Gazda Albert regényt írt – tudtam meg, mikor Gazda Albert, a közéleti újságírástól visszavonult egykori szerkesztőm, számos magyar lap munkatársa, szerkesztője, főszerkesztője, miegyebe dobott egy e-mailt, hogy megjelent a könyve, ami a Leningrád címet kapta.
Mielőtt még bármit, mondjuk a könyv fülszövegét elolvastam volna, az futott át az agyamon, hogy Albert mennyi érdekes dologról adhatna számot akár memoár-, akár regényformában, hiszen 1991 óta foglalkozott újságírással, belülről nézte végig a médiaháborút, a kétezres évek internetboomját, a NER felemelkedését és pusztítását a magyar sajtóban.
Mivel mindig is szerettem, ahogy ír, gyakorlatilag bármit elolvasnék tőle ezekben a témákban is, a Leningrád azonban sokkal személyesebb regény, és a fenti szempontokból kevésbé releváns témába ad betekintést:
Gazda Albert ugyanis ebben a regényben megírta gyerekkora történetét, amit az akkor éppen a Szovjetunióhoz tartozó kárpátaljai kisvárosban, Técsőn töltött.
Ha nem ismerném és becsülném a szerzőt, nem biztos, hogy a kezembe vettem volna a kötetet, mert több szempontból is kívül esik az érdeklődési köreimen; a végére érve azonban elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy a körülmények oda vezettek, hogy végigolvassam. El is mondom, hogy miért.
A teljes cikk az Azonnali.hu-n olvasható, kattints ide
