– mondta forrásunk, aki szerint az egész történetben nagyon ironikus, hogy a Roszatomot minden bizonnyal a Clinton házaspár hathatós segítségével tudott ilyen befolyásos helyzetbe kerülni Amerikában.
A New York Times még 2015-ben közölt egy alapos tényfeltáró anyagot az esetről. Eszerint az oroszok 2009-2013 között három ügyleten keresztül szerezték meg a céget és fogtak amerikai terjeszkedésbe, amihez 2010 júniusában az amerikai kongresszus külügyi bizottságának is hozzá kellett járulnia.
Ekkor Hillary Clinton volt az amerikai külügyminiszter és mint a New York Times kiderítette, alig két hónappal a bizottsági zöld lámpa előtt Bill Clintont Szentpétervárra hívták egy kongresszusra, és a volt amerikai elnök 250 ezer dollárt kapott egy beszéd megtartásáért. De ezen kívül dollármilliók folytak be Clintonék jótékonysági alapítványához is az Uranium One-tól, csak 2008-ban például 8,5 millió dollár egy összegben.
A lapnak Clintonék természetesen tagadták, hogy az „adományok” és a Roszatom, valamint az Uranium One térnyerése között bármi összefüggés lenne.
