Dorner Lajos cikke eredetileg testvérlapunkon, az Azonnali.hu-n jelent meg.
Szinte felajánlási verseny kezd kialakulni az EU vezető államai, valamint a britek és az amerikaiak között, egymásnak adják a kilincset Kijevben, az ukránok pedig most már mindenkitől hatékony, új nyugati fegyvereket kérnek. Mindenki folyamatosan emeli a tétet, úgy néz ki,
senki sem akar kimaradni az oroszok katonai megalázásából, amely a nyugati hatalmaknak ráadásul nem kerülne emberéletbe. Sőt, valójában pénzbe sem.
Az átadandó fegyverek helyett ugyanis már készen áll a következő generáció, és a fegyveripar alig várja, hogy újabb hatalmas megrendelésekhez juthasson. Előtte viszont, a megrendelések megalapozásához mindig jól jön, ha az előző generációs készleteket sikerül ellövöldözni, az mindenképpen olcsóbb, mint a megsemmisítésük. ( NATO kompatibilis fegyverek átadásáról korábban itt és itt írtunk már az Azonnalin.)
Most épp Boris Johnson brit miniszterelnök előzött be mindenkit, teljesítve az ukránok régi kérését, hogy kapjanak hajó elleni rakétákat. Légierő hiányában csak ezekkel lehet megakadályozni Odessza tengerről való lövetését, illetve a fenyegető orosz partraszállást.
Az biztos, hogy ha Odessza környékén Harpoon ütegeket telepítenek, akkor az orosz Fekete-tengeri flotta nem fogja megkockáztatni, hogy 150 km-nél jobban megközelítse az ukrán partokat.
Így pedig megszűnhet a tengeri blokád is, újra működhetnek az ukrán kereskedelmi kikötők, Csernomorszk, Odessza és Juzsnij, az ott rekedt több tucat hajó kiszabadulhat.
Az ukránok számára létkérdés, hogy ne legyenek elvágva a tengertől, folytatni tudják a gabonaexportjukat, amely most kényszerűségből a román Constanta kikötőjén keresztül zajlik. Oda viszont vasúton kell eljuttatni az árut, így az akár napi 3 millió tonnás exportkapacitás helyett csak pár százezer tonna szállítható el.
Ha Odessza biztosan ukrán kézen marad, akkor füstbe mennek azok az orosz tervek is, amelyek a teljes Fekete-tengeri partszakasz megszerzését és a moldovai szakadár Transznisztria elérését célozták.
A Harpoon egyáltalán nem egy olcsó eszköz, egy ilyen fegyver ára másfél millió dollár, viszont, mint látható, a hadászati elrettentő ereje ennél sokkal nagyobb, a mostani helyzetben minden pénzt megér. A Harpoon fegyverrendszereket az Egyesült Államokbeli McDonnell Douglas cég (ma már a Boeing része) fejlesztette ki az 1970-es évek végén, és azóta is gyártásban van, több, mint harminc ország flottája vagy légiereje tartja hadrendben.
Van hajófedélzeti, szárazföldről, repülőgépről sőt tengeralattjáróról indítható változata is. Az egyelőre nem világos, hogy hány darab és melyik verziójú Harpoonokat adják oda a britek, mert még a szárazföldről indítható, partvédelemre szabott RGM-84-es verziókból is van többféle, pl. 124, 140 de akár 284 km-es hatótávolságú is.
A Harpoon valójában nem rakéta, hanem robotrepülőgép, amely az indítókonténerből ugyan rakétahajtással startol, de utána beindítja a kisméretű sugárhajtóművét és klasszikus repülőgépként halad tovább.
Az útja során végig távirányítható marad, ezért találati pontossága igen magas.
Mivel nagy sebességgel és alacsonyan repül, nehezen felderíthető és nehezen lehet védekezni ellene. A 220 kg-os robbanótöltete a nagy sebességgel kombinálva komolyabb hadihajókat is harcképtelenné tud tenni. A kilövés után a Harpoon 15 méteres magasságba süllyed, saját radarjával a vízfelszínt követi. Ebben a magasságban nagy sebességgel repülve szinte felderíthetetlen.
Közeledve a célhoz, egészen 2-5 méteres magasságig süllyed, hogy a hajók radarja alatt maradhasson. Csak az utolsó két kilométeren emelkedik magasabbra, hogy onnan csaphasson le, és csak ekkor fordul rá a céljára. Ha meg is látják, egy hajóraj hajói eddig a pontig nem is tudhatják, melyikük is a célpont, és
kevesebb, mint tíz másodpercük van a védekezésre a több, mint 800 km/h sebességgel érkező támadó ellen.
A partvédelmi célú verziók indítóállványa így néz ki, bármilyen hajóra vagy komolyabb teherautóra felszerelhető. A Harpoon Wiki oldalán elmélyülhet a további részletekben, aki szeretne.
Címlapfotó: Flickr