A szombathelyi Oladi lakótelepen két nagyobb áruház van, a környéken élőkkel együtt ezek közelsége miatt én is látogatom őket, főképp apró vásárlások miatt. Rendszerint elhaladok a Kodály Zoltán utca 1/A magas, barna épülete mellett is.
A lakótelepet egyébként rendkívül tisztának találom, és ebben a köztisztaságért hivatásszerűen dolgozókon kívül a helyi önkéntesek is sokat tesznek.
De a nevezett épület mellett és környezetében rendszeresen van akár több tucat élelmiszeres doboz, sörösdoboz, ételmaradék, kisebb lim-lomok, de néha ceruzaelem is.
A múlt héten ismét le kellett ugranom valamiért a boltba, a barna épülethez érve viszont fejen talált egy tejfölösdoboz.
Valahonnan kidobták az ablakból, én pedig úgy éreztem magam, mint Newton az almával: összeállt a kép.
Nyomozni kezdtem hát, ki lehet az a lakó, aki egyszerűen az utcára hajigálja a mindennapos szemetét. Több ott lakóval is sikerült beszélnem, a helyzet pedig elkezdett bonyolódni.
Az elmondottak szerint már hosszabb ideje probléma van az egyik lakásban élő, középkorú férfival. Az utcáról felnézve egyébként egyértelmű, melyik ablakon keresztül öntik ki az utcára a hulladékot.
A férfi szemetelési szokásával a szomszédok tisztában vannak, de ők nagyon nem tudnak mit tenni. Volt, aki azt mondta, hogy ő már tudatosan nem jár a nevezett lakó ablaka alatt még autóval sem, mert volt rá példa, hogy vezetés közben koppant a kocsi teteje egy flakontól.
Más szerint én a tejfölös pohárral a fejemen jól jártam, ugyanis volt már példa arra, hogy befőttes üveget hajított ki a férfi az ablakon. Bár nem tudni, hogy ennek darabjait, de üvegszilánkokat valóban találtam az út szélén.
Sajnos a környék az egyik legszelesebb a városban, így ha olyan csomagolóanyag landol a fűben vagy az úttesten, aminek kicsi a tömege, azt a szél több tíz méterre is elhordja.
A többek által nevezett férfivel megpróbáltam beszélni. Ajtónyitásakor azonban tudatosult bennem, hogy nem egyszerűen rendvédelmi, vagy köztisztasági, hanem szociális problémával állunk szemben. A lakásból erős, irritáló szag terjengett. A férfi egyébként kutyát is tart otthon. Kérdésemre, hogy tud-e valamit a szemeteléses esetekről zavartan azt mondta, ő még nem is hallott ezekről.
A lehetséges megoldás után kutakodva sikerült beszélnem dr. Beliznai Pálnéval, aki a BEM Lakásszövetkezet, mint házkezelő társaság vezetője. Gyanúmat, miszerint szociális problémával állunk szemben ő is megerősítette. Az elnök asszony elmondta, hogy korábban is volt már probléma a férfival, például amikor a szemétledobót tömítette el. Úgy tudni, nincsen közeli hozzátartozója, akivel beszélni lehetne, a lakás a saját tulajdona, segítséget azonban nem fogad el. A lakásszövetkezeti vezető a telefonba azt mondta, hogy az ablak alatti területen a háztömb takarítását végző cég munkatársa – bár ez nem lenne feladata – rendszeresen végez szemétszedést.
A köztisztaságért egyébként az önkormányzati tulajdonú SZOVA Nonprofit Zrt. felel, azaz az érintett társasház kommunális hulladékát a cég szállítja el, a megkötött hulladékszállítási szerződésben foglaltak alapján. De ezen felüli feladatot (jelen esetben a szétszórt hulladék begyűjtését) csak az önkormányzat megrendelése alapján végezhetnek, hiszen ez nyilván plusz (köz)pénzbe kerül.
Mivel az ablakon kidobált hulladék akár balesetet is okozhat, ezért levélben érdeklődtem a rendőrségnél, ők tudnak-e a veszélyes útszakaszról.
A megkeresés tárgyával kapcsolatban a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságra nem érkezett feljelentés, vagy bejelentés.
– írják, azaz nekik erről nem szólt senki sem, hivatalosan.
Még egy kört futottam az esettel kapcsolatban, és a Polgármesteri Hivatalon keresztül megtudtam, hogy a Közterület-felügyelet felé a nevezett ablakon kidobált szemeteléssel kapcsolatban egy esetben valóban érkezett már bejelentés, de még februárban. A hivataltól kapott válaszban azt írják, hogy a helyszínen lehetetlen volt azonosítani, ki a valódi szemetelő, és amíg ott voltak, tettenérés sem valósult meg.
Konklúziót nehéz levonni az eset kapcsán, hiszen büntetni csak akkor lehetséges, ha valakinek egyértelmű bizonyítéka van arra, ki az elkövető. Akikkel sikerült beszélnem a problémáról viszont megerősítettek abban, hogy itt szociális kérdésről van szó, és a büntetgetés nem lenne megoldás. Azonban amíg valaki nem fogadja el a segítséget, és közeli hozzátartozója sincs, akiben megbízhat, azzal jogilag nagyon nehéz bármit is kezdeni. A tejfölöspoharak pedig csak potyognak tovább.