A Sabaria Cipőgyár 1987 nyarán lobbant lángra, a szeles időben a tűz gyorsan terjedt. A katasztrófa viszonylag jól dokumentált. Két évvel ezelőtt fotókiállítást nyitottak, az oltásban résztvevők emlékeztek. De mindig előkerülnek újabb képek a sufniból, vagy egy elfelejtett, porosodó dobozból.
Egy szemtanú szolgált néhány képpel, de legalább ilyen érdekes emlékezése a csaknem 33 évvel ezelőtti eseményre. Mint mondta, ismerőse fotózott, aki a tűz láttán hazarohant a gépért, a nagy buzgalomban még a nadrágja is elszakadt. A nagy zűrzavarban még az égő gyár elé is bejutott, de a tűzoltók elküldték. A szemtanú szerint a tűz gyorsaságával terjedtek a hírek, a város lakói gyorsan megtudták, hogy nagy a baj.
„Délután volt, egyszer csak azt vettem észre a főtéren, hogy büdös a levegő. Pedig fújt a szél. Azt gondolta, hogy valahol gumit égetnek, ez akkor bevett szokás volt a város egyes részein. De a füst egyre sűrűbb és fojtogatóbb lett. Előkerültek a zsebkendők, sokan köhögtek, a napot is alig lehetett látni. Ekkor kiáltotta valaki, hogy ég a gyár. De melyik gyár? Akkor húsznál is több volt Szombathelyen. Hát a fűrészek! (A Falcot hívták így a szombathelyiek). Meg is indultak arra felé, de egy bicikliző nő elmondta, hogy a cipőgyár ég, onnan hajtott ide. Ekkor már visítottak a szirénák, mi meg elkezdtünk felfelé futni a Kossuth Lajos utcán".
Az emlékező szerint nagy tömeg volt már a Perint partján, a gyár óriási füsttel égett. Egymást érték a tűzoltóautók, megjelent a karhatalom is. Ők terelték egyre hátrább az embereket.
„Ami nekem feltűnt, az a csend volt, mármint az emberek csendje. Ott áll több száz, vagy ezer ember és semmi duma, pusmogás, vagy ilyesmi. Csak álltak és nézték a lángoló gyárat. Talán sokkot kaptak, nem tudom, De ma is borzongok, ha ez a kép jut eszembe."
A cipőgyári tüzet végül megfékezték, de a parazsak napok múlva is izzottak. A kár felszámolása viszonylag gyorsan ment. Ekkor még senki sem gondolta, hogy rövidesen újabb trauma jön, amely rosszabb lesz, mint a lángok voltak. A szovjet exportra termelő cipőgyár a rendszerváltás után nem tudott alkalmazkodni a valós piaci viszonyokhoz, több kézen is átment, végül bezárt, 2 ezer ember veszítette el munkahelyét. Most éppen átépítik, a több mint százéves munkakultúra utolsó tárgyi emlékei is eltűnnek. Talán csak a nagy tűz emlékezete marad majd meg.
Szólj hozzá!
Trump szerint ez „a valaha összeállított legnyűgözőbb és legjelentősebb testület" - az 1 milliárd dolláros tagdíjról persze nem beszélt egyikük sem.
A területet Varga Jenő fideszes önkormányzati képviselő cége őrizte, majd telepként üzemeltette a város tudta nélkül.
A munkajogi szabályozás időről időre a hírek fókuszába kerül és a próbaidő intézménye tipikusan ilyen terület. Bár sokak számára ismert fogalom, mégis számos félreértés övezi a gyakorlati alkalmazását, különösen a munkaviszony megszüntetésének és a jogosultságok kérdésében.
Majd a feleségét is megfenyegette, hogyha terhelőt vall rá, akkor nem kapják vissza a hatóság által nevelésbe vett gyermekeiket.
Túl gyorsan mentek, autónak ütköztek, és csak az egyikőjük viselt sisakot.
A termékek címkézése talán sokak számára egyszerű és rutinszerű feladatnak tűnhet, de valójában jóval mélyebb jelentőséggel bír ez a tevékenység.
Bemutatta az első igazolását Magyar Péter.
A Mediaworks-nek bocsánatot kell kérnie a TISZA elnökétől.
A karácsonyi és újévi időszakban ugrásszerűen nőtt az internetezés és a tévézés, több szolgáltatónál történelmi csúcsokat mértek.
Versenyhelyzet alakult ki a Budapest-Bécs vasútvonalon.
Kivonult a TEK, lövések végül nem dördültek.
A helyi önkormányzat zöld projektje a végéhez ért, de hamarosan még nagyobb zöld felület kaphat teljesen új kinézetet a városban.
Díjátadóval és kulturális műsorral emlékezik meg a város január 22-én a magyar kultúra napjáról.
Lássuk mi mindenre lehetett volna költeni azt a pénzt.
Sóterápia, éjszakai bevetés, Ványa bácsi, székely fonó és egy csomó minden más.
Ágh Péter nem felejtett el pózolni egyik település polgármesterével sem.
Egy véradással akár három élet is megmenthető.