Közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz a Társaság A Szabadságjogokért jogvédő szervezet. Ezt most változtatás nélkül közöljük:
A politikai támadások kereszttüzében hetek óta egy olyan mesekönyv áll, amelyről valószínűleg sokkal többeknek van határozott, sarkos véleményük, mint ahányan vették a fáradságot, hogy belelapozzanak. Ezek a támadások természetesen túlmutatnak a „Meseország mindenkié” című kiadványon, amit még a miniszterelnök is ürügyként használ fel a kirekesztő nézeteinek hangoztatására. Azt azonban, hogy ki milyen mesekönyvet olvas a gyerekének, nem tiszte, vagy joga eldönteni sem a miniszterelnöknek, sem semmilyen más politikusnak.
A szabad véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van. A könyv kapcsán leghangosabban megnyilvánuló politikus, Dúró Dóra is bármikor elmondhatja, hogy szerinte Meseország nem mindenkié, és bajnak tartanánk, ha ezt nem lenne szabad elmondania, akkor is, ha egyetlen állításával sem értünk egyet. A könyvdarálás viszont többről szólt a magánvéleménye kifejtésénél: nem vitába szállt a mesekönyv tartalmával, hanem megsemmisítette azt, ezzel kifejezve, hogy amivel ő nem ért egyet, annak nincs létjogosultsága. Ezáltal nem egy véleménnyel, hanem magával a demokráciával helyezkedett szembe.
Ezzel együtt a fundamentalista, homofób szélsőjobboldaliaknak is joguk van ahhoz, hogy nézeteiket világgá kürtöljék. Ha ez zavar is másokat, azt egy demokráciában, egy toleráns társadalomban el kell viselni: a demokratáknak is a kirekesztő véleményeket, és a kirekesztőknek is a tolerancia hirdetését.
Amikor különböző csoportok véleményei feszülnek egymásnak, akkor a rendőrségnek viszont nem az a dolga, hogy az egyik vagy a másik álláspont kinyilvánítását segítse. Azt kell biztosítania, hogy mindenki gyakorolhassa az alapjogait, hiszen ahhoz nincs joga senkinek sem, hogy ellehetetlenítse mások jogait - legyen szó egy tüntetés megtartásáról, vagy egy vasárnapi meseolvasós matinén való részvételről.
A vasárnapi meseolvasás ellen szervezett homofób gyűlést egy előíró határozattal ugyan korlátozta a rendőrség, de a korlátozás okaként fel sem merült a gyerekek jogainak védelme és mindenek felett álló érdeke, csak a gyalogosközlekedés biztosítását várták el. A rendőrség egészen a matinénak helyet adó épület tőszomszédságába engedte a gyűlést és többszöri kérés ellenére is szó nélkül hagyta a meseolvasást tönkretevő gyűlölködő ricsajozást.
Ezt az esetet látszólag párhuzamba lehet állítani a szombatival, amikor egy másik helyszínen épp a homofób gyűlést igyekezték megzavarni. Csakhogy akkor egy magánlakás ablakából sugároztak zenét, ami ugyan minden bizonnyal kellemetlenül érintette a szónokokat, nem nyomta el a homófób beszédeket. A rendőrség ekkor mégis mindent megtett annak érdekében, hogy a zenét lehalkíttassa – „lakossági bejelentésekre” hivatkozva többször megpróbáltak bemenni a lakásba, műszeres mérés nélkül követelték a hangerőcsökkentést, és feljelentéssel fenyegettek.
Nem állítjuk, hogy a rendőrség tudatosan osztja a homofób nézeteket, de azt igen, hogy elfogultan lép fel a tüntetőkkel szemben, igazodva ezzel a legfelsőbb vezetés szándékaihoz.
A miniszterelnök legutóbbi rádióinterjújában elhangzott, az LMBTQ közösségre irányuló szavai kifejezetten kirekesztők, lealacsonyítóak, és szembemennek az emberi méltóság védelmével. Sértik azt a törvénybe is foglalt alapelvet, hogy a szexuális orientáció alapján nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni.
A magyar LMBTQ közösség tagjaival nem “türelmesnek” kell lenni. El kell fogadni, hogy ők a heteroszexuális emberekkel azonos méltóságú és jogú emberek. Sőt, a magyar kormány tagjainak tevékenyen fel is kell lépniük a méltóságuk és jogaik védelmében. Amikor az LMBTQ emberek a másságukról beszélnek, írnak vagy felvonuláson mutatják meg magukat, az nem provokáció, hanem annak az igénye, hogy az egyenlőség a valóságban is érvényesülhessen.
Mi egy olyan országért dolgozunk, ahol a szólásszabadság mindenkit megillet, de nincs helye a politikailag kiszámított gyűlöletkeltésnek. Ahol mindenki szabadon adhat hangot véleményének tüntetéseken, de nem a rendőrség elfogultsága dönt arról, mit lehet és mit nem, hanem a jogszabályok. Egy olyan országért, ahol minden ember egyenlő.
És ahol nem csak Meseország lehet mindenkié.
Bármit gondoljon a miniszterelnök, a törvények felett ő sem állhat, ezért az ombudsmanhoz fordulunk, hogy vizsgálja ki az elhangzottakat és tegye világossá, hogy nincs helye a kirekesztésnek a politika legfelső szintjén sem.
