Van, aki nem ismeri? Aligha. A szombathelyi Porpáczy Gábor intézmény a városban. Ötven éve ontja a finomságokat a helyi piacon. Védjegye kis sapkája és a mosolya, valamint az a titok, amit máig csak ő birtokol. Vagyis hogyan készül, mitől ilyen finom a lángosa?
A Mester ma is szívesen emlékezik vissza fiatalságára, főleg a huszonéves időkre és persze a fővárosi Ecseri piacra. Végtére is innét indult az egész. Egy ötlet, amely eldöntötte életét, egy ötlet, amely lángoskirállyá emelte. Egy ötlet, amely akkor jött, amikor a barátját várta a zsibongó forgatagban. „Akkoriban a régiségek érdekeltek, azok után kutattam. Feltűnt, hogy a lángossütőnél sokan várakoznak. Milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ilyen boltom, villant át az agyamon és azon nyomban el is határoztam, utána járok a dolognak".
Nem kellett messzire mennie. Barátja nagymamájának receptje szerint készült a lángos, ami nem csak az Ecserin lett slágerré. Átjártak más kerületekből is, hogy megkóstolják a „mama kedvencét". A szombathelyi fiú ültő helyében két korongot is lenyomott, bejött neki a tészta selymessége és ropogóssága. Elhatározta, megszerzi a titkot. Ehhez kellett a barát, aki bemutatta a mamának a vidéki fiút. „A néni átkarolta a vállam és azt mondta, az unokán kérése nekem parancs, itt a recept, vidd. Szerintem nem is vett komolyan, vagy arra gondolt, Szombathely messze van, a pestieket arra felé leszedik a vonatról a határőrök. A recepttel kezembe került a jövőm, ezek a pillanatok meghatározták későbbi életemet, egészen a mai napig".
Porpáczy úr jubilál. Ötven évvel ezelőtt, a Marx, ma Welther Károly utcában az ecseris recept alapján elindította az azóta legendássá vált lángosának sorozatgyártását. Amikor hazaért, rögtön kipróbálta a receptet. Ízlett a termék, másnap már indult is a bolt, a dupla kelesztésű lángos. Nem kellett sok idő, már terjedt a híre, hogy annál a fiúnál igen jó a lángos. Kérdezték tőle, mit csinálsz te Gabi, hogy ez ilyen finom? Mit teszel bele? Mondta, ez titkok. Azóta is.
A városban akkor sok gyár volt, a Latex, a Remix, Szövőgyár, a Fűrészek, a Járműjavító, a Vasép, a Tanép, a Cipőgyár, a Keripar. Utóbbi nem volt messze a bolttól, a hajnali munkásvonatokkal érkezők a sütödénél tudták le a reggelit. A nagyobb gyárak azonban messze voltak. Gábor beszerzett egy háromkerekű járgányt, azzal vitte a forró finomságot a gyár kapujába. Elkapkodták. Kemény élet volt, de egészséges. Edzette a testet, lelket a fizikai munka, a korai kelés. Amikor a napi 150-200 darabos készlet kevésnek bizonyult, váltani kellett. A triciklis lángosos a mai Borostyánkő áruház helyén lévő piacon tűnt fel, később átköltözött az új Vásárcsarnokba, ahol ma is süti a finom ételt.
„Nem vacakoltunk a díszítéssel, sem sajt, sem tejföl nem került az alapra. Így gyorsan szolgálhattuk ki a vevőt, a lángos friss és forró maradt. Aki akart, fokhagymát tehetett rá, szerintem így az igazi. Sokaknak vált szertartássá, ha bevásároltak, mentek a Porpáczyhoz egy lángosért. Így lett kerek a délelőtt. Mi akkor már hosszú órák óta talpon voltunk és vagyunk: kelés hajnali 4-kor, nyitás reggel 6-kor és sütés 11-ig. Van, hogy előbb elfogy az anyag, van, hogy kitart. Ha zsibis nap van, akkor nagyobb a forgalom, ám a hét eleje lanyha. Ilyenkor kevés a látogató, a világgal együtt a piac is más lett, megváltozott".
És most változik majd igazán! A közelgő felújítás nem csak az árusokban, de a boltosokban is bizonytalanságot kelt. Mi lesz, hogy lesz? Hova kerül az eddigi eladótér, a kiszolgáló helyiség? Gábor üzlete sem maradhat ott, ahol eddig, mivel a tervek mást írnak elő. Márpedig ő ennek a szakmának a megszállottja, ez az élete. Másrészt valóban, a piac nagyot változott az elmúlt években, évtizedekben. A multik dömpingáron kínálnak zöldséget, gyümölcsöt. Azt a minőséget, ami a kistermelők sajátja, sokan nem tudják megfizetni. De ami inkább kitűnik, az a fiatalok és az idős korosztályok elmaradása. Nem tűnik rózsásnak a jövő.
De szerencsére akadnak kivételek, Gábor sütödéje előtt mindig látható lángosra várakozó fiatal. „Vannak köztük már törzsvevők. Szerintem aki minőséget szeretne kapni, az ma sem kerülheti meg a piacot, még ha drágább is, mint a multi. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Egy biztos, szerencsésen alakult az életem, a magam ura lehettem. De elszaladtak az évtizedek, most már többet szeretnék lenni a családdal, az unokámmal. Ha az Ecserin járok, most is veszek lángost, már csak a retró hangulat miatt is. Az ötvenedik év kapcsán pedig úgy döntöttem, hogy az ecseris nagymamától megszerzett titkot immár nagypapaként megosztom... De azért továbbra is a családban marad".
