Az 1957-es, új korszakot nyitó West Side Story musical „sima" újraforgatását tervezte még 2014-ben a világhírű amerikai rendező, Steven Spielberg és stábja. De aztán közbejött Trump és a valóságelhajlítás kora.
Az elkötelezetten liberális-demokrata filmes bepöccent és alaposan belecsapott a lecsóba.
Gyakorlatilag a világ mai demokrácia-deficitjéről forgatott, meghagyva az 50-es éveket díszletnek.
A zenés darab első filmes adaptációja már 1961-ben elkészült (Robert Wise és J. Robins rendezte). Akkor az elérhető 11 Oscarból 10-et haza is vittek. A mostani, második verzió hivatalosan pár napja, december 10-én debütált, az elő-premier november 29-én volt. Valójában már 1 éve kész a film, de nem csak Trump, hanem a covid is ügyködött.
A 100 millió dolláros filmet egyre több kritikus tartja jobbnak, mint az eredeti musicalt. Persze, Leonard Bernstein világklasszis slágereit ( Maria, Tonight, America, Gee Officer Krupke) leszámítva, pontosabban beszámítva.
De miért a dicséret? Ami azért is szokatlan, mert általában mindig az eredeti a jobb. Mi olyat tett hozzá Spielberg a klasszikushoz, amitől szinte újjászületett, s a 156 perces vetítés végén sírunk és nevetünk? Majd ökölbe szorul a kezünk...
A történet New York West Side városrészén, a lebontásra ítélt nyomornegyedben játszódik a Rómeó és Júlia minta alapján.
Fehér tinédzserek Jet nevű bandája küzd a bevándorolt Puerto Ricoiak Cápa bandájával a területért, valójában a semmiért.
Ez a sztori-mag kiválóan alkalmas arra, hogy Spielberg megfogalmazza mai csalódásait.
Hiszen a migráció napi valóság, a világ egyik fele kerítéseket épít.
A demokrácia több országban hanyatlik, Trump elnöksége végén pedig olyan események történtek, amelyek rávilágítottak az USA belső sérülékenységére. A populizmusra keresztelt valóságelhajlítás mára a tradicionális, azaz értékközpontú kultúra első számú ellensége lett.
A populizmus igazi fegyvere a hazugság, a manipuláció és a gyűlöletkeltés. Ezen negatív „erényeket" bőszen műveli mind a két banda.
A rendező úgy nyúl bele a sztoriba, hogy felnagyítja a gyűlöletet a területért való fizikai küzdelem rovására. Ezáltal pedig mai dimenzióba emeli a musicalt, amely világunk egyre több országában, sajnos nálunk is, játszódhatna.
Nem kis fricskaként megfogalmazza a másság elleni türelmetlenséget is, behozva az Anybody (Bárki) transznemű figurát (Iris Menas alakítja). A filmet gyorsan be is tiltotta, a többi között, Katar, Kuvait, Szaúd Arábia. Ezzel is igazolva Spielberg világunkról szóló balsejtelmeit...
Maga a képi látvány a nagyvásznon lenyűgöz. A korhű jelmezek, a nagyváros utcáin, közte Harlemben forgatott táncos tömegjelenetek élményszámba mennek (digitális trükkök nélkül). A dróntechnika pedig olyan látvány-pozíciókat tár elénk, mint mondjuk a lakónegyed bontása a darus szemével.
Elképesztő az is, hogy mennyit változott a táncművészet az eltelt évtizedek alatt. Az 1961-es koreográfiához képest a mai szereplők már-már akrobaták, hihetetlen figurákat hoznak (a rendőrőrs, vagy a lakóházi jelenetekben). Szerencsére nem ismétlik meg az első film alaphibáját, miszerint a Puerto Ricó-i szerepeket is fehér színészeknek adták.
Miután kissé barnára festették a bőrüket.
Maria legendás szerepére egy olyan színésznőt választott Spielberg, akinek a családfája többet elmond megannyi értekezésnél: a 20 esztendős, amerikai Rachel Zegler kolumbiai anyától és lengyel apától származik és az USÁ-ban nőtt fel.
Az újraforgatott, de mégis önálló szuverenitásokkal bíró film nem szájbarágós, de nem pártatlan. Tükrözi készítője világlátását, amely szerint a gonoszság útja jó szándékkal térkövezett. A társadalmi problémák halmozódása alkalmas arra, hogy az emberiség veszélyes útra lépjen.
Ezt külön is kiemeli a fő jelenetben, Tonynak Chino általi lelövésében. Micsoda tragédia! Az a Chino gyilkol, aki a legjózanabb a Puerto Ricó-iak körébe és azt lövi le, aki imádottja, Maria szerelme. De az eszkalálódott gyűlöletet már nem lehet sem megfogni, sem visszanyomni a palackba.
A film persze önmagában is remek szórakozást nyújt. Ha valaki csak a dalokra és a táncokra koncentrál, az is teljes élményt vihet haza.
Más kérdés, hogy otthon mit talál a hűtőben.
