A jelenlegi járványügyi helyzetben még nagyobb problémát okozhat a munkaerőhiány, hiszen az intézetek járványügyi gócpontoknak számítanak, és fennáll a veszélye annak, hogy sok dolgozó kerül betegállományba. A járvány elleni hatékony védekezés jegyében fontos előre gondolkodni és felmérni a jelenlegi kapacitásokat. De még mielőtt a kapacitásokról szólunk, vessünk egy pillantást a hazai szociális ellátórendszer jelenlegi helyzetére - írja a TASZ.
A személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások Magyarországon még mindig intézménycentrikusak. Ez azt jelenti, hogy a lakókörnyezetbe integrált, támogatott életvitelt lehetővé tevő szolgáltatások alig érhetők el, így sokszor a bentlakásos szociális otthonok jelentik az egyetlen alternatívát, ha a család már nem tudja megoldani az idős, vagy fogyatékossággal élő családtag ellátását. Sokféle bentlakásos szociális intézmény működik az országban, ide tartoznak az idősotthonok, a fogyatékos emberek, pszichiátriai vagy szenvedélybetegek otthonai.
Gyakran fordulnak hozzánk lakók, érintett családok és intézetekben dolgozók, mert az otthonokban a körülmények nem biztosítottak a megfelelő ellátáshoz. Az elégtelen munkafeltételek és az alacsony bérek miatt sok ápoló, gondozó szakember hagyta ott a szociális szférát, miközben az intézetek alig találnak új, képzett munkaerőt. A KSH 2019-es adatai szerint a nemzetgazdasági ágak közül a humán egészségügyi és szociális ellátásban volt a legmagasabb a humánerőforrás-hiány.
Annak minimumát, hogy hány szakmai dolgozót kell az intézményeknek foglalkoztatniuk, jogszabály határozza meg, kötelező érvénnyel. Ha ennél kevesebbet foglalkoztat egy intézet, akkor a kormányhivatal hatósági ellenőrzés során szankciókat szabhat ki. A működési engedélyt ideiglenes hatályúvá változtathatja, létszámstopot rendelhet el, illetve 200 000 forintig terjedő bírságot szabhat ki, ha az intézmény nem nyújtja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a jogszabályok alapján nyújtania kellene.
A Szociális Ágazati Portálon 2015 óta elérhető azon szociális szolgáltatók listája, melyek a törvényben meghatározott jogsértést követtek el. A táblázatból látható, hogy a szankciók kiszabásához sokszor a hiányos személyi feltételek vezettek. A TASZ-hoz befutó megkeresések is ezt erősítik meg: gyakran előfordul, hogy az intézmények egyszerűen nem képesek megteremteni a jogszabályban előírt, a lakók szükségleteihez igazodó minimum személyi feltételeket.
Még tavaly májusban közérdekű adatigényléssel fordultunk a szociális intézetek állami fenntartójához, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF). Arra kérdeztünk rá, hogy a személyes gondoskodást végző munkakörök közül hány státusz volt betöltve az állami fogyatékos és pszichiátriai betegek otthonaiban. A betöltött munkakörök számára vonatkozóan a Főigazgatóság elutasította az adatszolgáltatást azzal indokolva, hogy nem áll rendelkezésére adat.
Ezt az abszurd választ természetesen nem fogadtuk el, hiszen fenntartóként a Főigazgatóságnak látnia kell, hogy hány dolgozója van és erről köteles közadatot szolgáltatni. 2017. március 1-je óta működik egy országos online integrált adatkezelési rendszer is (SZIA), amely tartalmazza az ellátotti és dolgozói adatokat.
Írtunk tehát egy másik adatigénylést, amelyben megint kikértük a fogyatékos és pszichiátriai otthonok betöltetlen szakmai álláshelyeinek a számát. Összesen 149 fogyatékos és pszichiátriai betegek otthonáról kaptunk végül adatot, amely megerősítette a jogsegélyszolgálatunkra bejövő panaszok súlyát: a szociális ellátórendszer ezen szegmensét rendszerszintű munkaerőhiány sújtja. 93 intézmény nem tudta biztosítani a rendeletben előírt szakmai létszámminimumot, és mindössze 56 intézményben nem hiányzott szakmai dolgozó. Tehát az intézmények több mint 62%-a a kötelező létszámnorma alatt működött 2019. július 1-én. A fogyatékos otthonokban 670, pszichiátriai betegek otthonaiban 245 szakmai dolgozó hiányzott összesen.
Fontos kiemelni, hogy az SZGYF a betöltetlen álláshelyek számát „az engedélyezett álláshelyek tekintetében” adta meg. Nem tudtuk, hogy ez a szám pontosan hogy viszonyul a jogszabályban előírt létszámnormához, ezért külön rákérdeztünk a fenntartó által engedélyezett és a jogszabályban előírt szakmai álláshelyek számára is.
Így új adatokat kaptunk, amelyekből az derült ki, hogy van, ahol az engedélyezett álláshelyek száma nagyobb a törvényileg biztosítandó minimumnál (de az is előfordult, hogy kevesebb, erről bővebben lejjebb, a kiskorú és súlyosan, halmozottan fogyatékos lakókra vonatkozó ápoló-gondozói létszám módosítása kapcsán írunk). 147 állami fogyatékos és pszichiátriai ápoló-gondozó otthon szakmai létszámát összesítettük - ez az engedélyezett álláshelyekhez képest 15 százalékkal volt alacsonyabb tavaly november 30-án.
47 intézmény 20%-nál nagyobb munkaerőhiányt jelentett, 25 intézmény mondta azt, hogy 30% felett van a szakemberhiány, 10 intézményben volt 40% feletti ez az arány. Kiugróan nagy volt a hiány a szakemberekből a fővárosban (39%). Budapesten van olyan intézmény, ahol több mint 60, sőt van, ahol több mint 70%-os volt a szakemberhiány. Megyei bontásban Budapest után Zala megyében (34%), Vas megyében (31%), Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében (25%), valamint Komárom megyében (21%) hiányzott a legtöbb szakmai dolgozó. Az alábbi táblázatban azt a 10 intézményt szedtük össze, ahol a legnagyobb volt a munkaerőhiány. Itt pedig egy részletesebb táblázat található az intézményekkel, ahol 20%-nál nagyobb munkaerőhiányt jelentettek.
| INTÉZMÉNY | % |
| Vakok Állami Intézete Komplex Rehabilitációs Intézménye | 71 |
| Zala Megyei Szivárvány Egyesített Szociális Intézmény, Magyarszerdahely | 64 |
| Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok - Budapest, Soroksári út 61-65. alatti telephelye | 60 |
| Pest Megyei Viktor Egyesített Szociális Intézmény Pilisvörösvári Otthona | 52 |
| Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok - Budapest, Széchenyi emlékút 3-5. alatti telephelye | 48 |
| Vas Megyei Szakosított Otthon, Ivánc | 48 |
| Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok - Budapest, Vas Gereben utca 21. alatti telephelye | 46 |
| Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon Drávakastély szociális otthoni telephelye | 43 |
| Zala Megyei Fagyöngy Egyesített Szociális Intézmény Boróka Otthona, Zalaapáti | 43 |
| Zala Megyei Fagyöngy Egyesített Szociális Intézmény Domb Otthona, Zalaapáti | 40 |
| Zala Megyei Szivárvány Egyesített Szociális Intézmény Napsugár Otthona, Pölöskefő | 38 |
Hozzá kell tenni, hogy az adatok több okból is torzítanak. Van olyan intézmény, ami kimaradt (például a 130 férőhelyes ágfalvai pszichiátriai, illetve a 150 férőhelyes gacsályi fogyatékos otthonok nem szerepelnek az adatsorban). Néhány intézmény adatai pedig nyilvánvalóan rosszul lettek adminisztrálva. Például volt olyan, amelyik 139 lakóra 11 engedélyezett szakmai álláshelyet jelölt meg - a minimum legalább 50 szakmai álláshely helyett - majd bejelölte, hogy teljesíti a létszámnormát. Azt is fontos hozzátenni, hogy az összes intézetre átlagosan megállapított 15%-os arány az engedélyezett szakmai létszámokhoz képest jött ki. Az engedélyezett szakmai létszám gyakorta magasabb, mint a rendeletben előírt minimum létszám, amiből az következne, hogy a munkaerőhiány valójában 15%-nál alacsonyabb, ha a a törvényileg előírt minimumokat vesszük viszonyítási alapnak.
De tudni kell még valamit, mégpedig azt, hogy a fogyatékos otthonok esetében a minimum szakmai létszám kiszámítása változott. A rendelet szerint 100 fő fogyatékossággal élő felnőtt lakóra 30 fő ápoló, gondozó munkatársat kell biztosítani egy ápoló-gondozó otthonban, viszont a kiskorú és a súlyosan-halmozottan fogyatékos lakók esetén 40 főt. Ám 2018 szeptemberében egy + jel került be a 40 elé, amely értelmében esetükben 100 főre 70 ápoló-gondozó munkatárssal kellett számolni (“30 fő, ebből min. 1 fő ápoló, kiskorúak ellátása és súlyos, halmozottan sérült ellátottak esetén + 40 fő”). Érdekes módon ez a + jel 2020 februárjában kikerült a jogszabályból, ami jelenleg most így néz ki: “30 fő, ebből min. 1 fő ápoló, kiskorúak ellátása és súlyos, halmozottan sérült ellátottak esetén 40 fő”. Tehát rájuk nézve megint a 40-es számot kell alkalmazni, amely alacsonyabb a szakmailag indokolt munkaerő mennyiségnél. Ezt egy szakértő úgy fogalmazta meg, hogy “pluszjel nélkül a súlyosan sérültek nem kerülnek ki az ágyból.” A számokból kiderül, hogy az intézmények nem egységesen számolták a törvényileg előírt létszámnormát és több esetben az engedélyezett álláshelyek számát nem igazították a lakók szükségleteihez. Azokban az esetekben látens munkaerőhiányról beszélhettünk, amikor az intézmény az alacsonyabb ápoló-gondozói létszámmal számolt a kiskorú és a súlyosan-halmozottan fogyatékos lakóira nézve. Emiatt a 15%-nál jóval magasabb munkaerőhiányról beszélhetünk valójában.
Összességében ezért a konkrét számokat nagyfokú fenntartással kell kezelni, azonban a kiugró számok mindenképp jelzésértékűek. A statisztikai adatok nem mutatják meg pontosan a tényleges helyzetet, de hozzávetőleges képet mutatnak a bentlakásos szociális intézetek lesújtó helyzetéről. A torzulások ellenére az mégis látszódik az adatokból, hogy a terepen dolgozók aggodalmai a számokban is jelentkeznek már. 47 intézmény 20%-nál nagyobb szakmai munkaerőhiányt jelzett, ami a valóságban a munkavállalókra nehezedő többlet terheket jelentenek és szakmailag teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak a bentlakásos otthonokban dolgozó ápolókkal, gondozókkal szemben. Például előfordul, hogy egy gondozónőt tudnak csak beosztani éjszakára, aki viszont egyszerűen nem képes több gondozási egységre figyelni egyszerre, és ez a helyzet balesetekhez vezethet.
A lakókra fordítható figyelem csökkenésével és a halmozódó feladatokkal járó frusztráció miatt a dolgozók kiégnek, a vezetőség próbálja menteni a menthetőt, és napról napra próbál túlélni, és mindeközben sérülnek a lakók jogai is. A hiányos ellátás sok fogyatékossággal élő embernek nem csak egy kis segítségtől való elesést jelent, a személyi segítés számukra létszükséglet. Ha valaki nem tud segítség nélkül önállóan mozogni, enni vagy kommunikálni, a megfelelő támogatás híján emberi méltóságát sértő, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Nem arról van szó, hogy nem tud elmenni megnézni egy filmet a moziban, hanem, hogy nem tud kimenni a WC-re.
A bentlakásos intézményekben a személyes gondoskodást az államnak kell biztosítania. Ehhez biztosítani kell a minőségi strukturális és személyi feltételeket. Vagyis végre kell hajtani a kitagolást, mert a gondoskodás nagylétszámú otthonokba való kiszervezése jogsértő, valamint tisztességesen meg kell fizetni a személyes gondoskodást nyújtó szakemberek munkáját. Az intézetek felszámolásával mindenki jobban járna: a lakók esélyt kapnak az önálló életre, a szakemberek pedig az ápolási feladatok ellátásán túl a társadalmi befogadás jegyében tudnának a fogyatékossággal élő emberek önálló életviteléhez támogatást nyújtani, kedvezőbb, emberibb munkakörülmények között.
