A hazai közgondolkodás érdekes kettőssége, hogy miközben óriási elvárás, nyomás van az élsportolóinkon a siker tekintetében, ahol egy ezüstérem sokszor már kudarc, aközben minden egyes sportra, élsportra elköltött adóforint már-már hisztérikus rohamot vált ki a közvélemény egy részéből. Hogyan lehet elfogadhatóvá tenni a közvélemény számára a sportfinanszírozást, illetve lehet-e prioritási listát állítani?
A magyar egy sportszerető társadalom. Igen, vannak bizonyos sportágak, ahol egy ezüst- vagy egy bronzérem is csalódásnak számít, vagy csak nem számít felhőtlennek az öröm. Igazából ezt a sportolóknak, a szakmának köszönhetjük, akik magasra tették a mércét, gondoljunk csak a Kemény-érára, amikor elkényeztettük a közvéleményt azzal, hogy évről évre elvertük a világot. Tudni kell, hogy a csúcsra jutni is nagyon nehéz a sportban, de csúcson maradni talán még nehezebb.
Természetesen nem lehet mindenkiből élsportoló, ám mi azt szeretnénk, hogy a magyar egy aktív társadalom legyen, és sportszerető nemzetből rendszeresen sportoló nemzetté váljunk. Magyarország élen jár a szív- és érrendszerei megbetegedések területén, aminek hátterében köztudottan a túlsúly áll, aminek okozója pedig ugye főként a mozgásszegény életmód.
Nekünk, az új kormánynak felelőssége lesz abban, hogy ösztönözzük az embereket a mozgásgazdag életmódra. Ehhez pedig biztosítani fogjuk a kereteket, több figyelmet fogunk fordítani a szabadidősportra.
Hogyan lehet ezt javítani? Az utóbbi években azért a versenysport mellett számos programot indított a kormány a tömegsport javítása érdekében.
A mindennapos testnevelés bevezetése például valóban egy pozitív döntés volt, ehhez mi szeretnénk párosítani azt, hogy ne csak a kiemelt sportágak élsportolói tudjanak nyugat-európai színvonalú létesítményekben sportolni, hanem a gyermekeink és unokáink is.
A cél, hogy minél többen menjenek el az iskola mellett egy olyan sportegyesületbe sportolni, ahol egy szerető-gondoskodó környezetben meg tudják mutatni a tehetségüket. Egy csapatjátéksport olyan képességekkel látja el a gyermekeket, amelyek hasznosításával aztán az életben is könnyebben boldogulnak. A kitartás, a céltudatosság az élet minden egyes terén erény, és könnyebb boldogulni, ha valaki ilyen szemlélettel áll az élethez.
Az ellenzéki összefogás programjában azt írják, hogy a szabadidő sportokat támogató, alacsony fenntartású infrastruktúrába kell fektetnie az államnak. Ez mit takar?
Stadionstopot és tornateremrajtot hirdettünk. Ezt azt jelenti, hogy a tornaszobák, tornatermek felújítása, építése mellett olyan sportlétesítményeket akarunk, ahol megjelennek a megújuló energiák, illetve alacsony költséggel üzemeltethetőek, vagyis fenntarthatóak.
Sajnos egy-egy üdítő kivételtől eltekintve, az elmúlt tíz év során megépült stadionok működtetése horrorisztikus összeget emészt fel, és nem lehet rendszeres állami, önkormányzati támogatás nélkül őket fenntartani.
Ezek zömében állami létesítmények, vagyis kell egy alapot elkülöníteni a működtetésükhöz, karbantartásukhoz és felújításukhoz. Emellett olyan fejlesztéseket is meg kell valósítani, amelyek eredményeként az üzemeltetési költségeket le tudjuk nyomni, illetve a kihasználtságukat javítani.
Átvette az állam a Haladás Sportkomplexumot
A múlt héten csütörtökön tárgyalta a szombathelyi közgyűlés a Haladás Sportkomplexum ügyét. A létesítmény állami kézbe vételét már tavaly bejelentették, azóta húzódott a szerződés aláírása. A hétfői Gazdasági és Jogi Bizottság ülésén az ügyvezető Gál Sándor azt mondta, hogy az Állami Vagyon kezelő már csak arra vár, hogy megkapják az önkormányzat számmal ellátott határozatát arról, hogy átadják az államnak a Komplexumot.
Milyen megoldások lehetnek ezek?
Ezek egyrész a megújuló energiaforrások kiépítésére vonatkozó elképzelések. Másrészt, mi azt mondjuk, hogy azokba a létesítményekbe, amelyek alkalmasak a diáksportra, illetve a lakosság sportolási igényeinek kielégítésére, oda be kell engedni a diákokat és a lakosságot. Különös tekintettel arra, hogy ezek a beruházások adóforintokból épültek. Mi azt szeretnénk, hogy az emberek rendszeresen sportoljanak, és érezzék sajátjuknak a megújult sportlétesítményeket.
A magyar közélet sportot érintő részének középpontjában a labdarúgás, illetve főként a stadionok, illetve a magyar bajnokságot megszálló külföldi labdarúgók fizetése áll. Hogyan alakítaná át a meglévő finanszírozási rendszert az ellenzék? Korábban hallani lehetett arról, hogy leáll a pénzpumpa a labdarúgásba, például a TAO-n keresztül, vagy ennél bonyolultabb a helyzet?
Ezt a leghatározottabban visszautasítom. A programunkban nem szerepel a TAO beszántása, a programunkban az szerepel, hogy kivesszük a jelenlegi sportfinanszírozási rendszerből a rablásfaktort. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az éves szinten mintegy 90 milliárd forintnyi TAO-s támogatás jelentős része eltűnik, és nincs érdemleges sportszakmai haszna.
Ezt a pénzt elsősorban az utánpótláskorú gyerekek nevelésére, képzésére, versenyeztetésére kell költeni, amihez természetesen hozzátartozik az ő menedzselésük is.
Nem látjuk, hogy ilyen jó anyagi és infrastrukturális közegben, akár utánpótlás, akár felnőtt szinten is letarolnánk a nemzetközi mezőnyt, ráadásul komoly sportszakmai elszámoltatás sincs.
Az egy dolog, hogy nincs igazán eredmény, de a jelenlegi kormányzatot ez mintha nem is nagyon érdekelné. Minket viszont igen.
Mi ennek az oka?
Az az oka, amit már Orbán Viktor miniszterelnök úr is érintett, hogy bizonyos értelemben a sok pénz meg tudja rontani a sportot is. Nézzük meg a labdarúgó NB1-et, soha ennyi külföldi nem játszott a bajnokságban.
Én azt szeretném, hogy a ne a játékosügynökök, hanem magyar tehetségek érdeke érvényesüljön a csapatösszeállításnál, különösen annak fényében, hogy ezen csapatokat jelentős részben a magyar adófizetők támogatják, TAO, szerencsejáték, közvetítési jogok és direkt állami, önkormányzati támogatások formájában.
A gyenge képességű külföldiek helyett a magyar tehetségeket fogjuk előnyben részesíteni. Nem vagyunk hajlandóak magyar adóforintokból külföldiek sportolását finanszírozni.
Határon innen és határon túl is. Például az eszéki futballcsapatban alig-alig található magyar származású fiatal, teljes mértékben ésszerűtlen, és sportszakmailag indokolhatatlan az, hogy ezt a magyar adófizetők támogatják.
Azért vannak kivételek is, a szintén jelentős magyar támogatást kapó Topolyában nagyon sok magyar gyerek focizik.
Azt gondolom, hogy a határon túli magyarok nemzettudatának erősítése és a szülőföldjükön való boldogulásuk szempontjából is fontos ezen intézmények fenntartása. Én abszolút nem tartom ördögtől valónak, hogy ott is támogassuk azokat a civil egyesületeket, amelyek a határon túli magyarok sportolásával foglalkoznak. Viszont azt nem tartjuk indokoltnak és észszerűnek hogy magyar adóforintokból külföldi állampolgárok sportolását finanszírozzák. A szlovák, a szerb, a román vagy horvát gyerekek képzésének árát fizessék a szlovákok, a szerbek, a románok, vagy éppen a horvátok.
És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy vannak olyan csapatok, mint mondjuk a Kisvárda, ahol már utánpótlásszinten is alig van magyar. Sajnos ezek mind-mind azt eredményezik, hogy egy alapvetően sportszerető társadalom elfordul a sporttól.
Amit nyilván az utóbbi idők – főleg az úszósportot – érintő bántalmazási botrányai sem segítettek. A sportpolitika és -irányítás mit tudna tenni e téren?
Nem gondolom, hogy a sportpolitikának itt feltétlenül meg kell szólalnia. Azt nagyon sajnálom, hogy ezek a problémák nem útközben, hanem mindig utólag, sok-sok év után kerülnek felszínre. Ez semmiképpen sem jó.
Az biztos, hogy egy kiemelkedő teljesítmény mögött kiemelkedő edzésmunka is áll, és megvannak minden sportágnak a sajátos edzésmódszerei. Azt gondolom, hogy az élsportban nemcsak az ellenfelet kell legyőznünk, hanem saját magunkat is, sokszor a teljesítőképességünk határán kell dolgozunk. És sajnos vannak olyan módszerek, amelyek a XXI. században már férnek bele. De a sportolóknak megvan a lehetőségük, hogy azt mondják, ezekből nem kérünk.
Az ellenzéki programban úgy fogalmaznak, hogy átalakítanák, pontosabban központosítanák a sportigazgatási rendszert. Mit takar ez a központosítás?
Mi egy erős, egycsatornás sportigazgatási rendszert képzelünk el, aminek vannak területi szervei. Jelenleg a sportért felelős államtitkárság hatásköre nem terjed ki minden, sporttal kapcsolatos területre, mert másoknak szervezték ki őket.
Ön Somogy megye 3. számú választókerületében indul, ellenfele Móring József Attila 2002 óta, húsz éve képviselője a körzetének. A nem itt élő emberek általában azt gondolják, hogy a Balaton déli partján nincsenek megélhetési gondok, a gazdaság pörög az idegenforgalom jóvoltából. Ön mégis rendszeresen szólal fel az elvándorlás kapcsán, ami különösen sújtja Somogy megyét.
Igen, szezonon kívül az itt élő fiatalok is jórészt Nyugat-Európában találnak munkát maguknak. A somogyi fiatalok tömeges elvándorlásának oka a magyar átlagbéreknél is alacsonyabb somogyi bérek.
Ráadásul a zömmel aprófalvas somogyi régiókban még a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányoznak. Ha valaki szeretne boltba, postára menni, a gyereket iskolába vinni vagy szórakozni menni, akkor minden egyes alkalommal kocsiba kell ülnie, mert nagyon sok olyan település van, ahol ezek nem biztosítottak. És akkor még az egészségügyi ellátás hiányosságairól nem is beszéltem.
Ha már közlekedés, épp a napokban dőlt el, hogy – bár a kormány korábban ígérte – a MÁV mégsem állítja helyre a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonal két évvel ezelőtt megrongálódott szakaszát.
2009 óta szünetel a személyszállítás a vasútvonalon. A Fidesz akkor komoly politikai tőkét kovácsolt ebből, illetve az újranyitás követeléséből, ám az elmúlt 12 évben mégsem tettek semmit érte.
Aztán 2020 nyarán a Rinya-patak elmosta a vasúti töltést Böhönyénél. Többször is behoztam a problémát az Országgyűlés elé, ahol azt az ígéretet kaptam, hogy a tavalyi év folyamán fel fogják újítani a vonalat, ám még hozzá sem fogtak.
Ma már a tehervonatok sem tudnak közlekedni ezen a szakaszon, pedig igény lenne rá, hiszen a környék mezőgazdasági terményeit a vasút tudná elszállítani legoptimálisabb módon. Ehelyett a szintén nagyon rossz állapotú 68-as főúton szállítanak. Amit egyébként szintén fel kellene újítani, és amiről már 2007-ben született kormányhatározat.
Jelenleg tehát a 40 tonnás kamionoknak ezt az utat kell használniuk, ahelyett, hogy a termények szállítását vasúton végeznék, ami egy sokkal környezetbarátabb megoldás lenne.
Lapunk sokat foglalkozott korábban a balatonberényi üdülővel. A Vas megyei gyerekek üdülőhelyét 2012-ben vette el az állam a megyétől, majd adta el tavaly döbbenetesen áron alul. Mi lesz ennek a helyén?
A hírek szerint luxuslakások és apartmanok lesznek azon a helyen, ahol korábban a Vas megyei gyermekek, családok pihenhettek, nyaralhattak itt, a Balaton zöld sarkában. Amikor elvette a Fidesz-kormány a megyétől, azt ígérték, hogy itt Erzsébet-tábor lesz, és hátrányos helyzetű gyermekek üdültetését fogják végezni. Ez azonban csak ideig-óráig valósult meg. Aztán hagyták lepusztulni az épületet, és végül rendkívül gyorsan, áron alul, alig több mint 500 millió forintért értékesítsék az ingatlant. Vagyis egy újabb értékes, Balaton-parti ingatlan került a kiváltságosok kezére.
Egy debreceni, off-shore tulajdonban álló ingatlanbefektető alap szerezte be a Vas megyei gyermeküdülőt Balatonberényben
Ahogyan arról már többször írtunk: a megyétől 2012-ben elvett üdülő május 10-énkerült fel az Elektronikus Aukciós Rendszerbe, majd május 26-án már le is zárul a licitálás: az egyetlen - akkor még nem ismert vevő - a nevetségesen alacsony kikiáltási áron, 527 millió forintért szerezte meg a Vas megye dolgozók társadalmi munkájából felépült épületegyüttest és területet.
De folyamatban van még egy balatonmáriai üdülő értékesítése is, ha jól tudom.
Igen, a hajóállomási szabadstrand közelében lévő egyhektáros területet eladása is szóba került, aminek eredményeként csökkenne a szabadstrand jelenlegi, amúgy sem túl nagy területe. Ez nagy felháborodást szült a környéken.
Kormányváltás esetén felül tudják vizsgálni ezeket a szerződéseket?
Természetes lépéseket fogunk tenni ennek érdekében, például a fonyódligeti tábor ügyében, amit 17,5 milliárd forintra értékeltek korábban, és azóta még ráköltöttek közel 5 milliárdot. A kiváltságos alapítványhoz ingyen került, amely ráadásul állami pénzből oldja meg az üdültetést. Már amikor megoldja, hiszen ez sok éven keresztül nem történt meg.