Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal korábbi vezetője jelenleg életfogytiglani büntetését tölti egy rendőr Bőnyben 2016. október 26-án történt megöléséért. A 81 éves, politikai szerepvállalásáról, illetve az ellene a '90-es évek elején indult büntetőeljárásból az események előtt is ismert férfi a bírósági tárgyalásán, valamint a nekünk adott interjúban is következetesen tagadta, hogy ő lőtte volna le Pálvölgyi Péter őrnagyot.
Állítása szerint a tiszt baráti tűz áldozata lett. Győrkös István emellett arról is beszélt: volt-e kapcsolata az orosz katonai hírszerzéssel, mi a véleménye a Putyin vezette Oroszországról, mit mondana a halott rendőr családjának, mit csinálna másképp, ha visszamehetne az időben, és hogy miért volt nála gépkarabély azon a végzetes napon.
Könyvet írt az eseményekről, melyben azt állítja: nem Ön ölte meg a rendőrt, Pálvölgyi Péter őrnagyot. „Ha a „baráti tűz”-ben meghalt rendőr őrnagy halálának a valóságnak megfelelő ismertetése nyilvánosságra kerül, az jóvátehetetlen tekintélyvesztés mellett felvetette volna a felelősség kérdését is” – írja a könyv előszavában.
Ön szerint mi történt aznap a tett helyszínén? Mi az Ön verziója?
A könyvemben a valóságnak megfelelően ismertettem a tragikus eseményt. Az eseményleírásom hitelességét a legmagasabb bizonyítási értékkel rendelkező bizonyítékok és szakértői szakvélemények támasztják alá, úgy mint a genetikai szakvélemény és DNS-vizsgálati eredmény, az első orvosi szakvélemény, a ballisztikai szakvélemény, és a pszichológusi szakvélemény. Ezek a vizsgálatok és szakvélemények engem kizárnak az elkövetők közül.
Öt éve történt a bőnyi rendőrgyilkosság
Öt éve történt a bőnyi rendőrgyilkosság. Portálunk követte a büntetőügy tárgyalását, az évforduló közeledtével pedig megkerestük a tettért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Győrkös Istvánt. Amennyiben válaszol a kérdéseinkre, úgy az interjút hamarosan közölni fogjuk. Addig is az ügy legfontosabb eseményei, a cselekmény, a nyomozás, a bírósági tárgyalás felidézésével emlékezünk a tragikus esetre.
A könyvem megírásának és kiadásának kettős célja volt. Elsődlegesen az esemény valóságnak megfelelő és bizonyítékokkal megerősített ismertetése, valamint a gyalázatosan jogtipró eljárásnak a nagy nyilvánosság elé tárása.
A másodlagos cél pedig a magyar igazságszolgáltatást megszégyenítő ügyészek és bírák aljasságának a bemutatása, és ezáltal a tekintélyük megsemmisítése. Megelégedésemre szolgál, hogy ezeket az elvárásokat a már ötödik kiadásában megjelenő könyvem teljesíti is.
Egy köztiszteletben álló jogtudós - nyugalmazott bíró - az ügyet tanulmányozva az alábbi véleményt fogalmazta meg:
„Ez az ügy az évszázad legnagyobb igazságszolgáltatási botránya.”
Ha nem Ön adta le a halálos lövést, akkor ki? Van konkrét „gyanúsítottja” a helyszínen tartózkodók közül?
Engem a genetikai, vagyis a DNS-vizsgálat eredménye kizár az elkövetők közül.
Ez az egyetlen hiteles bizonyítéka az ügynek.
A műveleti csoport három rendőrnyomozója adott le a sötét helyiségbe lövéseket, ahol három személy tartózkodott. Mivel azonban a vizsgálat során több lövedék "eltűnt", így Pálvölgyi őrnagy halálát, valamint és az én sebesülésemet okozó lövedékek is, ezért teljes bizonyossággal ma már nehéz megállapítani, ki adta le a kérdéses lövést.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Szerintem a vallomásaik alapján bármelyikük lehetett, mert mindegyikük vallomásában van olyan adat, mely arra utal, hogy ő is lehetett az elkövető.
Az 1 . számú tanú az idegösszeomlása után a bőnyi utcán sok környékbeli füle hallatára az sikoltozta: lelőttem Petit, lelőttem Petit! A 2. számú tanú az első vallomásában elismerte Pálvölgyi őrnagy meglövését, de amikor közölték vele, hogy "eltűntek" a lövedékek, módosította a vallomását. A 3. számú tanú pedig akkor lőtt négy méter távolságból egy "álló alakra", mikor én már a padlón feküdtem.
Itt van három valódi gyanúsított, de ez az eljárás során ez nem érdekelt senkit?!
Amennyiben visszamehetne az időben, lenne olyan dolog, amit aznap másképp csinálna? Ha a rendőr halálában nem is érzi magát felelősnek, de van bármi, amiről úgy érzi, hiba volt, nem kellett volna?
Ha visszamehetnék az időben, másképp cselekednék, de úgy gondolom, hogy az eljáró nyomozók is, akik hibát hibára halmoztak. Én leülnék a ház udvarán lévő fenyőfa alatti padra, és várnám a fejleményeket.
A kihallgatása során rákérdeztek, hogy az Ön lakóhelyén, ahol az eset történt, AMD gépkarabély, CZ maroklőfegyver, illetve éles lőszer volt. Utólag belegondolva jó ötlet volt ilyen fegyvereket ott tartani, ezzel felkelteni a hatóságok figyelmét?
Az 1992-es bírósági tárgyalásom után néha kaptam egy-egy fenyegető levelet, de ezeket nem vettem komolyan. A 2000-es évek elejétől viszont, a Becsület-napi rendezvények után, melyeken én tartottam a beszédeket, a fenyegetések rendszeressé váltak. Az Országház melletti Becsület-napi megemlékezésen (melyen ott sem voltam) egy kórus azt üvöltötte: Megdöglesz, Győrkös!
Amikor a világhálón megjelentek az általam vezetett Magyar Nemzeti Arcvonal filmjei, egy magát szélsőbalosnak nevező, de valójában drogos anarchista társaság a tagjai felé, illetve a világhálón új jelszót fogalmazott meg: „Állítsátok meg Arturo Uit, Öljétek meg Győrkös Istvánt!”
Ez már nem volt vicc, erre lépnem kellett. Léptem is! Beszereztem azt az eszközt, melynek birtokában biztonságban éreztem magam és a családom: fegyvert és lőszert.
Miért nem mentem a rendőrségre a fenyegetések miatt? – költői a kérdés. Mert nem akartam, hogy kiröhögjenek. Különben még a családban sem tudta senki, hogy van fegyverem. De a Nemzeti Nyomozó Iroda sem tudta, mert ha tudta volna, akkor a TEK vonul ki. Furcsa ügy? De mennyire!
A könyvében idézett kihallgatása során nem válaszolt arra, hogyan és mikor kerültek ezek a fegyverek az Ön birtokába? Most nekünk elárulná?
Nem árulhatom el. Egyrészt azért, mert nem tudom személyhez kötni, másrészt azért, mert ha tudnám, sem árulnám el.
Könyvében azt írja: „A sötét háttérhatalom elvárásának megfelelni akaró” ügyészség és bíróság „nyilvánvaló hazugságokra és bizonyítékok nélküli hamisításokra alapozva emelt vádat és hozott ítéletet.”
Pontosan mit ért háttérhatalom alatt, konkrétan kik utasíthatták Ön szerint a hatóságokat hamisításra, hazugságokra?
Ha egy ügyész vagy bíró elfogult, rosszindulatú, vagy a tényállást rosszul értelmezi, az is elítélendő, de nem egyedülálló esemény.
De amikor három ügyész - egy főügyészségi osztályvezető katonai ügyész, egy főügyészségi ügyész, és egy fellebbviteli főügyész - és két bíró - egy törvényszéki bíró és egy ítélőtáblai bíró - egy gyalázatosan jogtipró koncepció érvényesítése érdekében érdekközösséget, bűnszövetséget hoz létre, az súlyos kérdéseket vet fel.
Ilyen méretű jogtiprásra csak úgy és akkor kerülhet sor, ha az ügyben eljárók mögött valóban létezik egy sötét háttérerő, mely utasítást ad, és esetleg védelmet is biztosít.
Abban biztosak lehetünk, hogy sem a kormányzati oldal, sem az ellenzék nem érdekelt jelenleg ilyen botrány kirobbantásában,
különösen a már eleve feszült közhangulatot és a közelgő választást figyelembe véve.
Véleményem szerint az igazságszolgáltatás különböző szintjein, különösen a magasabb szinteken létezik egy "állam az államban" jellegű titkos szerveződés, melynek a csápjai messzire elérnek, és egyes esetekben képesek befolyásolni a bíróságok munkáját, az ítéleteket. Ez logikai következtetés, de mert más magyarázat erre a gyalázatra nincs, ezt kell elfogadni.
Könyvében azt írja, Bezsenyi Mihály, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója egy héttel azután lett öngyilkos, hogy az ön által vélelmezett jogsértések nyilvánosságra kerültek. „Ez nem véletlen egybeesés!” - mondja.
Ön szerint ezért lett öngyilkos? Van erre bizonyíték?
Meggyőződésem, hogy Berzsenyi Mihály jó rendőrtiszt volt. Ha valaki fel tudta mérni ennek az ügynek a súlyosságát, az ő volt. Tisztában volt a várható következményekkel is. Mivel bizonyára ismerte az igazságot, ezért az a gátlástalan hazugságözön, amit az üggyel kapcsolatban tapasztalt, nehéz lelki terhet jelenthetett számára.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Úgy tudom, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel kellett megküzdenie. Az egészségi és a lelkiismereti gondok együtt már igen nehéz terhet jelenthettek számára. Ilyen sajnálatos tragédiára nem illik bizonyítékokat keresni. Béke poraira.
Ha Ön szerint a nyomozás, illetve a tárgyalás alatt jogsértések történtek, Ön, illetve a védője éltek-e a panasszal, feljelentéssel? Indult-e ezek miatt belső vizsgálat?
Eddig még nem, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben, esetleg a közeljövőben erre ne kerülne sor.
Az ellenzéki pártok, illetve jogvédők gyakran élnek olyan kritikával, hogy az ügyészség nem független, a hatalmon lévők javára elfogult. Ön szerint a kormány gyakorolt nyomást a vádhatóságra az Ön ügyében?
A nyomásgyakorlás ténye nyilvánvaló. A törvényszéki bíró az ítélet után azt mondta az ügyvédemnek:
„El sem tudja képzelni, mekkora nyomás nehezedett rám.”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy hatalmi nyomás lett volna. Bármilyen irányból jöhetett. Az ellenzéki pártok, jogvédők a demokráciákban időnként megvádolják a hatalmon lévőket az igazságszolgáltatás befolyásolásával. Néha jogosan, néha nem.
Jogegyenlőség? Bírói függetlenség? Jogállam? Hát ezekről lenne mit mondanom, de helyettem elmondja a könyvem. A ügyészségről pedig már ne is beszéljünk!
Próbálta-e az ügyben Ön által vélelmezett jogsértéseket nemzetközi bíróságra vinni?
Eddig még nem, mivel a hazai jogorvoslati lehetőségeknek még nem értünk a végére. Amennyiben ez eredménytelen lenne, akkor fordulunk nemzetközi bírósághoz.
Ön a bíróságon is utal rá, hogy öntudatlan állapotban adhatott le lövést.
S a könyvében is azt állítja: „A feleségemtől tudtam meg ott, hogy az őrnagy úr kint fekszik az előszobában, valószínűleg tüdőlövést kapott, mert habzik a szája. Az eset körülményeiből arra a következtetésre jutottam, hogy öntudatlan állapotban három lövést adtam le a gépkarabélyból, illetőleg egy rövid sorozatot lőttem, és annyi lövést adtam le, amennyi lövedék a tárban volt.”
Ezek a lövések, amiket leadott, Ön szerint mikor történtek? Az önre leadott lövés előtt, azzal párhuzamosan, vagy azután?
A helyiségben, a tetthely irányába folyamatos lövéseket leadó, oda betörő nyomozók
mindhárman egyszerre rohantak ki pánikszerű gyorsasággal az épületből.
Vallomásaikban elismerték, hogy az AMD-ből leadott rövid sorozat - három lövedék - hangja késztette menekülésre őket a bejárati ajtó előtt álló tűzszerészekkel együtt. Húsz métert futottak, és részben a ház fala mögött, részben az ott parkoló gépkocsi mögött fedezékbe húzódtak.
Nem érdekelte őket Pálvölgyi őrnagy holléte, állapota, tudták, hogy sebesült vagyok - hiszen láttak a padlón feküdni -, ennek ellenére a lövéseket követően kísérletet sem tettek arra, hogy uralják a helyzetet. Várták a TEK-et.
Tehát nyilvánvaló tény, hogy az AMD-ből leadott lövések voltak az utolsók.
Ad-e esélyt annak, hogy esetleg rosszul emlékszik, és mégis Ön okozta a lövésével a rendőr halálát?
Ez a lehetőség kizárt.
Nem lehetséges-e például, hogy a rendőri intézkedés lélektani hatása miatti beszűkült tudatállapotban lőtt, és a sérülés miatt fellépő trauma következtében emlékezetkiesése van?
A rendőri intézkedésnek semmiféle lélektani hatása nem volt rám nézve. Nyilván nem örültem neki, de mivel ez már a sokadik házkutatás volt, pláne ha a Kádár-korszakot is beleszámítom, ezért már nem is okozott különösebb meglepetést.
A genetikai szakértő a vizsgálati eredményekre hivatkozva megállapította, hogy az én lövedékeim emberi testhez nem értek. Ezért az emlékezetkiesésnek semmiféle szerepe nincs, illetve annyi azért van, hogy ha nem történik meg, akkor láttam volna, ki lőtte le Pálvölgyi őrnagyot.
Orvosszakértő vizsgálta-e Önnél a memóriazavar, trauma vagy amnézia lehetőségét? Ha igen, mi a vizsgálat eredménye?
Az orvosszakértői, pszichológiai vizsgálat eredménye szerint az IQ-szintem 132, intellektusom jóval az átlag feletti, fenyegetett helyzetben is nagy önuralommal rendelkezem, jó a kapcsolatteremtő képességem és az erkölcsi alapállásom, hazugságra utaló jeleket nem tapasztalt. Az orvosszakértő szerint lelkileg-tudatilag teljesen rendben vagyok, kóros jelek nincsenek.
Végeztek-e Önön hazugságvizsgálatot? Vállalna egy ilyen vizsgálatot, ha lenne rá lehetőség?
Esetemben a hazugságvizsgálatnak nincs semmiféle jelentősége.
Egyrészt azért, mert bizonyítékként a bíróság nem értékelheti, másrészt viszont azért, mert a vallomásaim egybehangzóak és következetesek voltak, sem a nyomozati szakban, sem a per folyamán ellentmondásokba nem bonyolódtam, harmadrészt pedig semmi nem írhatja felül a genetikai szakvélemény megállapításait, melyek perdöntő erővel bírnak egy jogkövető bíróság esetén.
A rendőrnyomozók viszont folyamatosan ellentmondásba kerültek a vallomásaikkal, egymás vallomásaival, és a tényekkel.
Nyilvánvalóan és bizonyítottan hazudtak, megváltoztatták a vallomásaikat.
Mindhármukat hazugságvizsgálatnak kellett volna alávetni. De ez nem történt meg. Újabb költői kérdés: miért nem?
Ön a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetője volt. A sajtó arról írt, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU (Glavnoje Razvedivatyelnoje Upravlenyije) emberei kapcsolatban álltak ezzel a szervezettel.
Önt ezzel kapcsolatban kihallgatták? Tudott bármit erről a feltételezett orosz titkosszolgálati kapcsolatról?
Ez a sajtóhír nemcsak alaptalan, hanem arra is bizonyíték, hogy aki írta és megjelentette, annak fogalma sincs a titkosszolgálatok, különösen a világ legjobb titkosszolgálatának a működéséről.
Elképzelhető-e egyáltalán, hogy egy olyan személlyel, aki hatvan éve szigorú nemzetbiztonsági megfigyelés alatt áll, illetve egy olyan szervezettel, melynek minden tevékenységét beépített ügynökök figyelték, a GRU felveszi a kapcsolatot? Azonnali lebukás lenne.
A Magyar Nemzeti Arcvonal sok emberrel állt kapcsolatban, de ezek közül
senki nem mutatkozott úgy be, hogy ő az orosz katonai hírszerzés embere.
Arról már nem is beszélve, hogy provokációnak értékelve el sem hittük volna ezt neki.
Ön személy szerint szimpatizál a Putyin vezette Oroszországgal?
Igen, szimpatizálok, mert meggyőződésem, hogy az energiahiánnyal, nyersanyaghiánnyal, népesedési gondokkal, a világpiacról történő kiszorulás következményeivel, és sok más gonddal-bajjal küszködő Európa jövőjének Oroszország, a mai putyini Oroszország a meghatározója.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Oroszország óriási nyersanyagkincse, energiatöbblete, feltáratlan térségei és páratlan katonai ereje, mely kiegészül a lakosságának birodalmi szemléletével, olyan erő, mely új világhatalommá emeli, miközben Európa rohamosan hanyatlik.
Egy mondatban hogy tudná kifejteni a politikai meggyőződését?
Egy mondatban nem tudnám. Ismerem a valódi jobboldali értékeket és a valódi baloldali értékeket (és a bűnöket is).
A két politikai irányzat hagyományos értékei nem állnak szöges ellentétben, inkább kiegészítik egymást. Ez a kiegészített és kor elvárásainak megfelelő eszmerendszer számomra a legmegfelelőbb.
Jelenleg van-e olyan szervezet, párt, amellyel rokonszenvezik?
Annak ellenére, hogy
a kormányzó Fidesz több törvényét is jónak tartom,
nem kívánok erre a kérdésre választ adni.
Elmenne-e szavazni? Ha megtehetné, kire szavazna a 2022-es választásokon?
Erre sem kívánok válaszolni.
Ki az a múltbeli, illetve jelenlegi politikus, akit a példaképének tart?
Jelenlegi vagy múltbeli politikusok, államférfiak, közszereplők között egy sincs akit példaképemnek tudnék nevezni. Nem személyeket, hanem tulajdonságokat tekintek követendőnek (már csak azért is, mert az ismereteim személyre vonatkoztatva eleve nem lehetnek teljes értékűek.)
Hunyadi János bátorsága, harcias egyénisége, hazaszeretete épp olyan hatással van rám, mint Gandhi elszánt szabadságvágya, békés elkötelezettsége, népének szeretete.
Más-más egyéniségek, kiváló tulajdonságokkal. Szerintem egy adott élethelyzet határozza meg azt, hogy milyen tulajdonsággal rendelkező személy, a követendő példakép, és akkor sem maga a személy, hanem a hozzá tartozó lelkiség.
A családjára hogyan hatott az ön büntetőügye? Családtagjait, rokonait érték-e hátrányok emiatt?
A családunk nagyon összetartó, ezért az ügyet nagy tragédiaként élte meg.
Feleségem - aki tanúja volt az esetnek - infarktussal került a kórház intenzív osztályára, fiaim és családjaik szintén nehéz helyzetbe kerültek.
A nehéz idők átvészelését segítette az a nagy rokonszenv, mely ismerőseink részéről, Bőny lakosaitól és sok távoli ismeretlentől nap mint nap megnyilvánult, és amit vigaszként élt meg a család.
Amikor feleségem a lábadozását követően két év múlva visszatért az otthonunkba, és a boltba vagy a patikába ment, asszonyok vették körül, együtt sírtak, átölelték, vigasztalták. Volt aki egy tálca süteménnyel kereste fel, mások friss tojással, zöldségekkel.
Bőnyön senki nem hitte el a hivatalos verziót.
Annyira nem, hogy fiamat, Győrkös Kolost megválasztották helyi önkormányzati képviselőnek, és a családtagjaim munkahelyein (az unokáim munkahelyein is) nagy volt az együttérzés.
Ekkor már bárkivel beszéltek az ügyről, mindenki tudta, hogy egyik rendőr lőtte le a másikat.
Ettől függetlenül a szomorúság családom mindennapjainak részévé vált.
Ha találkozna a halott rendőr családjával, mit mondana nekik?
Mivel Pálvölgyi őrnaggyal én beszéltem utoljára, a halála előtt én néztem a szemébe, ez arra kötelez, hogy a családjának elmondjam a teljes igazságot.
Elmondanám, hogy mindvégig kifogástalanul, a hivatásának szabályai szerint tette a dolgát. Elmondanám, hogy miután a kollégája meggondolatlanul - véletlenül helyettem - lelőtte, majd magára hagyták, akkor feleségem letérdelt mellé, megsimogatta az arcát és azt mondta:
„Tartson ki, már jön a segítség!”
Pálvölgyi őrnagy ezt még megértette, szólni nem tudott, de a szemével intett. Még mondanék többet is, de az nem tartozik a nyilvánosságra.
