A választások közeledtével megint fontos lett a politika számára a vidék és annak fejlesztése. Az Orbán-kormány 2025-ig több mint 5 ezer milliárd (!) forintot szándékozik e szektorban elkölteni. Mennek is a „csalogató" akciók: boltfejlesztés, vissza nem térítendő támogatások, családtámogatási kedvező hitelek, CSOK, a „kádárkockák" felújításának támogatása...
Kimutatások szerint a kormánypárt meghatározó szavazói bázisa is itt található. Paradox módon ezek a helyek voltak a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. A korábbi, viszonylag jól működő agráriumot (téeszek, állami gazdaságok) szétverték, megjelent a kárpótlási törvényre építő, „rablóprivatizáció". Ennek nyomán százezreket semmiztek ki rövid idő alatt.
A vidéki parasztság tétlenül nézte a folyamatot, senki sem segített nekik érdekeik védelmében, ennek megszervezésében. Ez a széles, több milliós réteg úgy érezte, hogy becsapták és elfordult a közélettől.
Most, amikor óriásbirtokok születnek, amelyeknek gazdái tévés celebek, ügyvédek, gázszerelők, politikusok, színházrendezők, ez a réteg szintén csendben marad. Illetve nem: menetrendszerűen leadja szavazatát kizsákmányolóira.
Jártuk a vasi vidéket. Arra kíváncsian, hogy az ott élők miként ítélik meg helyzetüket, mit tartanak jövőjükről?
Akivel találkoztunk, mind válaszolt. A 2010 óta kialakult közállapotokat (lád: magyar demokrácia) viszont jól jellemzi, hogy mindannyian kérték nevük mellőzését.
5 Falunap. Jószerivel csak a szórakoztatás marad az önkormányzatoknak.
Gazdálkodókat, önkormányzati képviselőket, szakembereket, kistérségi társulások tagjait, volt pártaktivistákat kérdeztünk arról: milyen a mai magyar vidék, s ennek szerves része, a vasi vidék?
T. Gyula a celldömölki járás egyik falujában gazdálkodik. Birtokáról jól látható a környék éke, a Ság-hegy. „Tragikusnak tartom, hogy a három évtized alatt sem született meg egy olyan normális politikai kurzus, amely országban képes gondolkodni. Úgy vélem, ennek a pici országnak a sorsát sem voltak képesek átlátni, irányítani eddig a hatalmon lévők... Teljes gyámság alatt vannak a falvak", fogalmazott, bírálva a mai ellenzéket is. „Alapvető változásokra lenne szükség. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a struktúra nekik is megfelel".
5 A legtöbb falunak pénz helyett az aktuális ideológiából jutott ki.
Egy, ma már nyugdíjas, korábban jelentős gazdaságot irányító vezető, Károly szerint „Nem szabadna a rendszerváltás óta politikát csinálóknak szégyenérzet nélkül átlépniük a magyar-osztrák határt". Mert, teszi hozzá, „a legatyásodott magyar falvak után, szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk a túloldalon.
„Mellesleg jegyzem meg, hogy Burgenland tartomány a 90-es évek elején kezdett hozzá a falvak közműveinek fejlesztéséhez, vagyis az igazi vidékfejlesztéshez. Mi is akkor kezdtünk el maszatolni és ilyen jogcímre hivatkozva a vidékfejlesztést elhazudni... Egyetlen remény van a változásokra, ha bizonyítottan hiteles emberek jönnek majd".
K. Tamás korábban egy nagy, azóta eltűnt párt aktivistája volt. Politikával már nem foglalkozik, de sarkos véleményt alkot a dolgokról. „Olyan figurák jelentek meg vidéken, főleg az agráriumban, akik az almát keverik a naranccsal és a zoknijukban is pénz van", ironizál.
Majd a közelgő választásokra utalva kifejti:
Az elmúlt három évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a megválasztott képviselők pozícióba kerülést követően rendre okostojások lesznek, kioktatják a falusiakat. Választások előtt kicsit ugyan behúzzák a nyakukat, visszavesznek az arcukból, de mégis méltóságos úrként jönnek „le" hozzánk.
"Ők azok, akik az agrárfejlesztést és a falufejlesztést összemosták, ebből lett aztán a nagy propaganda, a vidékfejlesztés. Szerintem ez volt a legnagyobb merénylet a falvak ellen, hisz az agráriumnak jelenleg annyi hatása sincs a falun élő emberek életére, mint egy helyi boltocskának..."
Tamás véleményét osztja az egyik, határszéli falu független polgármestere is. Aki szerint a legtöbb politikus úgy gondolja, ha orvosi rendelőre, útra, járdára, kultúrára, vagy sportra egy település pénzt kap, akkor az ajándék a részükről.
5 Sikeres önkormányzati piac-projekt Őriszentpéteren.
„Pazarlásnak tekintik, ha egy faluban kövezett a járda, szép közösségi terek alakulnak ki. Miért, milyen legyen egy falu? Sár és pusztulat?!", fakad ki.
Szerinte azt kellene számon kérni, amit vidékfejlesztés címén az elmúlt 30 évben az agrárium „eldurrantott". Olvasatában a forrásoknak 95 százalékát az agrár-klientúra kapta.
„Egy falu - egy milliárdos: miközben a foglalkoztatás a település munkaképes lakosságához képest nulla! Kiszámolta már valaki, hogy egy tonna kukorica mennyibe kerül a magyar embereknek? Mekkora ráfordítással termelnek ezek az emberek? És ilyen hatalmas támogatásokkal, költségekkel a magyar GDP 4 százalékát termeli meg csupán az agrárium".
Szóba került az ellenzék helyzete is. A legtöbben elismerték, hogy a vasi falvakban masszív kormánypártiság dominál, bár az egyes embereknek például fogalmuk sincs arról, hogy mi az a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere, a Fidesz ideológiai sorvezetője). Csőlátó hűségükön az sem változtat, hogy évről élvre nehezebb a megélhetésük.
5 Méhészet egy kis faluban.
Az viszont figyelemre méltó, hogy többen is említették: az ellenzék legalább tíz éve teljesen eltűnt a falvakból.
„Senki felénk se néz, egyetlen ellenzéki nyilatkozat sem foglalkozik a falvak sorsával, jövőjével... Úgy beszélnek az esetleges ellenzéki győzelem lehetőségéről, mintha azt a városokkal meg lehetne nyerni, pedig ez nagy tévedés! Nem lehet győzelmet aratni 2000-2500 falu és 4 millió ember ellenében".
Több önkormányzati képviselővel is találkoztunk. A körmendi járás egyik falujában tisztséget viselő József szerint a helyi önkormányzatoknak alapvetően nincs sem meghatározó szerepe, sem befolyása a foglalkoztatásra, sem a vállalkozásfejlesztésre.
„A települési önkormányzatoknak nincsenek a kezükben sem jogi, sem pénzügyi eszközök arra, hogy a gazdaságot fejlesszenek. Szerintem bizonyos értelemben ez nem is feladatuk. Azzal pedig senki nem vádolhatja a falvak vezetését, hogy ne fogadnák szívesen a munkahelyteremtő vállalkozásokat, hiszen eddig is kapaszkodtak mindenért".
A megszólalók szerint egyetlen pártnak sincs „vidékpolitikusa", vagyis egy olyan elhivatott, hiteles szakember, aki ismerné a falvak életét és lenne bármilyen víziója a falvak jövőjével, megmentésével kapcsolatban.
„Sajnos nincsen már a szakmában Jauernik, Gyenesei, akik nem csak felvállalták a reszortot, hanem értettek is hozzá. Aki csak munkaköri kötelezettségből csinálja a vidékfejlesztést, falufejlesztést az inkább árt az ügynek, mert félrevezetik, és minden hülye ötletet eladnak neki".
Érdekes feltevéssel szolgált egy sárvári, önkormányzati témában jártas szakember, Péter. Aki szerint teljes államreformra lenne szükség. Mint mondta, olyan rendszert kellene alkalmazni, amely az önkormányzatokhoz kapcsolja a hatásköröket.
„Történelmi tény, hogy csak azok az országok működnek jó, ahol ezek a hatalmi szintek erősek. Nem a minisztériumokat kell kiköltöztetni vidékre, hanem a hatásköreiket kell elvonni tőlük és oda adni, ahol a dolgok történnek. Amennyiben a „diktatórikus centralizmus" soron következő változata jön, akkor lehúzhatjuk a redőnyt. Elmenekül mindenki, akinek itt lenne a helye".
5 A testvérvárosi kapcsolatok is leépülőben.
A változtatás szerinte nem olyan bonyolult. „Csupán az 1990-es önkormányzati törvényt és az alkotmányt kellene visszaállítani, erősített garanciákkal. Ezek biztosíthatnák a szubszidiaritás elvének maradéktalan érvényesülését...
Minden lehetőségét ki kell zárni annak, hogy egy-egy lakóközösség élete azon múljon, hogy milyen politikai hatalom irányítja az országot. Messzemenőkig el kell kerülni, hogy kormányrendeletekkel, miniszteri utasításokkal egzecíroztassák a településeket", jelentette ki.
„A megyei, járási hatóságok, igazgatási szervek vezetőinek kinevezése, megbízása, az illetékes választott testületek, közte a megyei közgyűlés, kistérségi társulás, illetve a települések vezetőinek egyetértése nélkül ne történhessen meg. Ehhez alkotmányos garanciák szükségesek. Egy jó alkotmányról, annak módosításáról pedig népszavazásnak kell majd dönteni.
Ugyanis a Fidesz újból feltalálta a fából vaskarikát, a demokratikus centralizmust".
