A rendszerváltás után a szombathelyi önkormányzat nagy várakozásokat fűzött az osztrák, benne a burgenlandi kapcsolatokhoz. Főleg a térség közlekedési fejlesztésében bíztak. Ennek keretében állt volna helyre a Szombathely-Oberwart-Pinkafeld vasútvonal is, amely Friedberg irányában haladt tovább. Az ezredfordulón már Szombathely-Graz-Oberwart infrastrukturális háromszöget emlegettek, még az A2-es autópálya magyar leágaztatása is szóba került.
Mertek nagyot álmodni politikusi eleink, ám az álmokból többnyire nagyot mondás lett. Tény, megépült a 89-es számú, az osztrák határa vezető főút. Azoknak az ezreknek a nagy szerencséjére, akik napi-heti ingázásban vannak hazájuk és a megélhetést nyújtó szomszédos ország között. Autóval igen, de anélkül nem megélhető a szabad határ. Amíg 1990-ben a Vasi Volán napi járatokat indított Szombathely és Oberwart között, addig mára az egyébként testvérváros Felsőőr leginkább autóval (vagy gyalog, motorral, biciklivel) érhető el. Így a 40 kilométerre levő város messzebbre került tőlünk, mint valaha.
Sajnos, más értelemben is.
Az uniós mini-tigrises, közös gazdasági fejlődést 2010-ig nem sikerült elérni. A közlekedési tengely sem működött, de legalább erős volt a testvérvárosi kötelék. Ekkor Felsőőr és Szombathely polgármestere rendszeresen találkozott és egyeztetett az ekkor még létező közös, uniós turisztikai pályázatokról. Megfogalmazódott a vashegyi (Eisenberg) borvidéki együttműködés, amelyből kinőtt a sikeres Weinidylle, megépült a határmenti kerékpárút több szakasza, erősödött a közös természetvédelem és natúrparki együttműködés, gasztronómia kurzusok követték egymást, beindult az uniós középiskola, kiterjedt a magyar részvétel a felsőőri vásárra, megerősödött a burgenlandi magyar kultúrkör.
A kedvező folyamatok 2010 után pár évig még kitartottak, de amint az Orbán-kormány elkezdte bírálni az Európai Unió szervezeteit, majd annak egész struktúráját, az osztrákok érzékelhetően visszahúzódtak a közös programoktól. A kormányzati váltás kihatott a helyi, fideszes többségű szombathelyi önkormányzatra is, amely már nem kezelte prioritásként sem a térségi, sem a helyi együttműködést. Ellenben együttműködési szerződést írt alá egy több millió lakosú kínai várossal, amely már önmagában is aránytévesztés. A Szombathely- Felsőőr testvérvárosi kapcsolatok 2014-től gyakorlatilag befagytak, a közös programok leálltak, az együttműködés formálissá vált. Az osztrákok, nem először, tudomásul vették a keleti sógorok tüskézését és nem erőltették a dolgot. Így a 2012-es eredőjű, közös vasútélesztési kísérletekkel is felhagytak, az lekerült a napirendről. De ennek volt egy máig érvényes, gazdasági oka is: a határ túloldalán ugyanis feltették a kérdést, kinek használ a 100 millió eurósra tervezett beruházás? És meg is feleltek rá.
Azok a tervek, miszerint a vasi-burgenlandi határmentén összeérő gazdaság formálódik, közös üzemek és gyárak épülnek, amikhez kiépített közlekedési infrastruktúra és állandó fuvarozás kell, az elmúlt 30 évben nem valósultak meg. Akkor meg minek a vasút? Jó, ott van a személyszállítás, a kereskedelem, mint közös vivő erő. Csakhogy a magyar jóléti fejlődés nem hogy közelített volna az ausztriaihoz, hanem attól egyre inkább elmaradt. Így a tömeges, pénzköltő magyar vásárlóerőre sem számíthattak a szomszédok. Intő jel volt számukra a Szombathelyre tervezett szupermarket-komplexum építésének meghiúsulása is (Magellán centerként híresült el), amely végül EO néven valósult meg Oberwartban és az egyik legsikeresebb burgenlandi-stájer projektté vált.
Nemrég viszont felröppent: a szomszédok mégis megépítik a régi pályát, újra lesz vasút. Az Oberwart-Firedberg közti Open Rail kisérleti pályáról van szó, amin a legkorszerűbb vasúttechnikai (digitális, önvezető) programokat valósítanák meg. De a vasút Ausztriában is drága üzem, az oberwarti állomás ma is csendes, sínjei rozsdásodnak. Többen vélni tudják, hogy mozgás van a magyar határ felé vezető szakaszon is, de ez inkább technikai karbantartásként értelmezhető. Vonatközlekedés megindításáról itt sincs szó. Bár tény, Ausztriában nagyon erős zöld lobbi – parlamenti szinten is – és támogatná a vasútépítési projektet. No persze, uniós pénzből... A füvet mindenesetre elkezdték kaszálni.
Ami mindebből ránk eső rész, az új önkormányzatnak újra meg kell fogalmaznia a testvérvárosi prioritásokat. Mi a fontosabb: a közeli, vagy a távoli? A munka, vagy a protokolláris kapcsolat? Felsőőr régi partner, ide utazni nem nagy kaland, de munka az lenne bőven. Ráadásul a kormány másban gondolkodik, valamiért nagyon akarja a tengeri kijáratot (egy már van, 30 millió euróért egy füves, rozsdaövezetes terület Triesztben). Így továbbra is a magyar-szlovén vasúti fejlesztésben érdekelt, most éppen Lentibe vezetnék a síneket. Mivel a nyugat elleni politikai támadások állandósultak, ez kihat a határmenti gazdasági kapcsolatok jövőjére is. Egy felsőőri hivatalnok szerint Szombathely számukra megmaradt látványosságnak és olcsó vásárlóhelynek, de „fölöslegesnek látszik akár vasutat, vagy autópályát keleti irányba építenünk". Egyre több burgenlandi polgármester gondolja úgy, hogy nem kell erőltetni sem a kisebb utak, vagy átvezető szakaszok felújítását, újranyitását. Így a határ magyar oldalán leginkább csak a nagyot mondás marad.
