A hírek és a jelek szerint lassul az autóipar. Mennyire van így, mennyire kell ettől tartani?
Nem csak az autóiparra, de a teljes feldolgozóiparra igaz, hogy van egy rejtett létszámleépítés. Nem küldenek el dolgozókat, hanem nem pótolják azokat, akik elmennek, nem hosszabbítják meg a határozott idejű szerződéseket, a kölcsönzőcégeknél nem hosszabbítják meg a kölcsönzést, kevesebb létszámot igényelnek, az alvállalkozói lánc alján nincs tovább munka.
Attól kell félni, hogy erre nem vagyunk felkészülve, pedig láttuk előre. Eközben pedig van egy sor olyan szektor, ami munkaerőhiánnyal küzd: buszsofőrök, ápolók hiányoznak, de nincsen meg az átmenet. Van olyan országos szintű gazdaságpolitikai vezető, aki szerint át lehet a dolgozókat irányítani, de könyörgöm, a gyári dolgozókat hogy lehet mondjuk az egészségügyi szektorba átirányítani, főleg úgy, hogy ott még kevesebbet is keresne? Téveszmék halmazával küzdünk, ez az, amitől félni kell.
Mit tehet ebben az ügyben egy önkormányzat?
Van egy nagyon jó példa, amit meg lehet valósítani, ami Kanadából indult, kistérségi foglalkoztatási együttműködésnek hívják. A lényege az, hogy a különféle szektorokban lévő foglalkoztatók igényeit folyamatosan felméri, és hozzáigazítja ehhez a felnőttképzést, a juttatásokat, adókedvezményeket.
Az a jó ebben a megoldásban, hogy mozgatják a szektorok között az embereket, amikor pedig nincsen sehol foglalkoztatás, akkor lehet a dolgozókat képezni. A fő nyertese ennek a következő munkáltató lesz, főleg, ha tudatosan csináljuk az egészet, de a helyi önkormányzat is profitál ebből, hiszen nem mennek el az emberek.
Emellett az önkormányzatok érdeke is, hogy korrekt legyen a foglalkoztatás: nem mindegy, hogy a helyi lakosoknak van-e mit elkölteniük helyben, vagy nincs. A helyi ipart a nagyvállalatnál dolgozók tartják el. Fontos tehát, hogy olyan munkahelyek legyenek egy térségben, ami eltartja a kisvállalkozásokat is.
Az amerikai Detroit jó példa arra, hogy hogy működik ez a szimbiózis: mikor elmentek vagy tönkrementek az autógyártók, akkor hirtelen az egész város összeomlott. Nem kellett annyi étterem, benzinkút, bankfiók.
Mennyire igaz az, hogy Győr túlzottan ráhagyatkozott arra, hogy itt van az Audi?
Szerintem most a városban senki sem tudna mutatni egy B-tervet, hogy mi legyen, ha elmegy az Audi. Győr megélt már nagy leépüléseket, de mindig szerencséje volt, volt hova átlépni. De ha elmegyünk innen negyven kilométerre, Komáromba, akkor láthatjuk, milyen, ha a fellendülések között vannak szünetek.
Nem azt mondom, hogy az Audi el fog menni, de látjuk azt, hogy az a létszám, amit tavaly ilyenkor foglalkoztatott, már nem kell. És ez csak a jéghegy csúcsa, kevésbé látható az, hogy a beszállítói, alvállalkozói láncban hogy látszik a lassulás. De a lassulás folytatódni fog. Emellett megjelent a mesterséges intelligencia, ami szintén nagyon sok embert ki fog váltani, egy csomó mindent meg tud oldani lassan egy algoritmust, például a könyvelést.
Mi lehetne B-terv?
Nem értek ehhez, de erősíteni kell az egyetemet, a szolgáltató szektort, a helyi kisvállalkozásokat és a turizmust. Ugyanígy lehetne építeni arra, hogy a Pozsonyhoz és Bécshez közeli Győr felvállalja azt a szerepet, hogy háttértámogatást adjon a bécsi és pozsonyi cégeknek. Amit most Sopronban vagy Mosonmagyaróváron látunk, csak nem úgy, hogy kétszer annyi ember él a városban, amennyire azt tervezték. Győr nagyobb város, jobban fel tudna vállalni ilyen szerepet. Ezt mind elő kéne készíteni, meg kell szabni az irányt.
Ön is Győrben él. Ön szerint mire van szüksége a városnak?
Győri polgár vagyok, Győrben születtem. Nagyon erős kötődésem van a városhoz. A városnak szerintem meg kell találnia a saját útját, mert most nem azt járja. Nem látom azokat a gondolatokat, amelyek arra irányulnak, hogy mi a város jövője „A”-, „B”-, és „C”-verziók esetén. Ráadásul hatalmas elvonással küzd meg a város, mivel jól teljesít, és rengeteget tesz be a közösbe, persze a szolidaritás miatt az rendben is van így.
Arra azonban figyelni kell, hogy mikor így duzzad egy város lakossága, mint Győré, amikor például a vendégmunkások száma szociális feszültségekhez vezet, akkor a helyzet kezelésére több pénz kell, mint ami most a városban marad.
Ezzel szembe kell néznünk: ez megtörténhetett és meg is történt, még egyszer nem történhet meg. Olyan vezetők kellenek a városnak, akik széles látókörrel bírnak.
