Alig több, mint egy hete jártunk legutóbb a Bucsu Határátkelőhelynél. Akkor azt írtuk, hogy "lógó vezetékekkel, rozsdás fémhulladékkel és betört ablakokkal találkoznak azok, akik a Bucsunál lépik át a magyar-osztrák határt".
Egy pusztulat a Bucsu Határátkelő
Lógó vezetékekkel, rozsdás fémhulladékkel és betört ablakokkal találkoznak azok, akik a Bucsunál lépik át a magyar-osztrák határt. A tető, ami egykor az esőtől és hótól védte a határon átutazókat, amíg azok útiokmányaikat felmutatták vagy éppen a vámot intézték, most méteres gaz nő. Magyarország 2004.
Pedig tavaly júliusban még arról volt róla, hogy azokat az átkelő épületeket, amik a schengeni határokon belül vannak (ilyenek a Vas megyei épületek is) és már jó ideje nem használják őket, el kell bontani, vagy a szomszédos országok bevonásával fejleszteni kell.
Azt ígérték, hogy 2020. június 30-ig elkészítik és közzéteszik a terveket az épületek hasznosítására.
Ebből egyelőre semmi sem lett.
Holnap indul a magyar határzár, kapóra jönnének a határállomások, de a migrációs válságra hivatkozva egyébként sem lenne okafogyott néhány berendezett épület. Ezek helyett egyelőre maradnak a konténerek, sátrak, bérelt illemhelyiségek az állomány számára.
Mivel az épületek jelenleg a Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában állnak, megkérdeztük őket, hogy mikor dől el határállomások ingatlanjainak sorsa.
Az MNV válaszában azt írta, hogy
Az érintett ingatlanok a kormányzati döntések értelmében rövidesen a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vagyonkezelésébe kerülnek, így azok jövőbeli hasznosítása már nem az MNV Zrt. részéről valósul meg.
Nosza, akkor ezt a levelet belefűzve a Magyar Közútnak is írtunk pár kérdést arra vonatkozóan, mikor rendeződhet az elhagyatottan álló épületek ügye.
Sajnos sok biztató szót nem kaptunk, ugyanis a közutasok szerint
A kérdéses határátkelők jelenleg még a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyonkezelésében vannak. További hasznosításukról így társaságunk csak a későbbiekben adhat majd részletesebb, pontos tájékoztatást.
Azaz egyelőre minden marad a régiben.
Csak remélni tudjuk, hogy a háttérben azért valamin valóban gondolkodnak az illetékesek.