Elsőként Babits Mihály és felesége, Török Sophie hagyatékának levélanyaga olvasható a költő halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Ezzel párhuzamosan elindul a nemzeti könyvtár kézirattári gyűjtőoldala, a Copia, amely a Babits-projekt első ütemében a 6700 darabos levélhagyaték teljes körű feldolgozására és a közkincskörbe tartozó csaknem 2500 dokumentum online közreadására vállalkozik.
A gyűjtőoldal a copia.oszk.hu/levelek címen található.
A távolról elérhető adatbázisban hosszabb távon leveleket, levelezéseket, kora újkori és újkori kötetes kéziratokat, önálló vers-, tanulmány- és regénykéziratokat, valamint analektákat (egyedi, nem levéltípusú dokumentumokat) szolgáltatnak. A közlemény kiemelte: Babits Mihály személyi irathagyatéka a 20. századi magyar irodalom legnagyobb kompakt alkotói, irodalomtörténeti forrásanyaga. Nemcsak a költő, esszé- és regényíró műveinek alkotási folyamatáról őriz alapvető kéziratokat, hanem kiemelkedően fontos a Nyugat folyóirat és a Baumgarten Alapítvány története szempontjából is.
Mint felidézték, a Babits-fond létrejötte feleségének, Babits Mihályné Tanner Ilonának, alkotói nevén Török Sophie-nak köszönhető, aki 1921-es házasságkötésüktől fogva gyűjtött mindent, ami férje életét, irodalmi pályáját dokumentálta. Megőrizte a vers-, esszé- és regénykéziratok egy részét, a roppant kiterjedt levelezést, emellett több ezer fényképet készített életükről, barátaikról. 1941 után Török Sophie Babits könyvtárát és kéziratait, valamint személyes tárgyainak egy részét a Baumgarten Alapítvány Sas utcai székházában helyezte el. A front közeledtével az özvegy a kéziratos anyagot elszállíttatta onnan, az részben visszakerült a Jagelló utcai lakásba. Ezt követően részben vagy egészben rövid időre bankszéfben helyezte el, majd átmenetileg Móricz Zsigmondéknál Leányfalun, ahonnan valamennyi anyag az Akadémia pincéjébe került. Végül ezt a dokumentummennyiséget is visszaszállították a Jagelló utcába.
A negyvenes évek közepére Török Sophie egészségi állapota megromlott, ezt követően az örökség méltatlan körülmények között hevert a lakásban. Az erodálódás veszélyének kitett anyag megmentése Keresztury Dezsőnek, az OSZK főosztályvezetőjének köszönhető, aki 1952-ben felajánlotta Török Sophie-nak, hogy hajlandó megvásárolni a nemzeti könyvtár részére a kulturális kormányzat szemében persona non gratának számító Babits hagyatékát. A kéziratok ekkor kerültek a Múzeum körúti épületbe.
A hagyatékot mintegy tíz évig zárt letétként őrizték, a részletes feldolgozás a hatvanas években történt. A levelezés kronologikus rendbe szerkesztett kritikai kiadása 1928-ig jutott el, a későbbi időszakból több Babits-levél jelent meg más szerzőkhöz köthető levélkiadásokban. A fennmaradt Babits-levelek nagyobbik hányada, a Török Sophie-levelek csaknem teljes egésze publikálatlan maradt.
A nemzeti bibliotéka most induló digitális szolgáltatása ennek a filológiai munkának az előrehaladását kívánja megalapozni a levélanyag digitális felvételeinek és a levelekkel kapcsolatos legfontosabb adatoknak a folyamatos megjelenítésével, egyben folyamatosan hozzáférhetővé teszi a kéziratokat. Ezek jelentős hányada nem pusztán tartalmával, de ereklyeértékével is a 20. századi magyar irodalomtörténet centrális része, a közönség és az oktatás számára is - olvasható a közleményben. Hozzátették: a harmincezer oldalnyi kéziratanyag jól strukturált, sokrétű, a legkülönfélébb keresési szempontokat érvényesítő adatbázisként válik hozzáférhetővé, hozzájárulva a további tudományos igényű levélkiadások megalapozásához.
A levélanyag után a fényképeket, valamint a versek kritikai kiadásának alapját képező verskéziratokat kívánják hozzáférhetővé tenni.
