Negyvenöt évvel ezelőtt került hatalomra Kambodzsában a vörös khmer nacionalista mozgalom, ami a nemzetépítő jelszavak máza mögött csaknem kiirtotta a lakosságot. A Párizsban tanult idealista Pol Pot olyan kommunista államot képzelt el kollégista társaival, amely kizárólag munkaalapú. A tudás és a tehetség ebben a rendszerben halált ért.
7
E korszakról készített mára már klasszikus filmet Roland Joffé 1985-ben, hogy aztán rá egy évre be is söpörjön érte három Oscart. A Gyilkos mezők (The Killing Fields) alapja az azonos című regény, amit Sydney Schanberg újságíró adott ki. Megtörtént eseményeken alapul, mintegy emléket állít a tisztességes, bátor és oknyomozó újságírásnak. Amikor még szolidárisak voltak egymás iránt a sajtó munkatársai, akár az életük árán is.
Sydney a hetvenes évek elején a The New York Times munkatársaként dolgozott a háborús övezetben, munkáját alapvetően segítette a helyi Dith Pran fotóriporter-tolmács. Kettőjük sorsát öntötte aztán könyvbe az amerikai úgy, hogy abban megjelenik a vörös khmer gyilkos társadalom-átalakító kísérlete. Őt a filmben Sam Waterston, kollégáját Heing S. Ngor alakítja. Fotósként feltűnik a vásznon John Malkovich is.
7
A páros neve akkoriban világszerte ismertté vált, mivel ők leplezték le az amerikaiak titkos bombázásait a zűrzavarba süllyedő országban. Schanberg ezért később Pulitzer-díjat kapott, kambodzsai kollégája már korántsem volt ilyen szerencsés. Az elején még sikerült nekik és több társuknak a főváros, Phom Penh francia nagykövetségére menekülniük, de aztán a diadalittas khmerek zaklatása állandóvá vált és felőrölte a követség erejét.
7
Végül kiadták azokat, akik kambodzsai gyökerekkel rendelkeztek, a vegyesházasságban élőket is. Dithnek szereztek ugyan hamis brit útlevelet, de a sors kegyetlen iróniája folytán nem sokkal az ellenőrzés előtt a kép „beégett" (technikai hiba az analóg korból, a rossz papír miatt egy idő után a rögzített fotó eltűnik). A követséget el kellett hagynia, szinte azonnal munkatáborba vitték, alapos verések közepette.
Gúnyos mellékszál az USA-nagykövet menekülése a fővárosból. Nagyjából úgy, mint nem sokkal előtte kollégájának eliszkolása a vietnami Saigonból... Csillagos-sávos lobogóba burkoltan, helikopterek gyűrűjében, de mégis gyáván és megalázottan.
Sydney haza, kollégája a halottakkal teli, gyilkos mezőkre kerül. Négy év után megszökik, az elhurcolt kambodzsai értelmiségiek közül egyedüliként (!) éli túl a borzalmakat. Végül a vietnami hadsereg benyomul az országba és leveri a teljesen elszabadult rezsimet.
7
Dith megmenekült, az USÁ-ba költözött és folytatta munkáját barátjával. Aztán majd ő lesz az, aki halálig küzd azért, hogy a khmerek tetteire fény derüljön. Volt rá oka: 50 rokonát végezték ki, népes családjából csak ő és nővére maradt életben.
„Egyszemélyes kereszteshadjárat vagyok. Azokért szólok, akik nem élték túl és azokért, akik még most is szenvednek. Csakúgy, mint egyik példaképem, Elie Wiesel, aki a zsidó holokauszt rettenetére hívta fel a világ figyelmét. Én a kambodzsai holokausztra próbálom ráébreszteni a világot, mert mindezen tragédiáknak egyetemes jelentősége van" - mondta el egy interjúban.
7
A vörös khmerek kommunista-nacionalista rendszerének indulásakor bevezették a nulla évet, eltöröltek minden addig működő intézményt. A kereskedelemtől kezdve, a bankokon, egészségügyön, oktatáson, valláson keresztül egészen a családig. Az elszakított gyerekeket katonává, vagy bárhová küldhető munkássá nevelték.
Szóhasználatukban a Demokratikus Kampucsea 7 millió lakosából két-, más források szerint közel hárommilliót - csecsemőket, gyerekeket, nőket, öregeket egyaránt - mészároltak le. A városi értelmiséget, a nemzetiségieket kényszermunkatáborokba hurcolták. Itt az embertelen körülmények között agyondolgoztatott munkások szinte kivétel nélkül előbb-utóbb belehaltak az éhezésbe, vagy a változatos betegségekbe, a mindennapos, rutinszerű kivégzésekbe.
7
„A hullákat egymás hegyire-hátára hányták a vizes árkokban, és pontosan lehetett tudni, hogy hol vannak a gyilkos mezők, mert a fű ott mindig sokkal magasabbra nőtt és zöldebben virított a holttestek fölött" - írja Schanberg könyvében.
Amelynek filmes változatát érdemes időnként újranézni, mert a vörös khmerek itt élnek közöttünk.
