A szociális dolgozók hosszú évek óta nevetséges és felháborító bérért kénytelenek végezni a munkájukat. Ráadásul itt Vas megyében külön erősíti a méltatlan helyzetet, hogy alig pár kilóméterre, a határ másik oldalán a többszörösét lehet keresni ugyanazért a munkáért. Kimondhatjuk, hogy a szociális dolgozók közül a legtöbben már csak a szakmai elhivatottság miatt maradtak a rendszerben, de mégis nekik köszönhető, hogy az alulfinanszírozott és évről évre cserbenhagyott szektor még egyáltalán működőképes.
A kitartásért és elkötelezettségért azonban a kormánytól nem hála és megbecsülés, hanem újabb és újabb pofonok járnak. Ennek sajnos újabb példája a mostani válsághelyzet: miközben teljesen egyértelmű, hogy a szociális dolgozók többsége ugyanúgy a frontvonalban harcol, mint az orvosok vagy ápolók, róluk mégis megfeledkezik a kormány. Az egészségügyi dolgozók számára – teljesen megérdemelten – már néhány nap után béremelést jelentettek be, a szociális dolgozókról pedig hetek óta hallgatnak, miközben a sokadik idősek otthonában jelent meg a vírus.
Pedig a plusz bér nem csak a megbecsülés jele lenne, hanem egyszerűen szüksége van rá a dolgozóknak: sokan ugyanis nem mernek hazamenni a családjukhoz, nehogy megfertőzzék őket, ezért például albérletet bérelnének. Félnek attól, hogy megfertőznek másokat, nem akarnak közösségbe menni, ezért inkább házhozszállítással oldanák meg a bevásárlást vagy az étkezést. Ezek mind pluszköltségek, melyeket az alapfizetésükből esélyük sincs kigazdálkodni. A kormány mégsem segít.
A legtöbben jobban járnának, ha holnap felmondanának és elmennének mondjuk a kereskedelembe dolgozni, hiszen még ott is sokkal magasabb fizetésért kéne sokkal kisebb kockázatot vállalniuk. De nem teszik, mert nem akarják, hogy egy ilyen helyzetben összeomoljon a szociális ellátórendszer. A kormánytól pedig csupán azt várnák, hogy vegye észre és támogassa őket. Egyelőre úgy tűnik, hogy hiába.
Szavazás
