A Sabaria Cipőgyár 1987 nyarán lobbant lángra, a szeles időben a tűz gyorsan terjedt. A katasztrófa viszonylag jól dokumentált. Két évvel ezelőtt fotókiállítást nyitottak, az oltásban résztvevők emlékeztek. De mindig előkerülnek újabb képek a sufniból, vagy egy elfelejtett, porosodó dobozból.
Egy szemtanú szolgált néhány képpel, de legalább ilyen érdekes emlékezése a csaknem 33 évvel ezelőtti eseményre. Mint mondta, ismerőse fotózott, aki a tűz láttán hazarohant a gépért, a nagy buzgalomban még a nadrágja is elszakadt. A nagy zűrzavarban még az égő gyár elé is bejutott, de a tűzoltók elküldték. A szemtanú szerint a tűz gyorsaságával terjedtek a hírek, a város lakói gyorsan megtudták, hogy nagy a baj.
„Délután volt, egyszer csak azt vettem észre a főtéren, hogy büdös a levegő. Pedig fújt a szél. Azt gondolta, hogy valahol gumit égetnek, ez akkor bevett szokás volt a város egyes részein. De a füst egyre sűrűbb és fojtogatóbb lett. Előkerültek a zsebkendők, sokan köhögtek, a napot is alig lehetett látni. Ekkor kiáltotta valaki, hogy ég a gyár. De melyik gyár? Akkor húsznál is több volt Szombathelyen. Hát a fűrészek! (A Falcot hívták így a szombathelyiek). Meg is indultak arra felé, de egy bicikliző nő elmondta, hogy a cipőgyár ég, onnan hajtott ide. Ekkor már visítottak a szirénák, mi meg elkezdtünk felfelé futni a Kossuth Lajos utcán".
Az emlékező szerint nagy tömeg volt már a Perint partján, a gyár óriási füsttel égett. Egymást érték a tűzoltóautók, megjelent a karhatalom is. Ők terelték egyre hátrább az embereket.
„Ami nekem feltűnt, az a csend volt, mármint az emberek csendje. Ott áll több száz, vagy ezer ember és semmi duma, pusmogás, vagy ilyesmi. Csak álltak és nézték a lángoló gyárat. Talán sokkot kaptak, nem tudom, De ma is borzongok, ha ez a kép jut eszembe."
A cipőgyári tüzet végül megfékezték, de a parazsak napok múlva is izzottak. A kár felszámolása viszonylag gyorsan ment. Ekkor még senki sem gondolta, hogy rövidesen újabb trauma jön, amely rosszabb lesz, mint a lángok voltak. A szovjet exportra termelő cipőgyár a rendszerváltás után nem tudott alkalmazkodni a valós piaci viszonyokhoz, több kézen is átment, végül bezárt, 2 ezer ember veszítette el munkahelyét. Most éppen átépítik, a több mint százéves munkakultúra utolsó tárgyi emlékei is eltűnnek. Talán csak a nagy tűz emlékezete marad majd meg.
Szólj hozzá!
A kormánypárti politikusok szerint a március 15-i felvonulás történelmi lesz, csak az a kérdés: honnan tudják ezt előre?
A honvédelem érdekében huzamos időn át végzett eredményes tevékenységét ismerték el.
Az utcát lezárják, tessék dugóra számítani.
A kosárcsapat támogatása is a költségvetéstől függ.
Egy ritka genetikai rendellenessége van ennek a madárnak.
Állítja Magyar Péter.
Nagy István agrárminiszter “sohavégetnemérős” sztorija az el nem készülő projekttel.
Egyelőre nem tudni mennyi pénzbe is kerül ez az adófizetőknek.
Pintér Bence szerint a 2026-os büdzsé jelentős többletforrást biztosít a város kulturális intézményeinek és programjainak.
Kósa Roland a történelmi helyszínre hívja a győrieket, ahol egész napos családi programokkal idézik fel az 1848-as eseményeket.
Március közepétől koncertek, kiállítások és családi programok várják az érdeklődőket a város több pontján.
Igencsak befolyásosak a Sárváriakért Egyesület tagjai, ha ezt el tudják intézni.
A kutasoknak ráadásul fel kell jegyezniük a rendszámot vagy a forgalmi vonalkódját, az adatokat pedig a NAV felé is továbbítani kell.
A város több intézménye is megnyitja kapuit a szülők és a gyerekek előtt.
Forradalmi történetek, költészet, művészet és vallási emlékek.
Torna- és tantermek illetve eszközök korszerűsítésére jutott támogatás több intézményben, a tavaly sikeres program idén is folytatódik.
A TISZA elnöke a választások előtt komoly lejárató kampányra számít a kormány részéről.