A kalandjátékok messze nem valók mindenkinek. Klikkelgetünk ide, klikkelgetünk oda, beszélgetünk a létező összes karakterrel, keresgéljük a felvehető tárgyakat a képernyőn, amikkel korábbi helyszínekre visszatérve oldhatjuk meg a fejtörőket. Lassú, gondolkodós, és bevallom, sokszor iszonyúan nehéz a Syberia.
A játék Benoît Sokal immáron 20 éves mesterműve, mégis, a misztikus hangulata és a művészi megvalósítása mai napig sokak kedvencévé teszi.
11 A történetbe ott kapcsolódunk be, amikor Kate Walker, a sikeres amerikai ügyvéd megbízást kap főnökétől, hogy utazzon el Európába, és megkössön egy szokásos üzletet a New York-i cége és a Valadilène-i Voralberg automatagyárral. Itt az automata persze nem holmi üdítőkiadót jelent, hanem egy-egy bizonyos célra épített robotot, amik kívülről bár elég steampunkosnak tűnnek, valójában számunkra elképzelhetetlen mérnöke teljesítmények, kvázi saját öntudattal.
A francia Alpokban található kisvárosba érve azonban Kate megtudja, hogy az egykori tulajdonos elhunyt. Ez pedig galibákhoz fog vezetni.
A halott végrendeletéből szerencsére kiderül, hogy van még van egy örökös: a halottnak hitt öccse. Kate-nek – azaz nekünk, játékosoknak – ezt a bizonyos Hans Voralberget kell megtalálnia, hogy érvényes legyen a tulajdonjog átruházási szerződés. Hans minden jel szerint viszont messze sodródott, célja pedig bebizonyítani, élnek még mamutok a messzi északon.
11 Kalandjaink során társunk lesz Oscar, az automata, akinek meglehetősen egyedi, gépies humorát hamar megkedveli főhősnőnk. Lassan kikeveredünk a városból, többek között pedig megfordulunk Barrockstadt egyetemvárosában, ahol az intézmény bejáratánál gigantikus mamutok fogadják az érkezőket, nem messze a vasútállomástól. Utóbbi helyszín szintén nem egy egyszerű állomás, az ugyanis helyet biztosít számos egzotikus állat- és növényfajnak, melyeket az egyetem tart gondos kezek alatt.
És csak haladunk a teendőkkel, hogy utolérjük Hans Voralberget. Az egyetemi nyomozásunk után a patinás gőzmozdonyunkkal tovább haladunk egy hatalmas határfalhoz, ami elválaszt minket a Komkolzgradba vezető úttól.
11 Komkolzgrad bánya- és kutatóvárosa az orosz kommunizmus tökéletes képe, ahol egy furcsa menekülés után egy űrkutatási intézetet is találunk, űrhajóval és egy részeges űrhajóssal. Kicsit később eljutunk Aralbadba is, ami egy egykor népszerű fürdőhely volt, főleg a tehetős nyugdíjasok körében, mára azonban ebből nem sok maradt, a talaj elszikesedett, kint maró sós szelek fújnak, vendégek pedig szinte sehol.
Az események végig fenntartják az érdeklődést, az egyedülálló grafika pedig kicsit valósághű, kicsit álomvilágbeli, de hogy élőben is szívesen kalandoznánk a helyszíneken, az is biztos. Sajnos a játék egy csavarral végződik, vagyis inkább el van vágva a történetszál. A később elkészült második rész itt veszi fel a fonalat, hogy annak végén valóban megkaphassuk a teljes történetet.
A játék azóta kapott egy harmadik részt is, amit én nem próbáltam, de pár hete a negyedik, Syberia: The World Before címre hallgató epizód újra nagyszerű értékeléseket kapott. Mindkettő felkerült a kijátszandó listámra.
