A múlt héten nagy visszhangot váltott ki az az esemény, ami Horvátzsidányban történt. A falu előtt két szomszédos telek van. Egyiken egy lovastanya, a másikon pedig már vadászterület van. A lovasgazda, Marton Ágoston elmondása szerint június 5-én, szerdán Ugra nevű mudi kutyájuk és a kisfia sétálni indultak a telkén. A mudi elszaladt, majd egyszer csak egy lövést hallottak. Ugrát hiába szólították csak nem jött. Ekkor Marton átsétált a szomszéd telekre, ahol egy magaslesben a telek tulajdonosa, Farkas Gyula és egy vendége ültek. Marton azt mesélte, hogy tőlük kérdezte, hogy nem láttak, hallottak e valamit, mivel a kutyájuk eltűnt és lövést is hallottak. Állítása szerint a vadászok azt felelték nem.
Ő elment, hogy egyik lovának hátáról járja körbe a területet, majd mikor visszament a les tövében egy zsákban találta a kutyájukat. Szakonyba ment, ahol Farkas, aki egyébként a polgármester, lakik. Állítása szerint ekkor vallotta be neki a falu első embere, hogy ő lőtte le a kutyájukat.
Mi a történetet elmesélő levelet csütörtökön este kaptuk meg, pénteken közöltük, még aznap megpróbáltuk elérni Farkast, de hiába.
Ma azonban rendelkezésünkre állt a polgármester.
Hosszú ideje vadászok, de ilyen még sosem fordult velem elő - kezdte Farkas Gyula.
Talán kezdjük ott, hogy vadász körökben mennyire megszokott az, hogy magaslestől alig pár méterre oda van etetve a vadaknak?
Nézze, én szeretem az állatokat, a vadakat szintúgy. Én nem azért etetem őket, hogy a leshez szokjanak és onnan le tudjam őket lőni. Amióta enyém ez a terület, pedig már jó régóta, mert valamikor a 90-es években vettem, azóta hordom ki a vadaknak az élelmet. Ilyenkor már nincs nekik mit enni, muszáj, hogy gondoskodjak róluk, én erre áldozok. Azt élvezem, hogy ha a vadakat a lesből meg tudom figyelni. Rengeteg pénzt áldozok erre.
Múlt héten szerdán mégis vadászni mentek ki, ha jól tudom.
Igen! Vadászni mentünk. És hadd mondjam el itt máris, hogy hibáztam. A vadászati naplóba ugyanis Farkas János volt beírva, mivel vele indultunk ki. Idő közben aztán Jancsi hívott, hogy nem érzi magát jól, veri a víz, rosszul van. A feleségem pedig hívott, hogy Marcus, aki egy osztrák illetőségű szakonyi lakos beszélni akar velem üzleti ügyekről. Gondoltam menjünk ki a lesre, ott majd mindent megbeszélünk. Így is lett, de sajnos a naplóban nem javítottam a kísérőm nevét. (Farkas Gyula részletesen leírja szerinte mi történt azon a napon. A levelet a cikk alján tesszük közzé.)
De a lényeg az, hogy vadászni mentek.
Egy évben van két fix nap, amikor vaddisznó süldőt lövök. Egyik a névnapomon, a másik decemberben. De máskor is lövök egy-egy disznót.
Puskával az oldalukon kimentek a leshez, ott ültek, amikor jött a kutya.
Nem is csak, hogy jött, hanem egy őzet hajtott, egy vemhes őzet. Azt láttam, hogy a kutya az őz lábát marja, szájában fogta, és rántotta magához. Ekkor lőttem.
Nem a kutya mellé, nem egy fába, nem a levegőbe?
Nem, a kutyába.
De miért egyből a kutyára?
Mert nagyon szeretem az őzeket. Azokat sosem lövöm le. Ráadásul én nem láttam a kutyán nyakörvet, kolompot, vagy bármi olyat, ami alapján azt lehetett volna feltételezni, hogy nem kóbor állatról van szó. A vadászok 99,9%-a így tett volna. Ebben biztos vagyok. Nekünk kötelességünk védeni a vadat. Ami furcsán hangzik így, hogy közben pedig a vadat is lelőjük.
Hogyan működik ez a kettősség?
Úgy, hogy azokat a vadakat, amelyik a selejtje azt ki kell szedni az állományból. Nálunk nincsenek nagy ragadozók, amik a sérült vagy beteg állatokat kiszednék a szaporulatból. Ha a vadászok nem lennének a vadak túl szaporodnának és elkorcsosulnának.
Térjünk vissza a kutyára. Mi lett volna, ha tudja nem kóbor állatról van szó?
Az biztos, hogy akkor nem lőttem volna le. Pláne ha tudom, hogy a kisfiúé. Nézze négy unokám van, el tudja képzelni, hogy én szándékosan szomorúságot okozzak egy gyereknek?
Marton Ágoston elmondása szerint mégis letagadta elsőre, hogy lelőtte a kutyát.
Olyannyira nem tagadtam le, hogy az eset után pár perccel még a vadászmesternek is bejelentettem telefonon, hogy lelőttem egy kóbor kutyát. Amikor megjelent Marton úr, akkor neki is azt mondta, hogy kóbor állatot lőttem le, hiszen én nem tudtam, hogy ez a kutya hozzájuk tartozik. Zsákba is azért tettem bele, hogy másnap meg tudjam mutatni a vadászmesternek. Végül azért hagytam Martonnál, mivel ő kérte, hogy hadd temessék el, mivel az az ő kutyájuk volt.
Próbáltuk mi is elérni Önt, hogy meghallgathassuk az álláspontját, hiába kerestük.
Igen, mivel hónapokkal ezelőtt lefoglaltunk egy üdülést a feleségemmel. Mivel én a kutyát a vadászmesternek bejelentettem, Martonnal a dolgot megbeszéltem, álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből akkora ügy lesz, hogy a fél ország engem fog keresni. Telefonon ugyan beszéltem az unokámmal, aki annyit mondott, hogy benne voltam a híradóban, de nem gondoltam volna, hogy ennyi cikk és híradás foglalkozik az üggyel.
Próbált azóta beszélni a Marton-családdal?
Próbáltam de egyelőre még nagyon indulatosak.
Mikor megy legközelebb vadászni?
Valószínű soha többé. Én is ember vagyok, nagyon megviseltek a történtek, olyannyira, hogy azóta is nagyon rosszul alszom. Nekem 2 németjuhászom van, az unokáimnak van 3 ölebe, minden életet szeretek és tisztelek. A vadakat is azért etetem, hogy kedvemet leljem abban, hogy nézem őket, ott az erdőn.
Az eset miatt felfüggesztették, nem vadászhat, a vadászati napló hanyag kezelése miatt eljárást indítottak Ön ellen, ha jól tudom a rendőrség is nyomoz.
Állok elébe és tisztában vagyok vele, hogy a napló miatt meg is fognak büntetni, amit megérdemlek. De azt mondom minden más büntetés, amit kapok az eset miatt megérdemelt lesz. Tudja sok évtizede vadászok, voltam Afrikában háromszor is. Jó ideje én vagyok Szakony polgármestere, a munkát társadalmi munkában végzem ott. Azt hiszem mindig megpróbáltam mindent becsülettel elvégezni, a falu rendben van tartva, picit fejleszteni is tudunk.
Hibáztam amikor a kutyát lelőttem, mert ha akkor tudom, hogy nem egy kóbor állatról van szó, megpróbálok valami más megoldást keresni.
De, hogy velem kapcsolatban azt mondják és feltételezzék, hogy legközelebb majd, a kutya után valakinek a gyerekét teszem műanyag zsákba az elkeserít. Gyilkos azért tán nem vagyok.
Farkas Gyula levélben gépelte le, hogy szerinte mi történt június 5-én, szerdán, ez olvasható alább:
Szólj hozzá!
Szombathelyen kezd a magyar férfi kosárlabda-válogatott.
A miniszterelnök a Kossuth rádióban faragta tovább a saját szobrát.
Az aglaonema, más néven rákvirág, a szobanövények közt egy igazán figyelemre méltó darab.
Megnyugodhat mindenki, jó fej volt a miniszterelnök.
Lesz program bőven ezen a hétvégén is.
A miniszter szerint megduplázzák a nevelőszülők járandóságát, új csecsemőotthon épül, és kétszáz gyámügyi állás jön létre.
Jogvédett alkotásnak számít a miniszterelnök rajza, a gyártók sorra utasítják el a megrendeléseket.
A legtöbb vevő Németországból érkezett, de sok a kínai és a vietnámi érdeklődő is.
A város több pontján egyszerre zajlik a takarítás, a szolgáltató a lakosság türelmét kéri.
Valószínűleg már te is találkoztál a mindennapok során az apró, légbuborékokkal teli fóliával, amelynek pukkanása szinte lezser kikapcsolódást nyújt.
Két borsodi fiatal nem tisztelte a kisváros hagyományait.
A volt Keleti blokkban elsőként létesülő ENSZ Egyetemi Intézet egyedülálló tudományos központként fog működni.
Meleg ital és sütemény is várja a résztvevőket a november 15-i találkozón.
Hogy éreznéd magad, ha a hasad feszessé, formássá válhatna, optimális módon hozzájárulva az önbizalmad növekedéséhez?
Továbbra sincsen használatbavételi engedélye a Rákóczi úti üzletsornak.
Miközben a város uszodákat és könyvtárakat zárt be a válság idején, a fideszes politikusok milliós rezsitámogatásokat kaptak – állítja a polgármester.
A szivarok élvezetéhez nem csupán az ízlés szükséges, hanem a megfelelő tárolás tudománya is.
A rendőrség szerint nem történt bűncselekmény.