Az előválasztási vitáknak is helyet adó győri Ipartestület Arany János utcai székházában, a Transzparens Újságírásért Alapítvány szervezésében mérte össze érveit portálunk főmunkatársa, az Azonnali megbízott főszerkesztője, Pintér Bence és a Mandiner főszerkesztő-helyettese, Kacsoh Dániel. A vitát az alapítvány munkatársa, Pongrácz Bálint László moderálta. A Kisalföld és a GyőrPlusz, vagyis a helyi kormánypárti sajtó részéről senki nem vállalta a vitát. Az eseményről készült videónk itt található.
Log In or Sign Up to View
See posts, photos and more on Facebook.
Az első téma az volt: mennyire vízfejű, illetve központosított a magyar sajtó?
Pintér Bence szerint elég fellapozni egy öt vagy tíz évvel ezelőtti Kisalföldet. Azon látszik, hogy az egy helyi lap volt, a mostanin pedig az látszik, hogy vannak ugyan benne helyi témák, de annyira nem, mint korábban, mert a KESMA-portfóliójában lévő megyei lapokat központilag szerkesztik. Pintér szerint a sajtó azelőtt is vízfejű, főváros-központú volt, létezett olyan, hogy körúton belüli újságírás, amely nem lépett ki a keretek közül. Ugyanakkor voltak vidéki műhelyek a médiában, ezek viszont fokozatosan elsorvadtak.
Fotó: Papp László Tamás
Kacsoh Dániel - egyetértve azzal, hogy a hazai média vízfejű - a központilag szerkesztett KESMA-lapok témájára reagálva azt mondta: hogy a Kisalföld hogy nézett ki korábban, és hogy néz ki most, abban a nyomtatott sajtó igencsak megváltozott státusza is benne van.
A példányszám csökkenése magával hozta a funkció megváltozását is. Az olvasók alapvetően az internetről tájékozódnak, ami azzal jár, hogy megyei lapok nem is nagyon lesznek néhány év vagy évtized múlva. Ez a KESMÁ-tól független jelenség, mivel a helyi hírekhez interneten kereszül gyorsabban el lehet jutni, mint egy előző nap szerkesztett lapból.
Pintér Bence viszont úgy látja: a példányszámok mélybe zuhanása annak a következménye, hogy ezeket a megyei lapokat az elmúlt években kiherélték. A Kisalföld korábban az ország legolvasottabb közéleti napilapja volt. de amióta megtörtént a felvásárlás és összevonás, csak lefelé megy.
A Kisalföldben korábban is voltak országos hírek, de azokat helyi újságírók írták, így jelen volt a helyi nézőpont, ami mostanra eltűnt.
Tíz évvel ezelőtt a Kisalföld újságírói utánamentek a helyi ügyeknek, ez most nincs – tette hozzá az Ugytudjuk főmunkatársa.
Mivel én a vízfejből jöttem, nincs tapasztalatom arról, milyen volt a Kisalföld tíz évvel ezelőtt
– mondta erre kicsit ironikusan a Mandiner főszerkesztő-helyettese.
Hozzátéve: a korábbi időszakban viszont az MSZP-SZDSZ koalícióhoz kötődtek a megyei lapok.
Fotó: Papp László Tamás
Pintér úgy véli, a körúton belüli újságírás, illetve a megyei lapokra gyakorolt esetleges korábbi politikai befolyás, a pártokkal való összefonódások nem vehetőek egy kalap alá azzal a mostani helyzettel, amikor a kormánypropaganda paneljei jönnek le minden nap ezekben az újságokban.
A Kisalföld régi, tekintélyes újságírói közül ma már gyakorlatilag senki nincs ott. Közülük egyesek már nem foglalkoznak újságírással, mások például a Telexnek írnak győri témákról. A körúton belüli újságírás egy buborék volt, egy azonos szellemiség, de nem volt olyan központosított szervezet, mint a KESMA, amelynek van 19 megyei nyúlványa
– fejtette ki Pintér Bence.
Van-e a különbség a vidéki és a fővárosi olvasó között, ha igen, akkor mi? - jött a kérdés.
Kacsoh szerint az információ ma már vidéken is szinte korlátlanul hozzáférhető bárki számára. Az információszabadság olyan szintjére jutottunk el, ami korábban nem létezett – mondja.
Miközben azt halljuk, hogy a sajtószabadságot lábbal tiporják, a húsz évvel ezelőtti állapothoz képest egy átlag vidéki, de még egy fővárosi olvasó is a hírek, információk, vélemények sokkal szélesebb spektrumához tud hozzáférni, teljesen szabadon, szinte ingyen
– állítja Kacsoh Dániel.
Pintér Bence szerint azonban a fejlődés technikai, s nem minőségi, utóbbi téren nem jobb, hanem rosszabb helyzetben vagyunk:
A print média másképp működik, mint az online sajtó
Mikor a G-nap után a Magyar Nemzetnél dolgoztam, s írtam egy cikket, az négy emberen ment kereszül, mire megjelent, míg az online médiában csak egy ember látja megjelenés előtt, ami így nyilván a szakmai minőséget nézve valószínűleg nem lesz annyira jó, mint korábban.
Amíg el nem jött a Facebook és az okostelefon kora, a médiának volt egy kapuőr és agendasetting szerepe. Ami az újságban volt, az volt a hír. Ma pedig az is hír, hogy egy influenszer mit mond mindenféle szerkesztőségi kontroll nélkül a TikTokon, a YouTube-on vagy az Instagramon
– érvelt Pintér Bence.
Fotó: Papp László Tamás
Kacsoh ezzel szemben úgy látja:, akiben megvan az igényesség, az 2021 Magyarországán bármilyen valid információhoz és véleményhez hozzáfér.
Mi az oka annak, hogy ma a tizen-és huszonévesek jobban érdeklődnek a nemzetközi események, például az Egyesült Államokban történtek, valamint az országos ügyek, mint a helyben, a szűkebb környezetükben történő dolgok iránt? – kérdezte Pongrácz Bálint László.
Pintér Bence nem látja annyira erősnek ezt az érdeklődést a hazai olvasók között, bár a fiatalabbak valószínűleg jobban beszélnek nyelveket, így nagyobb eséllyel érdeklődnek ez iránt. Az Azonnalinak van egy erős külpolitikai irányultsága, de nem annyira az USA, mint inkább a szomszédos országok, illetve Közép-Európa, valamint Németország és Olaszország felé.
Ennek van egy elkötelezett követőtábora, leginkább a magas végzettségű, 20-40 év közötti férfiak
– mondta el.
Az Ugytudjukon viszont, amely helyi portál, bármilyen érdekes, mémesíthető külpolitikai témát írtunk meg,mondjuk amikor Trump mondott valami óriási baromságot, még az sem érdekelte az embereket. A helyi anyagok sokkal jobban mennek.
Azon belül a győri témák még a szombathelyieknél is jobban. Ennek oka az lehet, hogy míg Szombathelyen van más, nem kormánypárti média is, (a nyugat.hu) addig Győrben csak az Ugytudjuk, így számos információt csak innen tudhatnak meg az olvasók
– állítja Pintér.
Kacsoh szerint a Mandineren eléggé futnak a külpolitikai témák, igényesen, nem csak Trump-mondások idézésével. Elemzésekkel, riportokkal, külföldi politikusok megszólaltatásával, az európai ügyekben folyó vitákat is bemutatva. Fontos tájékozottság, hogy tudjuk, mi zajlik a világban de az nem jó, ha ez a lokápatriotizmus rovására megy.
Az egyfajta menekülés, ha azt mondom, hogy nem törődöm azzal, hogy mi történik Magyarországon, illetve a helyi környezeteben, mert könnyebb egy afrikai országnak gyűjtést szervezni, mint a szomszéd utcában lévő hajléktalanon segíteni
– fejtette ki Kacsoh Dániel. A Mandineren vannak vidéki szocioriportok, a pozitív példákat, illetve a szegény, hátrányos helyzetű részeket is bemutatva.
Fotó: Papp László Tamás
Pintér szerint a lokálpatriotizmus nagyon is megvan az Ugytudjuk-olvasók között.
Ha véletlenül egy szombathelyi, Vas megyei hír került a győri Facebook-oldalra, hihetetlen kommentfolyam indult el, hogy ez kit érdekel, mi közünk van ehhez? Egy-egy ütősebb helyi téma viszont nagyon érdekli az embereket, a lakosság jelentős részét érjük el úgy, hogy kis lap vagyunk, nem költünk sokat hirdetésekre
– mondta.
Mennyivel kiszolgáltatottabb a helyi sajtó a helyi, illetve országos politikai befolyásnak? - hangzott a kérdés.
Pintér Bence szerint nincs ilyen gond, ez nem riasztja vissza a helyi vállalkozókat, akik tudják, hogy ezt a lapot olvassák, ezért hirdetni fognak itt. Felvetődött az Ez a lényeg című, MSZP-, illetve DK-közeli hírportál, amely Pintér Bence szerint nem is tekinthető lokális médiumnak, mert ugyanúgy központilag szerkesztik, mint a KESMA-lapokat.
Ráadásul silány minőségben, és néha ordenáré baromságokat írnak.
Látszik, hogy nem helyben, hanem központilag szerkesztik, a tartalom ugyanaz, csak a városneveket írják át benne. Nincs jelentős olvasótáboruk – mondta kollégánk.
Kacsoh szerint a 2019-es választások idején indult be ez a laphálózat, ami sajtónak nem is nagyon nevezhető. És a választási eredmények befolyásolása céljából hozták létre.
Pintér viszont úgy látja, nagyságrendi különbségek vannak egy, MSZP-közeli lapra fordított pénz, illetve a kormánypropagandára számolatlanul költött összegek között. Említve a Megafon.hu-t is. Kacsoh szerint a Megafon transzparensen működik, s a vitázók abban sem értettek egyet, vajon megy-e oda állami pénz vagy sem?
Pongrácz Bálint László szerint az Ez a Lényeg 2019 óta 117 millió forintot költött hirdetésre, a Megafon viszont ennek csak töredékét, egymilliót. Pintér szerint a Megafon külön-külön adott embereknek, illetve véleményformálásra pénzt, ezeket kellene összeadni.
Azt is megkérdezte a vitavezető: miért vállalta a két fél a vitát? Ugyanis szerinte kevesen hajlandóak erre.
Pintér Bence is utalt rá: volt vita újságírói körökben arról, érdemes-e a Transzparens Újságírásért Alapítvánnyal szóba állni.
De én nem menekülök a vita elől
– mondta Pintér Bence, aki egy győri kormánypárti újságíróval szeretett volna vitázni, de a GyőrPlusz és a Kisalföld részéről senki nem vállalta ezt.
Fotó: Papp László Tamás
Kacsoh el van keseredve attól, hogy oldaltól függetlenül valaki nem akar leülni vitázni, bár a vitavezető kérdésére azt felelte: őt senki nem próbálta lebeszélni erről.
Jó lenne visszahozni a diskurzust, a vitát, az egy asztalhoz ülést. Kacsoh azt tapasztalja: rá, mint kormánypárti újságírótra azt mondják, nem is érdemli meg az újságíró titulust. Hogy nem is újságíró, hanem propagandista, lakájmédiamunkás vagy papagájkommandótag, bár itt ebben a városban a papagájnak külön felhangja van – humorizált.
Nekünk is van sarunk ebben. Biztos, hogy vannak jogos kritikák, sérelmek, meglátások ezzel kapcsolatban
– utalt önkritikusan a saját oldalára Kacsoh Dániel. Ő a 444-nél vagy az Indexnél dolgozókat kollégának tekinti.
Jó lenne elfelejteni ezt a propagandistázást, mert ezt szinte fájdalmas, nagyon rosszulesik. Úgy érzem, mintha én is egy propagandistaként ülnék itt ebben a székben – tette hozzá.
Én veled ellentétben soha nem fogom azt mondani, hogy mi meg hogy a mi oldalunk
– reagált Pintér Bence.
Én például nem tekintek az Ugytudjuk.hu-ra és az Azonnali.hu-ra ellenzéki lapként – fűzte hozzá.
Példaként hozta fel, hogy az Ugytudjuk írta meg először, hogy lehalt az előválasztás informatikai rendszere.
A ti szerkesztőségetek kit endorsolna? - kérdezte Pongrácz Bálint László, utalva az amerikai gyakorlatra, ahol a szerkesztőségek közzéteszik, kire szavaznának.
Nem hiszem, hogy ez feladata lenne egy szerkesztőségnek
– felelte Pintér, hozzátéve, hogy az azonnalis véleményrovatban csak Márki-Zay Pétert támogató cikkek jelentek meg, Dobrev hívei valamiért nem jelentkeztek náluk a publicisztkájukkal, holott az a pletyka röppent fel, hogy Ungár Péter majd Márki-Zay ellen fordítja az Azonnalit, de ez nem történt meg.
Nálunk is találhatsz ilyen és olyan véleményt is
– reagált Kacsoh. Pintér erre (úgy is, mint egykori mandineres) azt felelte, hogy azért ott az ellenzéki szerzők megjelenésének célja a hergelés. Hányszor védtem meg én ezt!
– mondta szarkaszikusan.
Mi lenne ellenzéki lap, ha nem egy olyan, amelynek egy ellenzéki politikus a tulajdonosa, és mi lenne korménypárti újság, ha nem egy olyan, amely közvetve a kormánytól is pénzt kap? - kérdezte a moderátor.
Két lehetőség van: csak azt mondjuk, hogy kormánypárti vagy ellenzéki. Vagy teszünk hozzá valamilyen értékrendi jelzőt
– mondta Kacsoh, aki a polgári, konzervatív szavakat érzi magához illőnek. Pintér Bence nem tudja ezt így behatárolni, az Azonnali sokrétű szerzőgárdáját illetőleg, ahol jobb-, és baloldaliak, valamint zöldek egyaránt vannak.
Olyan cikk is lejöhet nálunk, amely a mi olvasótáborunkat felháborítja. De nem árt, ha az olvasó kilép a buborékjából
– indokolta Pintér Bence az azonnalis szerkesztőségi gyakorlatot.
A Mandiner továbbra is tartja magát ahhoz, hogy újságnak néz ki, ne menjünk bele, hogy az-e vagy nem
– csípett bele a vitapartnerbe Pintér.
Nem vagyunk újság? – kérdezte Kacsoh – Mert az, hogy annak néz ki, arra utalna mintha nem lenne újság. Itt egy kis pontosítást kérnék a kollégáim nevében.
A KESMA-portfólióban a Mandiner az egy minőségi termék
– fogalmazott erre válaszolva Pintér, aki ezután azért kritizálta a Mandinerrel azonos tulajdonosú Kisalföldet (valamint az önkormányzati kézben lévő GyőrPlusz-t is) hogy szerinte alapvető híreket nem közölnek le.
Fotó: Papp László Tamás
Példaként említve a fizetős parkolás bevezetését Nádorvárosban, amiről e két lap semmit nem írt. A vitavezető szerint minden lap maga dönti el, hogy milyen hírt közöl. Pintér erre visszakérdezett, hogy szerinte közügy-e, hogy fizetni kell a parkolásért. Erre a vitavezető rábólintott, de visszadobta a labdát azzal, hogy a miniszterelnök fiának nemi identitása vajon közügy-e?
S általában is kérdezve: az Ugytudjuk és a Mandiner szerkesztőségében mi számít közügynek?
Kacsoh szerint ezt mindig a konkrét ügy ismeretében lehet eldönteni. A parkolás helyben közügy, de országos lapnak a győri parkolásról nem kell beszámolnia. De ha mondjuk országosan adót emelnek, arról igen.
Pintér azt mondta: amiben közpénz van, az közügy. Ehhez tartják magukat a Győr Összefog Facebook-csoportban is, ahová pártpolitikát nem engednek be, de közpénzes témákról szóló bejegyzéseket igen.
Kacsoh szerint országos szinten az is lehet közügy, ha a miniszterelnök mond egy beszédet, akkor is, ha nem szól benne közpénzekről. Vagy ha két ország vezetője találkozik.
Ellenpéldaként hozta fel Kacsoh a hvg.hu zárszámadási törvényről szóló cikkét. Amelynek szerinte az volt a címe, hogy vallásra és sportra nem tudom hány százmilliárddal többet költött a kormány, mint tervezte.(A pontos cím: Magyarország 760 milliárd forintot költött sportra és vallásra 2020-ban.)
Ezzel lehet hergelni az olvasót, micsoda kormány, amely a COVID idején vallásra költi a pénzt. A cikkből ugyanakkor kiderül: 12-szeresére nőttek az egészségügyi kiadások, megduplázódtak a gazdaságfejlesztésre szánt pénzek
– bírálta a cikket Kacsoh.
Pintér szerint az a gond, hogy sokan csak a cikk címét vagy a Facebook-kiajánlóját olvassák el.
A média elmegy a clickbait felé, ami nagyon rossz irány.
Az objektív valóság elismerése nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodni – véli Pintér.
Akkor egyetlen újság lenne, és mind ott dolgoznánk – vetette fel Kacsoh.
Pongrácz Bálint László szerint az objektivitás nem elvárható az újságíróktól, mert minden újságíró egy-egy szubjekum. Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki nem objektív, akkor nem jó újságíró.
Mennyire érezhető politikai befolyás Ungár Péter által az Azonnalinál és az Ugytudjuknál? – jött a kommentelői kérdés
Semennyire –
válaszolta Pintér Bence. Aki szerint Ungár (aki a portálunknak kisebbségi, az Azonnalinak többségi tulajdonosa) mindössze egyszer szólt bele az Azonnali tartalomszerkesztésébe, de akkor is csak úgy, hogy megkérdezte, szeretnének-e kiutazni Londonba az EP-választásra, mert ha igen, akkor kifizeti.
A Mandinernél vannak-e kormány által megrendelt cikkek? – kérdezte egy másik hozzászóló.
Én nem tudok róla, tehát szerintem nincsenek. Ha ilyen lenne nem is dolgoznék ott. Tudom, ez hihetetlenül hangzik, de így van – felelte Kacsoh.
Fotó: Papp László Tamás
Milyen értékrenddel rendekeztek újságíróként, és ez mennyire jelenik meg az írásaitokban? – futott be az utolsó kérdés.
Amikor a Mandinernél dolgozni kezdtem, liberális konzervatívként láttam saját magamat, azóta ehhez képest balra húzódtam. Ha publicisztikáról van szó, baloldali álláspontot képviselek. De ez, hogy milyen értékrendet képvisel, nem kell hogy befolyással legyen egy újságíró szakmai munkájára, amikor hírt szerkeszt. Ez az, ami összefolyik a kormánypárti oldalon. Az ellenzéki oldalon ilyet nem látok, legalábbis egységesen nem, csak egyes helyeken
– fogalmazott Pintér Bence.
Kacsoh Dániel magát jobboldalinak tartja, vagyis konzervatívnak, egy kis liberális beütéssel, ami alapállásként megjelenik az újságírói munkájában is, abban is, hogy hogyan súlyozza a témákat, hogy beszélget egy interjúalannyal, s ő ebben nem lát problémát.. Ugyanakkor nagyon is lát olyat, hogy az ellenzéki újságírásban beszüremkedik az ideolológia, a politikai orientáció a hírszerkesztésbe.
Ezzel zárult a vita, melyet Pongrácz Bálint László a
nem túl parázs, de őszinte és szerintem konstruktív
szavakkal jellemzett.
