„Trabantomat műtrágyára cserélném, szart szarért jeligére" – ez a kissé trágár (ál)apróhirdetés a megyei pártlap 1969-es szilveszteri különkiadásában, az Epén Savban jelent meg. Mára elhíresült és szállóigévé vált a szösszenet, bár se Trabant, se békebeli pétisó.
A szombathelyi Epén Sav az új mechanizmus terméke volt. A fővárosban Népszabi néven adtak ki hasonló alkalmi lapot a Népszabadság tollforgatói. 1969-et írunk, liberális folyamatok zajlanak (még) a kádári gazdaságban és a kultúrában. Nyugati filmeket vesznek és vetítenek, pezseg a színházi élet, Nyugat-Európában koncertezhetnek a menő beat-együttesek, az Illés, az Omega, az LGT.
Fotó: ugytudjuk.hu
Mindebbe még az is belefért, hogy a szombathelyi Isis bárban a vetkőző táncosnőnek végképp nem volt takargatni valója... A cenzúra „áramszünete" nyomán a szabad sajtó árnya szinte azonnal megvillant. Még ha csak egyetlen alkalomra is.
Az Epén Sav máig sok tanulsággal szolgál. A benne megjelenő, merész aktfotók szembe mentek a szocialista prűdériával, mint ahogy az említett apróhirdetés is. Mindenki szeretett volna nyugati autót venni, tudva, mennyivel jobbak az NDK-s „csúcstechnológiánál".
Fotó: ugytudjuk.hu
A szövegek az újságírók öniróniájáról is árulkodtak. No és arról, hogy sokszor nem az a képlet, ami a táblára írva vagyon. Mielőtt azt gondolnánk, hogy tömegek élvezhették a friss hangot, el kell mondanunk: csak azok, akik csinálták és akiknek csinálták. A szerkesztőség tagjai, hozzátartozók, néhány nyomdász (akik aztán kicsempésztek pár példányt), a pártapparátus felső köre. Száznál nem több ember.
Aztán a cigaretta szünetet tartó cenzúra visszatért. 1970-től ismét jöttek a termelési riportok, munkasikerek, átadások, avatások, a rendszer mindenben megnyilvánuló felsőbbrendűsége. A propaganda kőfalán valamicskét maximum a Szabad Európa Rádió lazíthatott, lázíthatott.
Volt azonban egy szegmens, ahol nagyjából a sajtószabadság ismérvei uralkodtak. A Magyar Távirati Iroda (MTI) bizalmas kiadványairól van szó. Gyakorlatilag belső használatra szánt anyagok voltak, többnyire fordítások, de néha kiszivárogtak. Az olvasói kört, felső pártutasításra, az állambiztonság illetékes osztálya határozta meg.
A Belső használatra! – hálózat egyik fontos eleme volt a Cikkek a nemzetközi sajtóból, másként „C"- bizalmas. A zöld újság a nyugati országok sajtóját szemlézte, meghatározott tematika szerint. Gazdaság, kultúra, külpolitika éppen úgy szerepelt benne, mint mélyebb ideológiai, filozofikus elemző írások (Marcuse, Antonio Gramschi, Szaharov). A C-bizalmasba bekerültek a Kádár-rendszert bíráló, külföldi cikk fordítások is.
Fotó: ugytudjuk.hu
A kiadványt a pártapparátus vezetői és tagjai, valamint nyelveket beszélő vállalatvezetők, külkereskedők, orvosok, tudósok, vezető művészek, ismert újságírók kapták meg, úgy 10-15 ezer fő. Gyakorlatilag ez a kiadvány testesítette meg a „sajtószabadságot" az országban – az ország nélkül.
Szintén az MTI lefordított anyagait tartalmazta az Ifjúsági cikkek a nemzetközi sajtóból és a Cikkek a szocialista sajtóból című, két belső körös lap is. Előbbi hasonló stílusban és szerkesztéssel jelent meg, mint a C-bizalmas, azzal a lényeges különbséggel, hogy kizárólag a nyugati ifjúsági mozgásokra figyelt.
Ez érthető is volt a hatvanas évek végén, amikor diáklázadások söpörtek végig a világon. Kádárék úgy ítélték meg, hogy jobb felkészülni és megelőzni a forrongást. Így egyfajta „oktatási eszköz" is lehetett ez a kiadvány.
A Cikkek a szocialista sajtóból kevésbé volt zártkörös, de azért érdekes dolgokat tudhatott meg belőle az, akihez eljutott. Az érdekessége abban rejlett, hogy megtudhatta olvasója, mit gondolnak rólunk a „testvéri szocialista országok", illetve a sajtójuk. Általában dúló barátság, közös győzelmek, az imperializmus legyőzés dominált, de akadtak unikumok is.
Mint az a cikk, ami a szovjet Komszomolszkaja Pravdában riportnak álcázva jelent meg a hetvenes évek közepén Budapestről. A fővárost „nyüzsgő" helyként jellemzik, ahol sok a „csillogó kellék". Megállapítva, hogy „a magyarok szeretik a látványosságot, néha eltúlozzák a dolgokat". Ez már-már bírálatnak számított, persze elvtársinak...
Fotó: ugytudjuk.hu
A legfontosabb – és legforróbb – MTI kiadvány a mindössze párszáz példányos, úgynevezett „csíkos', hivatalosan MTI-bizalmas volt. Az előnevet azért kapta, mert címlapján széles piros csíkkal jelent meg, számozottan. Összefűzték (kremmelték), a kiadott példányokat iktatták, elolvasás után elzárták.
A „csíkos" azokat a külföldi információkat tartalmazta, amelyek stratégiailag érinthették az országot, annak vezetését, vagy a KGST-t, a Varsói Szerződést. .
Ilyen bizalmas hír volt például a szovjetek afganisztáni kudarca, Corvalan chilei kommunista vezető kicserélése, vagy a Varsó Szerződést érintő katonai balesetek, kémek lebukása, titkos kísérletek. Mindebből a pártsajtó semmit sem közölt.
Fotó: ugytudjuk.hu
Visszatérve a vasi villanáshoz, az Epén Sav igazi jelentősége abban rejlett, hogy egyáltalán megjelent. Így demonstrálhatta, hogy létezhet egy másik világ, abban pedig egy másféle nyilvánosság. Így vált a szilveszteri (ön)paródia akaratlanul is ellenzékivé.
De ezt csak kevesek vették észre, ha ugyan. A vicces „arcoskodásnak" inkább az volt a következménye, hogy néhány kifigurázott megsértődött, a kollégák szerint „nem értette a viccet".
De ezzel nem voltak egyedül a Trabantok országában.
