A szombathelyi Zone bevásárlóközpont tulajdonos cégénél dolgoztam korábban. Tudomásomra jutott, hogy az áruház egyik része nincsen bérbe adva, nekem pedig korábban több, különböző helyszínen voltak az autóim - kezdtük a beszélgetést az autók tulajdonosával.
Így sikerült megegyezni, hogy amíg nincs a területen kereskedelmi tevékenység, addig egy viszonylag kedvező bérleti díjért cserébe használhattam a területet.
Nekem alapvetően nem is volt célom, hogy bemutatóterületet csináljak, csak egy temperált, fedett helyen szerettem volna tudni az autókat. Így végül novembertől februárig egy másik, elzárt területen voltak, majd onnan vittem át a korábbi Müller területére.
Itt adott volt a nagy üvegfelület is, de először azon gondolkoztam, hogy hátul lesznek lerakva a kocsik. Amikor viszont odavittük őket, akkor jött az ötlet, hogy legyen inkább bemutatóterem hangulata. A koncepció így végül az lett, hogy elöl volt egy Citroën sor, bal oldalon egy KGST rész, hátul pedig a még el nem készült projektautók.
3
Hány kocsi volt ott látható ebben az időben?
Több hullámban voltak ott autók, de 14 volt a legnagyobb szám. Nekem ez a gyűjtemény nem azt a célt szolgálja, hogy csak nézegessem őket, hanem használom is a kocsikat, így volt, amikor cserélődtek.
Az autók gyűjtésének késztetése már gyerekkoromban megvolt, főleg a Citroënekre értve. Édesapám anno a filmgyárban dolgozott, és a filmtechnikai osztályon egy Citroën “Kacsát” használtak. Nekem az óvodás korom úgy telt el, hogy a Kacsával mentünk sok helyre. Aztán nagyjából 9 éves koromban kitaláltam, hogy én márpedig gépészmérnök leszek, így viszonylag hamar eldöntöttem, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépészeti Intézetének hallgatója akarok lenni. Később meg is szereztem a gépészmérnöki oklevelet, ám az élet elsodort az ingatlan-beruházások irányába. De az autók felé mutatott rajongásom továbbra is megmaradt.
Van saját műhelyünk is Budapesten, ahol belefér a saját autóim babrálása.
A gyűjteményedből van olyan autó, amihez kifejezetten jó élmények fűznek?
Elsőre úgy tűnhet, hogy kicsit koncepciótlan a gyűjtemény. Ez most 14 autót, 24 motort és 2 autóbuszt jelent. Alapvetően a 60-as 70-es évekért lelkesedem, és a francia kötődés is hamar kialakult.
Van egy olyan műszaki zsenialitása a franciáknak, amit sokan nem szeretnek, én viszont kedvelem. Persze én sem mondom, hogy néha nincs egy-két szitokszó a szerelés alatt. De van kötődésem más típusokhoz is, édesapám első autója például egy "Nagypolszki" volt. Erről emlékképeim is vannak, és mikor lehetőségem volt, vettem egyet. A Citroën DS pedig a 20. századi autógyártás egyik ékköve. Olyan 22-23 éve kezdtem el tudatosan a régi autókat gyűjteni. Eladni nem szeretek, de nyilván van olyan helyzet, amikor nekem is meg kellett válnom néhány autótól.
Egyébként éppen most fogok államvizsgázni az Óbudai Egyetemen egy veterán gépjármű-restaurátor képzésben is.
Befektetésképpen festményt is vehetnek az ember, vagy műkincseket . A régi autókra ugyanez igaz, viszont a befektetett összeg mellett még közlekedni is lehet velük.
40
Hol találsz rá ezekre az autókra, és miként kezdesz neki a felújításuknak?
Mindegyik autónak megvan a saját története. Van olyan autó, aminél nem cél a teljes restaurálás, sokszor egy kis javítás is élvezetet okoz. De van, amelyiknél az utolsó csavart is fel kell újítani.
Számtalan autókiállításon látni, hogy csak szalag mögül lehet megcsodálni az autókat. De szerintem sokkal többet jelent, ha bele lehet ülni, meg lehet tapogatni őket. Ha az embereknek van valami kötődése az egyes autókhoz, az sokkal jobb.
Volt-e olyan kocsid, aminek felújításával vagy használatával sokat szívtál?
Szerintem számtalan - mondta több másodperc gondolkodás után Nagy Gyula.
Régen én még kapkodós voltam, több autónak is nekiálltam. Aztán rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Van ez a mostani Kacsa, amit elkezdtem felújítani, egyre jobban szétkaptuk, de később lettek más munkák is a műhelyben, így csak pakolgattuk az alkatrészeit. Ezt olyan két év múlva untam meg, aztán inkább két hét alatt össze is raktuk. Kapott egy új alvázat, és arra lett felépítve a kocsi. Nemrég vettem egy Ikarust, az is addig volt hibátlan, míg hazavittem.
Most van egy olyan hibája, ami nagyon nehezen hozzáférhető helyen van, és rá kéne állni egy aknára, hogy aztán egy hetet el lehessen vele molyolni.
A másik Ikarussal volt, hogy éppen többen mentünk Olaszországba, Imolába egy rendezvényre. De ahogy kifordultunk itthon a kapun, elment a töltés… Nem baj, gondolja ilyenkor az ember, és egy gyors fejszámolás után azt gondoltam, hogy alapvetően az új akkumulátorokkal simán oda lehet érni, hiszen a dízel nem fogyaszt annyi áramot. Tulajdonképpen csak világítani kell. Igen ám, de közben elkezdett esni az eső, szóval az ablaktörlő is elkezdte leszívni az aksit, és egy tankolás alkalmával már egy német turistacsoportot kellett megkérni, hogy tolja be a buszunkat.
A szlovén-olasz határnál le kellett állítani a buszt, és itt már többen azt láttuk, hogy muszáj lesz visszafordulni. Ideges voltam, gondoltam, nem érhet ez így véget! Ekkor pedig úgy döntöttem, hogy ha beindul, akkor igenis továbbmegyek. Beindult, és valamiért pedig a töltés is megjött, és amíg mindenki aludt, én levezettem a végcélig. Az ébredés után nagy volt az öröm!
40
Gyermekeid vannak? Ők hogyan viszonyulnak a hobbidhoz?
Volt olyan, amikor azon kaptam rajta őket, hogy sugdolózva osszák szét, melyik autóm kié lesz majd. Ott akkor inkább megegyeztem velük, hogy egyelőre nem dobom fel a pacskert, ellenben ha használni akarják valamelyiket, szóljanak.
Egyébként többször előjött már a veteránautós dilemmája, azaz hogy otthon mennyit valljon be az ember abból, mi mennyibe került. Volt nekem is néhány lebukásom. Volt egy szívműtétem, előtte azért összeírtam, minek mennyi az értéke, hogy baj esetén nehogy áron alul vegye el valaki őket a családtól. Hallottam olyan történetet, hogy meghalt egy idős bácsi, de otthon sokkal kevesebbet vallott be, mi mennyit ér, és később az özvegy szinte roncsáron adta el az amúgy értékes kocsikat.
Tervezed, hogy lesz olyan pont, amikor abbahagyod, vagy úgy vagy vele, hogy amíg fizikailag bírod, miért ne folytasd a hobbid?
Sőt, én pont most vagyok úgy vele, hogy például tavaly is mentem 60.000 km-t, és nyilván egy modern autót használ az ember, ha gyorsan el akar jutni valahová. De most volt az a pont nálam, hogy sokkal teljesebb a dolog, ha azokat az utakat, amik veteránautóval teljesíthetőek, akkor azokkal teszem meg.
Igaz, ez nem az a kategória már, de nemsokára Lisszabonba fogok elmenni a Citroën Kacsával.
