Szó mi szó, nem sokat gatyáz az amerikai filmrendező, Roland Emmerich: Moonfall című legújabb, pontosan kétórás mozijában helyére teszi a dolgokat. Egy ronda, elszabadult mesterséges intelligenciát fékez meg.
Emmerich nagyon nem ismeretlen a nagyvásznon borzongást kereső nézők előtt. Ő forgatta le korábban A függetlenség napját, a Holnaputánt, Az elnök végveszélyben és a Godzilla című monstre filmeket. Ezekben az igazán közös a grandiózus látványvilág volt.
Moonfall (2022 Movie) Teaser Trailer - Halle Berry, Patrick Wilson, John Bradley
MOONFALL - IN THEATERS FEBRUARY 4, 2022! Halle Berry, Patrick Wilson, John Bradley, Michael Peña, Charlie Plummer, Kelly Yu, Eme Ikwuakor, Carolina Bartczak,...
Persze, sztori is akad, de ahogy megy előre az Emmerich-filmidő, ez a szál egyre vékonyabb.
Így aztán a most mozikba kerülő Moonfallban, Halle Berry főszereplésével, a történet már csak jelzésértékű. A lényeg a katasztrófa-szcénián van, tobzódhatunk az apokaliptikus képekben.
Némely trükk annyira hatásos, hogy a néző azt hiszi, ez lesz az utolsó filmje.
A film magja a Hold, amely valamiért letér a pályájáról és megcélozza a Földet. Ebből aztán mindenféle bonyodalmak lesznek, miközben az összeesküvés-elméletek hívei verik a mellüket: na ugye, megmondtuk!
Aztán eltrafálja őket egy Írottkő nagyságú holddarab.
És színre lép három kiváló hazafi (A hazafi – ezt is rendezőnk forgatta), mégpedig Harper, a kiöregedett űrhajós (Patrick Wilson), a holdas-összeesküvés elméletek főalakja, Houseman (John Bradley) és a NASA igazgatója, Jo Fowler (Halle Berry). Eldöntik, hogy még egyszer megmentik a Földet.
De se pénz, se paripa, se semmi. Illetve van akadékoskodó titkosszolgálat, balfácán Fehér Ház, bambuló világ. Nagy meglepetés, hogy az oroszok teljesen eltűntek a színről. De Kína, az bejött!
Mégpedig egy csinos kínai nevelőnő képében, aki szintén a bolygó mentők csapatához tartozik. Ez a vonal, Emmerich eszköztárára figyelve, új elem. És nem éppen hazafias, ha a mostani állapotokat nézzük.
A Moonfall annyira eklektikus, hogy minden belefér. A karakterek még a sci-fi szintjén is hiteltelenek, a párbeszédek patetikusak, a helyzet szituációk időnként nevetségesek. Egyik hősünk például attól teszi függővé a Föld megmentését, ha fiát kiengedik a böriből.
A sorozatos dramaturgiai baklövésekért azonban kárpótol a látványvilág.
És ez az, amihez Roland Emmerich nagyon ért. Kamerái előtt, pontosabban vizuális effekt-trükkműhelyében dőlnek a felhőkarcolók, égnek a nagyvárosok, óriás cunamik támadnak.
Előkerül kedvenc motívuma is, amit a Holnaputánból ismerhetünk. Amikor is New York belvárosban feltűnt egy farkasokkal teli, orosz teherhajó.Most pedig egy luxusjacht teszi tiszteletét Houston főutcáján.
Elborzadunk, pedig a valóság vásznán sötét igazán a kép.
A tudósok vezette, képzeletbeli Végítélet óráján - amely civilizációnk sors idejét mutatja a konfliktusok fényében - már csak 90, azaz kilencven másodpercünk maradt a 24 órából. Vagyis bármikor bekövetkezhet az emberi faj kipusztulása. Atomháború, vírusjárvány, környezetpusztítás, legújabban pedig az agypusztító dezinformációk nyomán.
Úgyhogy egy félholdas fenyegetés már meg sem kottyan.
