Teljesítőképességének plafonját súrolta a kalapácsvető világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Halász Bence a szombathelyi dobóatléták három és félhetes dél-afrikai edzőtáborában, ahol a tűréshatár átlépése egyszer vörös riasztást is küldött a szervezetének.
Kemény munkával fizet a sikerekeért
„Hetente közel 40 tonnányi súlyt mozgattam meg szakítás, guggolás és súlyzófelvétel gyakorlatok teljesítése közben, néha tényleg már úgy éreztem, hogy összeroskadok, és másnap még felkelni sem tudok – nyilatkozta hazaérkezése után a 22 éves atléta az SzPress Hírszolgálatnak. – Ha ez az újabb sikerek ára, akkor elmondhatom, hogy annyi munkával fizettem, amennyinél többel már nem is lehet. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ehhez képest kint a pályán a legkeményebb dobóedzések is felüdülést jelentettek. Főleg úgy, hogy napi rendszerességgel szórtam a jó visszajelzéseket adó 77 métereket.” – büszkélkedett Bence, akit 2019-ben az év magyar atlétájaként köszöntöttek.
Az olimpiai éremesélyes Halász Bencére úgy tekinthet Németh Zsolt, a mestere, mint a megbízhatóság szobrára, aki 2013 óta minden versenyidényben dicsőséget szerzett a szombathelyi klubjának. Érmet szerzett az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, az ifjúsági olimpián, a junior világ- és Európa-bajnokságon, az U23-as Európa-bajnokságon, legutóbb 2018-ban már a felnőttek mezőnyében a berlini EB-n, majd tavaly a dohai világbajnokságon. Sikersorozata a maga nemében egyedülálló.
„Nem az igazat mondanám, ha azt nyilatkoznám, hogy a tokiói olimpián örömmel beérném egy pontot érő helyezéssel is, mert valójában az éremszerzés a szívem vágya. Nem csak a lelkesedésemen és a kitartásomon fog múlni az álom teljesülése, hanem a nagy ellenfeleim teljesítményén is. Egy biztos: semmiképpen sem szeretnék úgy járni, mint tavaly, amikor a VB előtti portugáliai edzőtáborban szinte mindennap volt legalább egy-két 80 méteres dobásom, amivel Dohában a bronznál és értékesebb érmet vehettem volna át, de sajnos nyolcvan alatt maradtam.”
Izgulva csak bukni lehet
A tavalyi inkább őszi, mint nyári világbajnokságon a lengyel Pawel Fajdek 80.50 méteres legjobb dobásával negyedszer lett aranyérmes, aki ennek ellenére eddig minden olimpiáján „fejre állt”, így még egy ötkarikával ékesített bronzéremmel sem büszkélkedhet.
„Az itthoni téli dobóbajnokság után egy újabb három és félhetes dél-afrikai felkészülési tábor következik, ami semmivel sem lesz könnyebb, mint az első. Bevallom, olykor nehezen bírom a távollétet, honvágyam van, és olyankor az esti filmnézések sem dobnak fel. Jól tudom, hogy ezt is bírni kell, mert nem csak az izmaimnak kell acélosnak lennie, hanem az idegeimnek is. Komolyt súlyt helyezünk a mentális „formába hozásomra”, izgulva, a dobásokat elidegeskedve csak botladozni, vagy bukni lehet. Nekem most kifejezetten jót tesz, hogy újra a klubtársam, a londoni olimpiai bajnok Pars Krisztián társaságában edzhetek. Úgy érzem, hogy a közös munkából, a napi gyötrődésünkből ő is profitál. Remélem is, hogy 38 évesen újra ott lehet az olimpián. Ha jellemezni kellene, hogy miféle szellem hatja át az edzéseinket, az jön a számra, hogy csőlátással csak előre tekintünk. Semmi mással nem foglalkozunk, csak a munkával és az esélyeinkkel, és csupán elvétve a mostanában sokat emlegetett veszélyekkel” – ezzel zárta nyilatkozatát a világ legjobbjai közé tartozó kalapácsvető.
