Meghalni nem halhat meg az,
Mi öröklétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik – a Halál.(H. P. Lovecraft)
Aligha akad a világon olyan horror-rajongó, aki nem hallotta még Howard Phillips Lovecraft nevét, a műfaj egyik legnagyobb szerzője ugyanis manapság sokkal népszerűbb, mint életében valaha is volt: a több mint 130 éve született író munkássága mondhatni szerves részét képezi a modern popkultúrának, filmek, könyvek, videó- és társasjátékok ezrei készültek már művei alapján. Az utóbbiak közül volt szerencsénk kipróbálni egy mechanikáját tekintve egyszerű, mégis annál szórakoztatóbb példányt. Hölgyeim és uraim, jöjjön a Cthulhu: A halandó halál.
A játék egyik legjobb és legszembetűnőbb elemét már az első bontogatásnál fel lehet fedezni: a dobozban számos, külön dobozkába rejtett fejezet várja a nyomozókat, illetve két nagyobb tartóban egy-egy főellenfél, avagy Hastur és maga Cthulhu. Amikor felkészülünk az aktuális játékra, kettejük közül választunk egyet, elővarázsoljuk az őket ábrázoló „miniket” és a hozzájuk tartozó összetevőket (kártyák és tokenek), majd egy fejezetet is választunk, aminek tárolójából szintén kivesszük a kártyákat, tokeneket. Ezek együttesen adják meg az aktuális küldetés alapjait, amihez egyfelől kapunk egy setupot is, melynél aprólékosan fel van tüntetve, hogy a moduláris elemekből hogyan kell összeállítani a játékterületet, merre kell elhelyezni a tokeneket, az ellenfeleket, a születőpontokat és minden egyebet, majd ha mindenki választott magának karaktert (táblával, jelzőkkel, kártyával, minivel), akkor kezdődhet az őrületes kaland.
A játékmenet során az alábbi akciók közül választhatunk:
- mozgás: minden szobán áthaladhatunk, amennyiben a célterületet nem választja el tőlünk fal;
- harc;
- pihenés;
- kereskedés;
- illetve végrehajthatjuk az epizódhoz tartozó speciális akciókat – ezek többnyire a rituálé megszakítását eredményezik.
Ezután Mítosz-kártyát kell húznunk, ami különleges eseményekhez vezethet, lényeket mozgathat vagy idézhet, stb. Ezután még felfedezhetünk, begyűjthetünk, harcolhatunk, ha mellénk került egy ellenfél, majd jön az összegzés és az újabb kör. Közben persze kockákat dobunk, a kapott pontokkal „fejlődünk” (újabb képességek, több kocka a harcokhoz és a többi), illetve számos hatással kell számolnunk, példának okáért a tűz nem lesz a barátunk, azt már most elmondhatom.
A boss emellett végig ott liheg a nyakunkba: egyfelől a Mítosz-kártyák is közelebb hozzák a szörnyű végzetet, másfelől a rituálé megszakításával is megkapjuk a lehetőséget, hogy fizikai valójában is megküzdjünk vele, ha pedig már elérhető, akkor több fázisban jön el a végső elszámolás ideje. Amennyiben egy nyomozó meghal, mielőtt a boss megjelenne, vagy ezután hal meg minden karakter, a játékosok éppen úgy elveszítik a harcot, mint akkor, ha az adott lény a főellenfél-mérő legutolsó pontjára jut. Ha viszont sikerül legyőzni a végső fázisban, a nyomozók nyerik a küzdelmet.
Természetesen mindez csak egy rövid összefoglalója a teljes játéknak, elvégre a fejezetek és a bossok is extra opciókat hoznak a képbe, illetve a felfedezések alatt olyan kártyákhoz juthatunk, amik akár társaságot is biztosítanak karaktereinknek. Minden esetben van némi háttértörténet, lehet olvasgatni (a Delta Visionnek hála ehhez már angol nyelvtudás sem szükséges), ami a beleélést és a hangulatot könnyíti és fokozza, hiszen a társas igazi ameri stílusú darab, aminél a tematika a legfontosabb. Éppen emiatt nem is mindenkinek ajánlható, elvégre a szerencse is nagy szerepet játszik a kalandban, de aki kedveli az ilyen jellegű játékokat, valamint magát a témát és a horrorosabb megközelítést, nem utolsó sorban a miniket, a sötétebb atmoszférát, az nagyszerű, új kedvencre találhat.
Emellett a Cthulhu: A halandó halál elég komolyan bővíthető is, na, nem mintha az alap 6 fejezet és 2 boss nem lenne elég jó tartalom a 10 nyomozóval, ami így egyben kellemesen bő variációs lehetőséget rejt magában. Emellé jön akkor a külön megvásárolható, egyelőre csak angolul elérhető Season 2, ami a 10 új nyomozó, 17 új szörny (minik, minik, MINIK!) mellé 6 új epizódot is bedob a kínálatba, plusz további főellenfelekkel is gyarapíthatjuk a készletet (Yog–Sothoth és Black Goat indahouse). Persze, ennek ára van, ahogy az alapjátéknak is, de egy Lovecraft- és horrorrajongónak mindez bőven megéri, pláne a minőség mellett. A dobozban katonás rendben sorakoznak az összetevők, a minikhez külön inzertet kapunk a fejezet- és főellenfél-dobozokon felül, egyedül a moduláris tábla elemeinek nem jutott dedikált tartó. A kártyák jó minőségűek, ahogy a minik és táblák is, ráadásul az egészből árad a kozmikus horror esszenciája, aminek hála nagyon komoly élménnyel gazdagodhatunk. Kategóriájában mindenképpen nagyon ajánlott, főleg a magyar nyelvű változattal. Csak bele ne őrüljünk, mielőtt a rituálé megszakad.